Kettőezernégy – hogy ne mond­juk: a jö­vő – már idén má­jus­ban el­kez­dő­dött. A többpénztazembereknek-koalíció fő­alak­ja ek­kor szólt le nép­ének (meg ne­künk): 2004, biz­is­ten, a re­for­mok, az erő­gyűj­tés és a ta­ka­ré­kos­ság éve lesz. Az MSZP or­szá­gos ak­tí­va­ér­te­kez­le­tén el­hang­zott be­je­len­tés­re a he­lyi kis­ká­de­rek re­a­gál­tak elő­ször. „Tu­dod ki­nek a kon­tó­já­ra takarékoskodjá', b…meg? Anyu­ká­dé­ra!” – mond­ta egy Hofi-karakterű, sza­ka­do­zott embör. Üzen­jük ne­ki – így utó­lag –, hogy las­san a test­tel: a ta­ka­ré­kos­ság va­ló­já­ban a pol­gá­ri eré­nyek egyi­ke. Per­sze, ezt se ma­gunk­tól tud­juk, ha­nem a té­vé­ből. Ott mond­ta (még a nyár­előn) va­la­ki – va­la­ki, akit Tornóczky „Közszolg.” Ani­ta csak Pé­ter­nek szó­lít –, hogy „én azt gon­do­lom, az ál­lam­mal szem­ben az adó­fi­ze­tő pol­gár el­vár­ja a ta­ka­ré­kos­sá­got; azt mond­ja, hogy tes­sék meg­fon­tol­ni azt, hogy mi­re tet­szik for­dí­ta­ni az én fo­rint­ja­i­mat, mert én dol­goz­tam meg ér­te, és kont­rollt aka­rok.”

Szó­ba se jö­het Skan­di­ná­via!
Az m1-en ke­resz­tül meg­szó­lí­tott adó­fi­ze­tő pol­gár nyil­ván örült, hogy új­ra csik­lan­doz­zák a lel­kit. Az Es­te után reg­gel lett, au­gusz­tus 19-e. Újabb Medgyessy-beszéd, ugyan­azon a csa­tor­nán, élő-egye­nes­ben az Öröm­kon­cert­ről: „Mi, ma­gya­rok meg­szok­tuk, hogy azt a kér­dést te­gyük fel: mit kap­tunk az ál­lam­tól? El­jött az ide­je – Eu­ró­pa-szer­te el­jött az ide­je –, hogy más­képp fo­gal­maz­zunk. A ha­gyo­má­nyos jó­lé­ti ál­la­mok ko­ra le­járt. Olyan, job­ban mű­kö­dő ál­lam­ra van szük­ség, ahol az adó­fi­ze­tők fo­rint­ja­i­val oko­san, ta­ka­ré­ko­san bán­nak.” Így is van. Eu­ró­pa ki­ra­kat-szo­ci­ál­de­mok­ra­ta (in­kább neo­li­be­rá­lis) lé­nyei va­ló­ban azt vall­ják, hogy a har­ma­dik év­ez­red gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ja ak­kor lesz si­ke­res, ha ké­pes össz­han­got te­rem­te­ni a gyors gaz­da­sá­gi fej­lő­dés meg­kö­ve­tel­te tő­ke­kon­cent­rá­ció és glo­bá­lis erő­for­rás-el­osz­tás, va­la­mint a még el­vi­sel­he­tő el­osz­tá­si el­vek kö­zött. Va­gyis ak­kor, ha az egyes or­szá­gok le­épí­tik „túl­fej­lett” jó­lé­ti rend­sze­re­i­ket, és csök­ken­tik az ál­la­mi kény­szer­szo­li­da­ri­tás mér­té­két.
