Azt ugyan­is, hogy a ko­vács­iz­mus­nak vé­ge van, Szi­li Ka­ta­lin, az MSZP egyik, igen­csak esé­lyes el­nök­je­lölt­je je­len­tet­te ki, au­gusz­tus utol­só nap­ja­i­ban. Aki mel­les­leg az Or­szág­gyű­lés el­nö­ke, aki­nek mel­les­leg, a be­ful­ladt Gyurcsány- meg más MSZP-bot­rá­nyok ide­jén vol­tak bi­zony olyan őszin­te, kri­ti­kus ki­szó­lá­sai, ame­lyek­től meg­re­me­gett a Köz­tár­sa­ság tér. És hogy az őszin­te­ség-ser­pe­nyő­be is ke­rül­jön va­la­mi, hosszátette: Gyurcsány Fe­renc­nek az MSZP-el­nök­ség (8-0!) el­le­né­ben el­ért el­söp­rő si­ke­re olyan tény, ami után akár ő ma­ga is le­von­hat­ná a kon­zek­ven­ci­á­kat, s hogy ezt nem te­szi, an­nak az az oka, hogy vár­ja az el­nök­vá­lasz­tó Kong­res­­szust.
Amely, ugye, va­la­mi­nek a kez­de­te leend, ha már Ko­vács párt­el­nö­ki man­dá­tu­ma ak­kor ér vé­get. Ha vi­szont Szi­li Ka­ta­lin ez­zel a, mond­juk ki, ci­ni­kus, meg­bé­lyeg­ző Iz­mus utó­név­vel el­lá­tott Ko­vác­­csal együtt sza­va­zott egy, a párt jö­vő­jét érin­tő, kar­di­ná­lis kér­dés­ben (mi­nisz­ter­el­nök-je­lö­lés), ak­kor va­la­mi ho­má­lyos. Mi­ért cím­kéz be­le ab­ba a tál­ba, ame­lyik­be be­le­sza­va­zott, ked­ves Ka­ta­lin?
Mind­et­től füg­get­le­nül Szi­li Ka­ta­lin (nem az ál­lí­tá­sá­val, ha­nem az alany meg­ne­ve­zé­sé­be búj­ta­tott ál­lí­tás­sal) megint ki­mon­dott va­la­mi olyat, ami egy­részt na­gyon igaz, más­részt már rég­óta el kel­lett vol­na han­goz­nia. Az el­nök­sé­gért is harc­ba szál­ló Szi­li Ka­ta­lin nem akár­mi­lyen ter­het pró­bál a vál­lá­ra ven­ni. Nem az el­nö­ki cím­ről van szó. Néz­zük nyi­tot­tan a hely­ze­tet: mint­ha azt akar­ná bi­zo­nyí­ta­ni, hogy egy egy­ség kö­vet­ke­zet­len­ség, egy egy­ség szem­hu­nyás és egy egy­ség sí­ró­görcs kö­zött né­ha fel­szín­re ke­rül­het a lel­ki­is­me­ret. Aki pe­dig az MSZP élő lel­ki­is­me­re­te akar len­ni, an­nak van ba­ja elég. Fő­leg ha a gőzölgő mas­­sza a ko­vács­iz­mus cseb­ré­ből a gyurcsányizmus ved­ré­be tart.