Ha va­la­ki a Sző­ke And­rás– Badár Sán­dor-ket­tős ál­tal meg­for­mált em­ber­tí­pus­ra kí­ván­csi, a fent ne­ve­zett he­lye­ken biz­ton meg­fi­gyel­he­ti né­hány na­gyobb fal­ka vo­nu­lá­sát. Hogy ezek mi min­den­re rárepülnek… ko­mo­lyan, nem ér­tem. El­ső­ként mind­járt itt van a plaz­ma TV, hi­fi rész­leg. Ott leg­alább egy fél órás prog­ram a gom­bok bu­ze­rá­lá­sa, plusz a tv mű­sor bá­mu­lá­sa. Per­sze sem­mi nem ke­rül itt a ko­sár­ba, hisz „nem lop­juk mink a pénzt, ugye”, meg az­tán konk­ré­tan nem is ezért jöt­tek. Konk­ré­tan max. te­jért meg ke­nyé­rért (a hely­ben sü­tött tény­leg na­gyon fi­nom), de ha már itt van­nak, min­dent ala­po­san meg kell vizs­gál­ni. A fel­ho­za­tal gya­kor­la­ti­lag kor­lát­lan. Ha sú­lyos kép­za­var is, ná­lam a pál­mát a fe­nyő vit­te el. A mű­fe­nyő. Egé­szen ad­dig el­fo­gad­tam a kör­nye­zet­vé­dő szö­ve­get, amíg a mű­fe­nyő ágai kö­zött iga­zi to­bo­zok­ra nem lel­tem. Na most vagy a be­vá­sár­ló csar­nok píárosai pö­rög­tek túl, vagy a gyár­tó­kat va­la­ki tény­leg be­vit­te az er­dő­be ez­zel az öt­let­tel. Min­den­eset­re a fa-imi­tá­ció után azok sem na­gyon ér­dek­lőd­nek, akik az egész hét­vé­gét itt töl­tik. Van még a „tű­le­ve­lek” vé­gén vi­lá­gí­tós fa, a ka­rá­csony bó­lo­ga­tós ku­tyá­ja meg a taj­va­ni égő­fü­zé­rek. Egyéb­iránt igen erős bá­zi­so­kat épí­tett ki a Tá­vol-Ke­let a kon­zum­idi­o­tiz­mus temp­lo­ma­i­ban, s en­nek az itt áram­ló olcsójóskák is­­szák is a le­vét ren­de­sen. Tud­ták-e például, hogy az au­tós­rész­leg áru­kész­let­ének leg­ja­vát biz­to­sí­tó Homasita ne­vű cég a Hong Kong, Ma­laj­zia, Szin­ga­púr, Taj­van mo­za­ik­sza­va? Apu­ka meg bol­do­gan ve­szi meg 3700-ért a ké­zi­fék­zá­rat. Egy ma­gá­ra va­la­mit is adó shopping tu­ris­ta alap­fel­sze­re­lé­se a po­li­fo­ni­kus csen­gő­hang­gal és Vitamax kár­tyá­val fel­tur­bó­zott, nyak­ba akaszt­ha­tó mo­bil. Nők (saj­nos kor­tól füg­get­le­nül) keb­lek kö­zé il­leszt­ve, míg part­ne­rük jól lát­ha­tó he­lyen, öv­re app­li­kál­va vi­se­li. Igazi cse­me­ge, ami­kor apu mo­bi­lon át­szól ne­jé­nek, aki épp a bá­lás al­só­ga­tyák kon­té­ne­ré­be me­rül alá, hogy úgy­is tu­dom, a ka­ják­nál vagy, hát te­gyél be egy ha­tos Sop­ro­ni Ászo­kat, az most ak­ci­ós! S a tö­meg de­cem­ber­ben szom­bat­ról szom­bat­ra egy­re nö­vek­szik. Hu­sza­di­ka kör­nyé­kén már szin­te el­vi­sel­he­tet­len. Ha va­la­ki e nagy lök­dö­ső­dés­ben rö­vid szü­ne­tet tar­ta­na, men­jen el a sport­fel­sze­re­lé­sek rész­le­gé­be. Ott alig lé­zen­ge­nek pá­ran.