Tarzan román volt? (2003. december) „A Tarzan-hős, azaz Johnny Weissmüller a romániai Temesváron született 1904. június 2-án. Hazájában megkezdték az előkészületeket a sztár születésének századik évfordulójának megemlékezésére.” (Tarzan román volt, Korridor.hu, 2003. november 17., Színes Mai Lap/szaszand nyomán) A hírben nem az a meglepő, hogy Tarzan a román mitológia részévé vált. Tudjuk, hogy keleti szomszédaink legszívesebben már a neandervölgyi ősembert is románná nyilvánítanák, csakhogy teljes egészében piros-sárga-kékre mázolhassák Erdély történelmét. Még akár azt is elnézhetnénk a tudósítás szerzőjének, hogy újságíró létére láthatóan hadilábon áll a magyar nyelv szintaktikai és stiláris sajátosságaival. Az azonban mégiscsak kiütötte a biztosítékot az Ufi szerkesztőségében, hogy ma Magyarországon ilyen hihetetlen alulműveltségről és faragatlanságról tanúságot tévő írások látnak napvilágot. Hiszen nem kell sem történésznek, sem melldöngető irredentának lenni ahhoz, hogy egy magát újságírónak nevező valaki – ha már leküzdhetetlen ingert érez, hogy történelmi összefüggésekről írjon – legalább minimális témaérzékenységgel rendelkezzen. Nos, ezen a ponton Szaszand látványosan elbukott. Úgy tűnik, még az sem zavarta, hogy frappáns címválasztása – „Tarzan román volt” – ellentmondásban áll három sorral lejjebb tett megállapításával, miszerint „a sváb családból származó Johnny még gyerek volt, amikor szülei kivándoroltak az Egyesült Államokba. Mindazonáltal javasoljuk Szaszandnak, hogy legyen következetes, és ne engedjen mélyen lapuló irredenta hajlamainak | ” Ezek után igazán nem várhatjuk el Szaszandtól, hogy tudja: a Weissmüller névből még a legelvetemültebb román nyelvészek is csak hosszas etimológiai elemzés után tudnának kimutatni géta-dák és latin morfológiai elemeket. Mindezek fényében pedig Szaszand számára megoldhatatlan feladvány lenne annak a ténynek az értékelése, hogy 1904-ben Románia igen messze volt (még) Temesvártól: „Tarzan” vélhetőleg sohasem járt abban az országban, amely a román történetírás és Szaszand jóvoltából a „hazájává” vált. Ráadásul a kis Johannes születésekor a dinamikusan fejlődő, sváb és zsidó polgárainak asszimilációja révén rohamléptékben magyarosodó bánsági metropolisz – az 1910-es cenzus tanúsága szerint – 43 százaléknyi német- és 40 százaléknyi magyarajkú lakos mellett csupán 10 százaléknyi román anyanyelvűt számlált. Mindazonáltal javasoljuk Szaszandnak, hogy legyen következetes, és ne engedjen mélyen lapuló irredenta hajlamainak. Úgy tűnik, nem vette Bächer Iván nyomatékos figyelmeztetését minap a Népszabadságban, miszerint Nagyvárad ma Oradea néven Romániához tartozik. Minek itt temesvározni, mikor rendelkezésünkre áll a város ősi latin neve? Az echte timisoarai Johnny forogna a sírjában, ha hallaná.
|