Áll egy ifjú Gyurcsány a téren (2003. december) „Szokásos esti forgatagban voltunk, mondta a miniszter, általában az idősebb korosztályhoz tartozó emberekkel kerestük a kapcsolatot, de az érdeklődő külföldieknek is elmagyaráztuk, hogy valójában mi is történik a téren.” (Gyurcsány Ferenc a FIBISZ honlapján) Húzódik már egy ideje ez a „Megbecsülés az idős embereknek”-kampány. Nyomják a szórólapot a szocialista lelkek, Tóbiás pártigazgató pedig a médián át tolja nyilatkozataival az akciót. Az emberek igénylik a törődést (vö. „a Trabant is meghálálja a gondoskodást, hű társunk lesz sok száz kilométeren át”), szeretnék szeretni a kormányt (a négy kerekről szóló rész törölve), de hát – mondjuk ki bátran – nem olyan könnyű az. A sokat látott megmondó emberek azonban nem szeretik, ha kukoricáznak velük. Bár a módszer közel sem olyan hatékony, mint amikor be lehetett sóhajtani a háztömbbizalmi fülébe, hogy Péter bácsi lakása felől a Szabad Európa hangjai szűrödnek át, de ez a fajta nyomulás – mint tudjuk – a szocialista vívmányokért folytatott küzdelem, más eszközökkel. Ejrópa-kompatibilisebb, na! A szórólapozás hatékonyságába vetett hit újabb rohamra késztette a csapatjáték kiötlőit és kétkezi robotosait. A célcsoport és az üzenet is ugyanaz. Mit mondjak, zavarba ejtő. Ha valóban akkora áttörést sikerült elérni, mint Montgomery tábornoknak az észak-afrikai fronton, akkor hova a nagy igyekezet? Vagy Tóbiás lódított, s nem volt elég meggyőző a (kis)polgári orbánista elhajlók meggyőzésére az 53. heti nyugdíj hivatkozásként? Esetleg nem olvastak Hérakleitoszt, „ugyanabba a folyóba kétszer…?” (Hogy a saját szórólapozással szembeni fenntartásainkkal már ne is hozakodjunk elő.) Azon a borongós novemberi délutánon is csak egy Gyurcsány Ferencet tudtak mellékelni a kis lapocskákhoz. Ha mindez nem novemberben történik egészen elérzékenyülhettünk volna: fentről a nagy hal lejött hozzááátok, stb. Noha az tagadhatatlan, hogy az ideológiagyáros műkorund király, korát jócskán megelőző futurisztikus gondolataival hasonlít Köbükire, de ezért – kapcs ford – mégsem őt kellett volna kiküldeni. Az őszidő projektnek hitelesebb megjelenítője lett volna például Horn Gyula. Kedélyesen elbeszélgethettek volna a MALÉV-os repülős élményekről, a szocialista internacionálé alelnökök szomorú életéről (izgi téma), aztán jóéjszakát. Gyurcsány Ferenc szerint jó hangulatú, sikeres politikai akció volt: „Fontosnak tartom a személyes találkozást, az információcserét”. Szinte látom ahogy az információcsere jegyében Gizi néni – cekkeréből kikókadó kakasfejet regulázva – épp a stadion beléptető rendszerrel kapcsolatos meglátásait osztja meg a tárca vezetővel. Vagy az az információ csere, hogy hadd panaszkodjanak szegény öregek, mi majd megnyugtatjuk őket, hogy 53. heti? A legjobb ötlet a külföldiek bevonása. Már ne is haragudjon uram, de mit érdekli önt, hogy merre van a Halászbástya? Itt kérem emberi sorsokról, meg a 2600 forint 53. heti nyugdíjról van szó. Nézze, itt ez a diagram, látja? Yes. Ennyit vett el az Orbán kormány. Nekem elhiheti, én vagyok a Köztársaság ifjúsági minisztere! Micsoda, hogy hova húzzak?
|