A kor­mány­fő nyár óta ér­vé­nyes ál­lam­kon­cep­ci­ó­já­hoz – ha egy­ál­ta­lán kon­cep­ci­ó­ról van szó – azon­ban il­lik hoz­zá­fűz­ni va­la­mit. A 2002-es par­la­men­ti és az ön­kor­mány­za­ti vok­so­lás kö­zött ren­de­zett száz­na­pos pénz­ado­ga­tó-já­ték­ban ugyan­ez a Medgyessy Pé­ter még a skan­di­náv tí­pu­sú, egyen­lő­sí­tő ál­lam­mo­dell, il­let­ve szo­ci­ál­de­mok­rá­cia trendiségében hitt. Ak­ko­ri­ban szin­tén Eu­ró­pá­ra hi­vat­koz­tak a mél­tán nép­sze­rű szo­ci­a­lis­ták – csak nem a nyu­ga­ti, ha­nem az észa­ki fe­lé­re. A lé­nyeg a lé­nyeg: most ta­ka­ré­kos­ság van (lesz) és csend és hó és ha­lál. Il­let­ve – ne le­gyünk igaz­ság­ta­la­nok – más is. „El­sőbb­sé­get a gyer­me­kek­nek! Ez nem jel­szó, ez elő­re­lá­tás” – így a mi­nisz­ter­el­nök (ugyan­csak az Öröm­kon­cert elő­já­té­ka gya­nánt), majd mi­u­tán egyik sza­vát a má­sik­ba öl­töt­te, je­len­tet­te: „Ta­ka­ré­kos­ko­dá­sunk a jö­vőt szol­gál­ja. És hig­­gyék el, meg­lesz a gyü­möl­cse. Mert erőn­ket épí­tés­re hasz­nál­juk.” Ta­ka­ré­kos­ság­ra, épí­tés­re és fő­leg a gye­rek­re – e há­rom­ra. He­lyes! El­vég­re a gyer­me­ki fan­tá­zia­vi­lá­gon kí­vül más alig­ha bír­ja el a „vis­­sza­fog­va épít­kez­ni” meg az „épít­ve ta­ka­ré­kos­kod­ni”, eset­leg az „el­von­va szociáldemokratáskodni” for­du­la­to­kat. Te­hát: el­sőbb­sé­get a gyer­me­kek­nek (és a ne­velt lá­nyok­nak)!

Akit ki­hagy­tak: Nyúl Bé­la
A kor­mány­fő te­hát pro­fin elő­kom­mu­ni­kál­ta a jö­vő „ta­ka­ré­kos, ám­de épí­tő” költ­ség­ve­tés­ét. Lász­ló Csa­ba pénz­ügy­mi­nisz­ter – to­váb­bi han­gu­lat­ja­ví­tó in­téz­ke­dés­ként – „Az épí­tés éve – a kor­mány 2004. évi gaz­da­ság- és tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai cél­jai” cí­mű opuszt is mel­lé­kel­te a kö­zel­múlt­ban be­nyúj­tott, im­már kész bü­dzsé­terv­hez. E pro­pa­gan­da­gya­nús ki­ad­vány­ban alig esik szó a ta­ka­ré­kos­ság­ról – el­len­ben az egy­sze­ri ol­va­só is meg­tud­ja, hogy az „épí­tés/épít­ke­zés” – pa­nel mit je­lent va­ló­já­ban a jó kormányfiaknál: jö­vőt meg­ala­po­zó fej­lesz­té­se­ket, a vál­lal­ko­zók ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek nö­ve­lé­sét, va­la­mint az úgy­ne­ve­zett jó­lé­ti for­du­lat ered­mé­nye­i­nek meg­őr­zé­sét. Kö­ze­lebb­ről: a kor­mány­ha­tá­ro­zat­ban rög­zí­tett 420 ki­lo­mé­ter au­tó­pá­lya idő­ará­nyos ré­szé­nek el­ké­szül­tét (207 mil­li­árd