Viccelõdünk, viccelõdünk? (2003. december) Szerelmes Népszavánk november 28-i számának címlapja tragikus élmény – persze nem kell megijedni: a tragikumnak csak arról a szintjéről van szó, amelyre a Népszava lát, ha lábujjhegyre áll; semmi nagymonológ apagyilkosság-ügyben, csak amolyan népszavás bonyodalom a pinceszinten. De mi is valójában tartalma, svungja, rövid összegzése ennek a spirituális csavarnak? Hát nem más: a sokszor szeretett újság szerkesztői rájöttek, hogy van humorérzékük. Ennek mindjárt hangot is adnak a címlapon, egy karikatúra képében. Cím: A Fidesz a Munkáspárt mellett; alcím: Sokoldalú közös aláírásgyűjtés kezdődik a kórháztörvény ellen; a képen: Thürmer elvtárs (az elvtársak azon fajából, amely így is írja alá a leveleit, nem csak lakossági fórumokon elvtársoztatja magát rongyosra) sarlós-kalapácsos-orbánviktoros balját magasra emeli, a háttér vörös, mint a parancsolat; a plüssmaciként felemelt Orbán Viktor szája pedig eképp zengedez: Nem megmondtam? Összenő, ami összetartozik! Elintézhetnénk mindezt egy szolid anyátokkal, de a Népszava, mint mondtam, olyannyira szívünk közepén leledzik, hogy nekünk fájna, ha nem magyaráznánk el nekik mindent, szépen, okosan, mint a cukorkát sokadszorra eltolvajló gyerkőcnek, akinek igazából már az első alkalommal a pofájára hágnánk, de mégis el kell neki magyarázni mindent, szépen, igen: okosan, ha kell, sokadszor – hisz a végén még brókereket hívogat föl a lakására, ha megnő, hogy mást ne mondjak. Szóval ha már oly szépen összenőtt a Fidesz a Munkáspárttal, akkor Népszava, hátra arc, takarodj, jön a Fidesz! Akkor ki kell cserélnetek az összes munkáspártos spanotok névjegyét fideszesre. Akkor kedveseim, aki eddig Thürmerrel szimpatizált a szerkiben, vagy neadjisten csak egy régi nyáron haverkodott össze vele valahol a messzi Öszödön, szóval ezek a figurák előbb-utóbb nem találják a helyüket. A Népszavának nem kívánjuk, hogy teljesüljön a jóslata: hiszen a Népszava tárgyilagos, egységes színvonalú, komoly múlttal rendelkező (ez utóbbi kettő irónia nélkül) napilap, amely mentes minden pártbefolyástól (ugyan, hagyjuk azt a csöpp kis személyi ügyet!), pláne a fasiszta tónusok kerülik a szerk. szobákat, és most mégis kész, ráadásul halovány döbbenet nélküli tényként kezelik, hogy a kommunista testvérek olyanokkal nőnek össze, akiknek azelőtt csukott szemmel léptek a szájszagába. Szóval viccelődünk, elvtársak, és ha már viccelődünk, hadd kérdezzem meg: ugyan vajh kinek szól eme elrettentő célzatú grafikai csoda? Az ember azt gondolná, hogy ez amolyan balos önkiélegetés, amely arról szól, hogy jól beszólunk a Fidesznek – de ha már tényleg viccelődünk, kedveseim, nem jut eszetekbe, hogy a binláden Orbán Viktor réme éppen munkáspárti olvasóitok lelkében hagy maradandó nyomot? Mit ijesztgetitek a sajátjaitokat? Erre jön az ismert vicc poénja: hát, róka, te aztán tényleg rohadt laza vagy…
|