Risztov Éva versenyekről, példaképekről és a fekete úszósapkáról
„Nagyon szeretem, amit csinálok” (2003. december) Példaképéhez, Egerszegi Krisztinához hasonlóan nagyon fiatalon 13 évesen robbant be a magyar úszósportba; három világversenyen tizenegy érmet nyert. Tavaly, a berlini nagymedencés Eb-n négy ezüstöt, a riesai rövid pályás Európa-bajnokságon három aranyat és egy ezüstöt. Idén nyáron Barcelonában pedig három ezüstöt. Ehhez hasonló teljesítményre még a legnagyobb riválisa, az ukrán Jana Klocskova sem volt képes. – Hogyan kezdtél el úszni? Szülői nyomásra, saját elhatározásból, vagy már fiatalon felfedezték a tehetségedet? – Én döntöttem el, hogy úszó leszek. Egerszegi Krisztának köszönhetően választottam ezt a sportot, ugyanis 1989-ben a szöuli olimpia után Kriszta Hódmezővásárhelyre jött: az őt ünneplő rengeteg ember mellett én négy évesen hozzá csapódtam és kezét fogva mindenhová elkísértem. Végül a Polgármesteri Hivatalba kellett mennie egy fogadásra, ahová nem mehettem fel. Ezt nehezményeztem – el is sírtam magam –, mire ő megnyugtatásomra adott egy úszódresszt és egy plüssállatot. Azt hiszem, ekkor érett meg bennem az elhatározás, ekkor döntöttem úgy, hogy én is híres úszó leszek. A tudatosság persze még kevés volt ebben az elhatározásban, de a tizennégy évvel ezelőtti élmény döntő volt számomra. – Azóta is tartjátok a kapcsolatot? – Igen, minden világversenyen a tőle kapott fekete HUN feliratú úszósapkában indulok. A rajtkőn pedig elmondom magamban, hogy „Segíts, Kriszta!”. Eddig – hála Istennek – nem vallottam szégyent. Egyébként ritkán beszélünk, nem akarom zavarni, de minden versenyem után küld egy-egy biztató üzenetet. Ez is sokat jelent, hiszen az ő személyisége, emberi és sportolói tartása példaértékű nemcsak számomra, hanem nagyon sok fiatal számára is. – Említetted a gyermekkori élményt, aminek hatására az úszást választottad, de ez vélhetően nem elegendő ahhoz, hogy valaki világszínvonalú sportoló legyen. – Legfontosabb az elhatározás, meg persze az, hogy nagyon szeretem amit csinálok. Napi átlagban 16 kilométert szoktam úszni, de mivel örömmel csinálom, igazából könnyen megy. Ebből adódóan kedvenc úszó számom sincs, mindegyiket szeretem. – Hogyan érzed, igazolják az elhatározásodat az eddigi eredményeid? – Igen, alapvetően elégedett vagyok, de persze szeretnék már a dobogó legmagasabb fokára is felállni. Mindenesetre Sydney után váltottam. A Hódtáv SC-ből a Bp. Spartacusba igazoltam, így Hódmezővásárhelyről Pestre albérletbe költöztünk az édesanyámmal. Azóta kiváló edzőm, Turi György irányítása alatt egyre komolyabb sikereket értem el. – Három év alatt teljesen elszakadtál otthonról? – Nem, amikor tehetjük (általában kéthetente nyílik rá lehetőség), hazajárunk Vásárhelyre, hiszen ott él az édesapám és a bátyám, ez a város jelenti számomra az igazi otthont. Azon kívül most készült el az ország egyik legnagyobb fedett sportuszodája, ahol egyszerre lehet 25 és 50-méteres versenyeket rendezni. De hazaköltözni sajnos ennek ellenére sem tudok, mert a nemzetközi versenyzéshez az egyéb feltételek csak Budapesten adottak. Legfontosabb az elhatározás, meg persze az, hogy nagyon szeretem amit csinálok. Napi átlagban 16 km-t szoktam úszom, de mivel örömmel csinálom, igazából könnyen megy | Persze közben Pesten is kialakult egy baráti köröm és nemcsak a medencében értjük meg egymást, hanem a szárazföldön is az egyik legjobb barátnőmnek tudhatom Reményi Diát. Legfontosabb az elhatározás, meg persze az, hogy nagyon szeretem amit csinálok. Napi átlagban 16 km-t szoktam úszom, de mivel örömmel csinálom, igazából könnyen megy | – Biztosított a felkészülésed anyagi háttere? – Igen, támogat a Westel és idén nyáron írtunk alá szerződést Ausztria piacvezető ásványvízgyártójával, a Vöslauer-rel. A szerződés – egyelőre – 2004. december végéig szól, de jövőre még újra tárgyalunk a folytatásról a kölcsönösség jegyében, és természetesen az eredményektől függően lehet szó a hosszabbításról. Ez a cég rajtam kívül három embert támogat. A németek üdvöskéjét, Franziska van Almsicket, és a két topmodellt Cindy Crawfordot és Claudia Schiffert. – Adott tehát egy kiugróan tehetséges, elkötelezett úszó hölgy, egy biztos szponzor és egy kiváló edző. Mit vársz Athéntól? Mit várnak tőled? – Erről nem szeretnék beszélni, mindig az előttünk álló feladatokra koncentrálunk. Kitartóan, becsületesen készülök, de nem akarok jósolgatni. – Hogyan készülsz a karácsonyra? Van-e valami különleges karácsonyi szokásotok otthon? – Régebben azt élveztük a legjobban, amikor a karácsonyfát díszítettük a bátyámmal, most az lesz a legnagyobb ajándék, hogy végre több időt tölthetek együtt a családdal. Nagyon várom már, hiszen a versenyzés miatt hosszabb időt ritkábban vagyok otthon. De most ezen az ünnepen különösen nagy öröm lesz, amikor a Tisza-parthoz közeli családi házunkban együtt lesz mindenki.
|