fo­rin­tért), az ár­víz­biz­ton­sá­got szol­gá­ló Vá­sár­he­lyi-terv meg­va­ló­sí­tá­sát (8 mil­li­ár­dért), a bu­da­pes­ti 4-es met­ró el­ső sza­ka­szá­nak tá­mo­ga­tá­sát (15,8 mil­li­ár­dért); a tár­sa­sá­gi adó csök­ke­né­sét (18-ról 16 szá­za­lék­ra), a be­ru­há­zá­so­kat ösz­tön­ző adó­ked­vez­mé­nyek kö­ré­nek bő­vü­lé­sét, az egy­sze­rű­sí­tett vál­lal­ko­zá­si adó (eva) ki­ter­jesz­té­sét (a be­vé­te­li ha­tár 15-ről 25 mil­li­ó­ra nő); a nyug­dí­jak re­ál­ér­té­ké­nek 2,5 szá­za­lé­kos nö­ve­ke­dé­sét, a csa­lá­di pót­lék ha­vi ös­­sze­gé­nek egy-két­száz fo­rint­tal tör­té­nő emel­ke­dé­sét, to­váb­bá – az is­ko­lás gyer­me­kek kö­zel fe­lének ese­té­ben – a tan­köny­vek in­gye­nes­sé­gét, il­let­ve a gyer­me­kes csa­lá­dok­nak já­ró szocpol-kedvezmény fel­duz­zasz­tá­sát. En­­nyit. Az MSZP–SZDSZ-kettős pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­u­ma en­­nyit – pon­to­san egy szusz­ra va­ló „jót” – kí­nál jö­vő­re a plebs-nek. A „gyer­me­ki” bü­dzsé ké­szí­tői azt az ugyan­csak jö­vő­be­mu­ta­tó – egyéb­ként to­tál ér­tel­met­len és sem­mit­mon­dó – summázatot is oda­csap­ták az is­ten­ad­ta elé, mely sze­rint: 2004-ben a gyer­mek és if­jú­sá­gi cé­lú ki­adá­sok ös­­sze­ge el­éri az 1147 mil­li­ár­dot, va­gyis a tel­jes költ­ség­ve­té­si ki­adás 19 szá­za­lé­kát. Már bocs', de kény­te­le­nek va­gyunk hoz­zá­ten­ni: a sán­ta ku­tyák (a gaz­dik nyug­dí­já­nak csepp­nyi emel­ke­dé­se és a met­ró­be­ru­há­zás okán) szin­tén VIP-kategóriás tá­mo­ga­tot­tá vál­nak – szá­mí­tá­sa­ink sze­rint a tel­jes költ­ség­ve­tés 4,117 szá­za­lé­kát el­hap­pol­va. S ugyan­így ki­mu­tat­ha­tó len­ne a fél­sze­mű szu­ka macs­kák­ra meg a Nyúl Bé­lák­ra ju­tó költ­ség­ve­té­si ös­­szeg is, csak hát jö­vő­re nem az övék, ha­nem a gyer­me­ke­ké az el­sőbb­ség.

Gute Nacht!
Mint ír­tuk – ma­gá­tól Medgyessy urunk­tól tud­juk –, nem csak az épí­tés éve lesz 2004, ha­nem a ta­ka­ré­kos­sá­gé is. A szívatások tag­la­lá­sát azon­ban alig­ha le­het belesűríteni egyet­len szusz­ba, úgy­hogy ké­sőbb­re hagy­juk. Most csak an­­nyit: jö­vő­re ar­ról is­mer­szik majd meg a szociálliberális Ma­gyar­or­szág, hogy irá­nyí­tói ke­resz­te­zik a tár­sa­da­lom jo­gos igé­nye­i­nek ra­pid és lát­vá­nyos ki­elé­gí­té­sét a „su­nyi­ban és ap­rán­ként min­dent, de min­dent vis­­sza­ve­szünk”-el­já­rás­sal. A múlt – az el­múlt más­fél esz­ten­dő – ugyan­is kö­te­lez!
