Ehe­lyütt akár jo­gász­ko­dós fej­te­ge­tés­be is bo­csát­koz­hat­nánk ar­ról, ho­gyan hat majd a ro­mán jog­ál­la­mi­ság­ra a bí­ró­sá­gok és a rend­őr­ség ha­tás­körének, a kor­mány és az ál­lam­fő moz­gás­te­ré­nek vagy a nem­ze­ti ki­sebb­sé­gek­nek a köz­igaz­ga­tás­ban és az igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ban nyúj­tott több­let­jo­ga­i­nak a mos­ta­ni al­kot­mány­mó­do­sí­tás­ban tör­té­nő rög­zí­té­se. Mi­vel azon­ban a ro­mán jog­ál­lam olyan mint a je­ti – min­den­ki be­szél ró­la, de még sen­ki sem lát­ta – a pa­ra­gra­fu­sok­ra nem iga­zán ér­de­mes több szót vesz­te­get­ni. A ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­se­ken na­pon­ta ere­jét fi­tog­ta­tó ro­mán csend­őr­sé­get és az ál­lam­val­lás­ként funk­ci­o­ná­ló or­to­dox egy­ház ag­res­­szív ter­jesz­ke­dé­sét nem az új ro­mán al­kot­mány fog­ja meg­sze­lí­dí­te­ni.
A Ro­má­nia eu­ró­pa­i­sá­gát de­monst­rál­ni hi­va­tott nép­sza­va­zás ko­moly­sá­gá­ról nagy­sze­rű­en árul­ko­dik azon mód­sze­rek tár­há­za – a ju­tal­ma­zás­tól a köz­vet­len fe­nye­ge­té­sig ter­je­dő­en –, amel­­lyel a bu­ka­res­ti kor­mány­zat az ér­vé­nyes­sé­gi kü­szö­böt je­len­tő 50 szá­za­lék fö­lé pró­bál­ta tor­nász­ni a rész­vé­te­li haj­lan­dó­sá­got. (Ez vé­gül si­ke­rült: a két­na­pos nép­sza­va­zás vé­gez­té­vel, né­mi­leg me­re­dek haj­rá­ban a hi­va­ta­los ada­tok sze­rint 54% vok­solt, s 89% sza­va­zott igen­nel.) Leg­ál­ta­lá­no­sabb je­len­ség a he­lyi vá­lasz­tá­si tom­bo­la volt: eze­ken a he­lyi „meg­mé­ret­te­té­se­ken” azok ve­het­tek részt, akik már le­ad­ták sza­va­za­tu­kat. Ré­gi­ó­tól füg­gő­en ala­kul­tak a tárgy­nye­re­mé­nyek: ál­la­mi­lag fi­nan­szí­ro­zott kí­nai uta­zás­ra, szí­nes té­vék­re, eset­leg ti­zen­öt li­ter pá­lin­ká­ra szá­mít­hat­tak egye­sek. Bu­ka­rest­ben ala­nyi jo­gon in­gyen fo­ci­mec­­csen ve­het­tek részt a vá­lasz­tók. Más­hol nem volt ilyen bő­ke­zű a he­lyi ve­ze­tés: az er­dé­lyi Zalatnán pél­dá­ul mind­ös­­sze egy-egy pár zok­ni ütöt­te mar­kát az ur­nák elé já­ru­lók­nak. A ha­ta­lom azon­ban meg­mu­tat­ta, nem csak mo­so­lyog­ni tud, ha Eu­ró­pa a tét: egy mold­vai vá­ros­ban pla­ká­tot füg­gesz­tet­tek ki az ingyenkonyhán, amely sze­rint aki nem sza­vaz, nem is kap en­ni­va­lót. Más vá­ro­sok­ban a pos­tá­sok ré­sze­sí­tet­ték ha­son­ló­an „ba­rá­ti” fi­gyel­mez­te­tés­ben a nyug­dí­ja­so­kat, meg­vil­lant­va a kö­vet­ke­ző ha­vi nyug­díj „el­ma­ra­dá­sá­nak” pers­pek­tí­vá­ját. Bu­ka­rest­ben az ak­ti­vis­ták moz­gó ur­nák­kal jár­ták az ut­cá­kat, s bol­dog-bol­dog­ta­lan sza­vaz­ha­tott, bi­zo­nyí­tot­tan akár több­ször is. A csúcs azon­ban az a hír volt, hogy Tordán jó­val ko­ráb­ban el­hunyt sze­mé­lyek is be­ke­rül­tek a vá­lasz­tói név­jegy­zék­be, mi több, sza­vaz­tak is. Az EU-ban te­hát las­san kezd­he­tik fel­köt­ni a ga­tyát: a sok­ol­da­lú­an fej­lett ro­mán de­mok­rá­cia lát­ha­tó­an már az ál­ta­lá­nos vá­lasz­tó­jo­got is meg­ha­lad­ta.