A magyar sport ismeretlen hősei az utánpótlás-edzők
Feribácsi (2003. december) „Kell ez nekem?” – kérdezi magától Feri bácsi, amikor a benzinköltségét is alig fedező fizetésért teszi ki szívét-lelkét a magyar foci palántáiért. Amikor viszont éremmel a nyakukban és serleggel a kezükben aludni látja őket a busz ülésén, nos, akkor arra gondol, hogy a gyerekekkel foglalkozó edzők boldogsága megfizethetetlen. Hovanyecz Feri bácsi húsz éves kora óta foglalkozik gyerekekkel, csak kiegészítésként vállalja felnőtt futballcsapatok edzését. Első csapata a MALÉV ifije volt, még a hetvenes években. Ezután az RTK, majd a Rákoshegy következett, de volt a Budapest Válogatott pályaedzője is. A megélhetés civil formája természetesen nem az edzősködés volt, hanem fűtés- és vízszerelés vagy éppen anyagbeszerzés a csodálatos nevű Magyar–Bolgár Barátság Téesznél. Boldog békeidők voltak ezek. A szocialista vállalatok árnyékában működő sportegyesületek anyagi helyzete kiegyensúlyozott volt, és jutott az utánpótlás-bázisokra is. A ma még mindig mesebelinek tűnő állapotoknak a rendszerváltoztatás néhány év alatt véget vetett. A cégek folyamatosan csökkentették sportegyesületeik támogatását, gyakran teljesen fel is számolták azokat. Ekkoriban gyengültek meg az utánpótlás-bázisok is. A gyereksport hősei – a miénk is – végtelen gyerekszeretetükből erőt merítve küzdöttek a megmaradásért: az új megmentő, a szponzor után kajtattak, beérték használt bójával és lyukas hálóval, csak legyen még edzés, mert hátha. Sokan feladták. Hősünk, Feri bácsi is. De csak rövid időre. A kilencvenes évek elejének rögvalóságába veti magát: büfét nyit és működtet a Fővárosi Autópiacon annak hőskorszakában, a román–ukrán–orosz invázió idején. (Az említett népek fiai ezekben az években boldogan vásárolják vissza saját márkáikat Magyarországon, mivel náluk még ekkor sem kaphatóak.) Feri bácsi oldalasa, hurkája és kolbásza, nem beszélve rumos teájáról nagy népszerűségnek örvend. Jól megy a bolt, és a foci nincs napirenden. „Sokan hívtak, de belefáradtam a sok hitegetésbe” – emlékezik ezekre ez évekre. A keleti autók azonban visszatérnek az anyaföldre és a szívnek sem lehet tovább parancsolni. Először csak az új munkahely, egy pesti óvoda kicsinyeivel kezd el foglalkozni, majd megtalálják őt a foci lelkes támogatói által megerősített egyesületek elnökei is. A legújabb kihívás tavaly nyáron érkezett: egy új, teljesen önálló gyerekfoci egyesület szakmai igazgatójának kérik fel Gyálon. A munkája azóta Pest megyei szinten sikertörténet, mert a semmiből létrehozott egyesületben már közel száz kisfiú és kislány rúgja a labdát. Az egyesület anyagi helyzete kiegyensúlyozott, ám még mindig nagy szív kell a munkához. A fizetés csak a benzinre elég, az öltöző állapota rémes, a szülők mindenbe belekotyognak. De Feri bácsinál mindig van zsepi, beköti a cipőfűzőt, belenéz az ellenőrzőbe, nevel és fegyelmez. Pontosságra, tiszteletre, sportszerűségre és emberségre. Az elmúlt évek néma hősei voltak az utánpótlás-neveléssel foglalkozó edzők. Sokan elhagyták a pályájukat, másnak azt kellett megélnie, hogy kínai piac, autókereskedés, lakópark lett a sporttelepből. Talán túl vannak a nehéz éveken. A óriási eredményeket felmutató magyar sport alapjait tartják ők, ezt jó ha tudjuk.
|