De hogy is kez­dő­dött az MSZP–SZDSZ-országlás? A 2002-es párt­for­du­ló után – fő­ként a száz­na­pos jó­lé­ti cso­mag ki­ada­go­lá­sá­nak kö­szön­he­tő­en – esze­ve­szet­tül el­sza­ladt a GDP-ará­nyos ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ány. Úgy tűnt, a brut­tó ha­zai ter­mék 7, eset­leg 8 szá­za­lé­kát is el­ér­he­ti a de­fi­cit – az­tán sieben, acht, gute nacht: meg­állt 9,2 szá­za­lé­kon. Ilyen előz­mé­nyek után Lász­ló pénz­ügy­ér bá­tor­ko­dott egy­sé­ge­sen 4,5 szá­za­lék­ra be­lő­ni a 2003-ra vo­nat­ko­zó főbb makromutatókat; ek­ko­ra lett vol­na a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés, a már em­le­ge­tett ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ány mér­té­ke, il­let­ve az inf­lá­ció is. Az ered­mény: a nö­ve­ke­dés sze­ré­nyebb, a de­fi­cit sú­lyo­sabb lett (év vé­géig el­ér­he­ti a GDP 5,5-6 szá­za­lé­kát is, bár a kor­mány ma még 4,8-et mond). S hogy mi lesz ez­után? Egy biz­tos: a pénz­ügyi tár­ca azt ír­ta a 2004-es költ­ség­ve­tés­ről és az ál­lam­ház­tar­tás há­rom­éves ke­re­te­i­ről szó­ló jog­sza­bály­ja­vas­lat­ba, hogy jö­vő­re 3,8, 2005-ben 2,8, majd – az ugyan­csak osz­to­ga­tós­nak ígér­ke­ző – 2006-os vá­lasz­tá­si év­ben 2,5 szá­za­lé­kos le­het/lesz a GDP-ará­nyos ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ány. Va­gyis: bru­tá­lis ta­ka­ré­kos­ko­dás­ba (nem épít­ke­zés­be, ta­ka­ré­kos­ko­dás­ba!) fúl­ha­tunk, hi­szen a hi­ány le­fa­ra­gá­sá­nak ára az el­vo­ná­sok mér­té­ké­nek ra­di­ká­lis eme­lé­se. És ezt így hogy? – kér­dez­het­nénk a bör­tön­ri­port-vi­selt Tornóczky Ani­tá­val.

Min­dent vis­­sza!
Ezt így úgy, hogy – né­mi ko­a­lí­ci­ós haj­ci­hő után – a kor­mány­zat be­ve­ze­ti az ide­i­nél ala­cso­nyabb, egyéb­ként már ko­ráb­ban tör­vény­ben rög­zí­tett 18-26-38 szá­za­lé­kos szja-kulcsskálát. Ezt az öröm­hírt már min­den föl­di ha­lan­dó tud­ja. Azt már ke­ve­seb­ben, hogy eköz­ben a szocik egy ne­gye­dik, úgy­ne­ve­zett elit­kulcs­ban is gon­dol­koz­nak. Azt meg még ke­ve­seb­ben, hogy a főbb adók­ból és já­ru­lé­kok­ból 2004-ben kö­zel 700 mil­li­árd fo­rint­tal töb­bet fog/kí­ván be­szed­ni a kor­mány, mint idén. Va­gyis csök­ken­nek az szja-kulcsok, még­is ir­gal­mat­la­nul meg­nő­nek az ál­la­mi adó­be­vé­te­lek, leg­in­kább a 220 mil­li­ár­dos áfa­be­vé­tel-nö­vek­mény­nek, il­let­ve a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si ter­hek­nek „kö­szön­he­tő­en”.
Szi­li Ka­ta­lin ház­el­nök ugyan fi­gyel­mez­tet­te sze­re­tett szo­ci­a­lis­tá­it, hogy „ha a tár­sa­da­lom­nak egy vi­rág­csok­rot át­adunk, ak­kor nem le­het­sé­ges az, hogy az­tán szá­lan­ként vis­­sza­ve­gyük”, még­is va­la­mi ha­son­ló tör­té­nik. A „jó­lé­ti for­du­lat­tal” leg­in­kább meg­vert ré­te­gek – a nyug­dí­ja­sok, a csa­lá­di pót­lék­ból élők, a szo­ci­ál­de­mok­rá­cia egy­ko­ri talp­kö­vei, a sze­gény­le­gé­nyek – ja­nu­ár­ban azon ta­lál­ják ma­gu­kat, hogy (az 5 szá­za­lé­kos áfakulcs be­ve­ze­té­se, va­la­mint a 12 szá­za­lé­kos kulcs 15-ös­sé ke­re­ke­dé­se után) töb­bet fi­zet­nek majd a tan­könyv­ért, a va­jas kif­li­ért, a pacs­ni­ért, a le­csó­kol­bá­szért vagy a pap­ri­ká­ért. Az al­ko­hol jö­ve­dé­ki adó­ja eköz­ben 15, a ci­ga­ret­táé 35 szá­za­lék­kal nő. Ma­gya­rul: a sze­gé­nyek fo­gyasz­tói ko­sa­rá­nak do­mi­náns ter­mé­kei drá­gul­nak a leg­in­kább, mi­köz­ben a ma­ga­sabb áfakulccsal súj­tott lu­xus­cik­kek, -szolgáltatások ára alig vál­to­zik. Nyil­ván nem il­len­dő to­vább bor­zol­ni az ol­va­sók ide­ge­it, de et­től még tény: az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mű­ek kény­te­le­nek lesz­nek el­te­kin­teni a gaz­da­gab­bak­ra szig­nált 1–2 szá­za­lé­kos re­ál­ke­re­set-nö­ve­ke­dés­től is, s ugyan­csak a ke­vés­bé te­he­tős ificsaládok szen­ve­dik meg leg­in­kább a je­len­leg 240 ezer fo­rint­ban ma­xi­mált la­kás­hi­tel-adó­ked­vez­mény meg­fe­le­ző­dé­sét. A skan­di­náv tí­pu­sú szol­gál­ta­tó-szo­ci­ál­de­mok­rá­cia alap­el­ve­i­nek tel­jes ki­ik­ta­tá­sát je­len­ti, hogy – az ön­kor­mány­zat­ok elég­te­len költ­ség­ve­té­si tá­mo­ga­tá­sa mi­att – jö­vő­re csök­ken­nek a csa­lád­se­gí­tő és gyer­mek­jó­lé­ti szol­gá­la­tok ren­del­ke­zé­sé­re bo­csát­ha­tó for­rá­sok. Sőt, mi több: a büsz­ke bal­ol­da­li­ak ar­ról tá­jé­koz­tat­ták a la­kos­sá­got, hogy a po­zi­tív diszk­ri­mi­ná­ci­ó­ra „éhes” nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek ala­pít­vá­nya­i­nak 2004-ben (mint­egy 413 mil­lió fo­rint­tal) ke­ve­sebb ál­la­mi tal­lér jut, a fo­gya­ték­kal élő­ket se­gí­tő aka­dály­men­te­sí­té­si prog­ram pe­dig úgy, ahogy van be­ful­lad.

Sze­ren­cse fel!
A jó­lé­ti rend­szer­vál­tás be­tel­je­sí­té­sé­re te­hát – pro­pa­gan­da ide vagy oda – még vár­ni kell (ha egy­ál­ta­lán ér­de­mes), csak­úgy, mint „Az épí­tés éve”-fel­üté­sű do­ku­men­tum­ban fog­lalt töb­bi épí­tő-újí­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­ra. A 200 mil­li­ár­dos tá­mo­ga­tás­ra ér­de­me­sült au­tó­pá­lya­épí­tés-pro­jekt szép­ség­hi­bá­ja pél­dá­ul csu­pán an­­nyi: tel­jes­ség­gel el­kép­zel­he­tet­len, hogy ilyen so­vány­ka in­du­ló­ös­­szeg mel­lett 2006-ra „ki­kö­ve­se­dik” a kam­pány­ígé­re­tek sze­rin­ti 800, vagy akár a kor­mány­ha­tá­ro­zat sze­rin­ti 420 ki­lo­mé­ter­nyi út­szel­vény. Vagy: igaz ugyan, hogy a vál­lal­ko­zók jól jár­hat­nak majd a tár­sa­sá­gi adó csök­ken­té­sé­vel és a be­ru­há­zás­ösz­tön­ző-ked­vez­mé­nyek fel­fut­ta­tá­sá­val, a mér­leg má­sik ser­pe­nyő­jé­ben ott la­pul a cég­au­tók adó­já­nak, a cég­bí­ró­sá­gi, -bejegyzési el­já­rá­sok il­le­té­ké­nek drasz­ti­kus nö­ve­ke­dé­se, vagy ép­pen az ökoadók – a vegy­ipa­ri, épí­tő­ipa­ri és élel­mi­szer­ipa­ri tár­sa­sá­go­kat súj­tó le­ve­gő­ter­he­lé­si díj, il­let­ve csa­tor­na­vál­la­la­tok, tex­til- és fa­ipa­ri egy­sé­gek gaz­dál­ko­dá­sát ne­he­zí­tő víz­ter­he­lé­si díj – be­ve­ze­té­se. (Mi­e­lőtt fel­uj­jong­ná­nak a zöld-el­kö­te­le­zett­sé­gű­ek, rög­vest le­szö­gez­zük: az ökoadó-bevételeket „ter­mé­sze­te­sen” in­kább hi­ány­fa­ra­gás­ra – sem­mint kör­nye­zet­vé­de­lem­re – for­dít­ja majd a kor­mány­zat. Ugyan­csak köz­hely­szám­ba megy, hogy a köz­mű-vál­la­la­to­kat ter­he­lő öko-adó vé­gül is nem má­sok­nál, mint a fo­gyasz­tók­nál fog le­csa­pód­ni.) Ta­gad­ha­tat­lan, hogy a vál­lal­ko­zá­sok szá­má­ra – a pá­lyáz­ha­tó EU-alapokon ke­resz­tül – új for­rá­sok is meg­nyíl­hat­nak majd, ám a kor­mány ez eset­ben is „szem­fü­les” volt: az uni­ós plusz­pén­zek­re hi­vat­koz­va la­zán meg­fe­lez­te-har­ma­dol­ta a gaz­da­sá­gi tár­cá­nál ke­zelt ha­gyo­má­nyos, 20-20 mil­li­ár­dos vál­lal­ko­zás­fej­lesz­té­si (tu­risz­ti­kai, kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zói) cél­elő­i­rány­za­to­kat.
Ta­lán mon­da­nunk sem kell, hogy Szi­li Ka­ta­lin vi­rág­szál-el­mé­le­te nem csak rész­ben, ha­nem egé­szé­ben át­hat­ja a költ­ség­ve­tést. A „meg­aján­dé­ko­zot­tak” több­sé­ge per­sze – ahogy az len­ni szo­kott – csak éles hely­zet­ben, va­gyis jö­vő év ja­nu­ár­já­ban kap majd ész­be. Nem így az ön­kor­mány­za­ti ve­ze­tők, akik már most pon­to­san tud­ják: pa­pí­ron 7,9 szá­za­lék­kal több pénzt kap­nak az ál­lam­tól, mint idén, ám kö­te­le­ző­en el­lá­tan­dó fel­adat­ból is jó­val több jut ne­kik. A tör­vény­ja­vas­lat pél­dá­ul elő­ír­ja a köz­tiszt­vi­se­lők-köz­al­kal­ma­zot­tak brut­tó il­let­mé­nyé­nek hat­szá­za­lé­kos eme­lé­sét, ám er­re egy ár­va pe­tá­kot sem ad, mond­ván: ha­té­ko­nyabb lét­szám­gaz­dál­ko­dás­sal el­ér­he­tő a szent cél. Nincs ki­zár­va te­hát, hogy a fris­si­ben le­épí­tett több tíz­ezer ön­kor­mány­za­ti mun­ka­társ együtt in­dul majd ál­lást ke­res­ni az ál­la­mi szfé­rá­ból ki­vont hét­ez­res se­reg­gel – hogy te­ret en­ged­jen a fék­te­len ta­ka­ré­kos­ság­nak, az épít­ke­zés­nek meg a cukipofi gye­re­kek­nek.
Ezek után mer­je va­la­ki azt ál­lí­ta­ni, hogy nem tra­fált be­le Lász­ló Csa­ba, ami­kor a 2004-es költ­ség­ve­tés ál­ta­lá­nos vi­tá­já­nak meg­kez­dé­se­kor egy ré­gi szo­má­li­ai köz­mon­dást vett a szá­já­ra: „A sze­ren­cse sem se­gít, ha nem se­gí­tesz ma­ga­don”.