OFFLINE | téma | külpolitika
Fel­iz­zott Ko­szo­vó, ki­újul­tak a har­cok Ma­ce­dó­ni­á­ban • Mi lesz veled, Bosznia?
Morajlás a Balkánon
(2003. november)
Hos­­szú, for­ró nyár volt az idei az egy­ko­ri Ju­go­szlá­vi­á­ban, bár ezt a ma­gyar kül­po­li­ti­kai új­ság­írás Irak ár­nyé­ká­ban alig vet­te ész­re. Új­ra fel­iz­zott Ko­szo­vó, ki­újul­tak a har­cok Ma­ce­dó­ni­á­ban, meg­rop­pant a nyu­ga­ti ori­en­tá­ci­ó­jú szerb elit, meg­ug­rott a ma­gyar­el­le­nes in­ci­den­sek szá­ma a Dél­vi­dé­ken, re­cseg­ni-ro­pog­ni kez­dett Bosz­nia-Her­ce­go­vi­na. Az a dokt­ri­ner, a he­lyi kö­rül­mé­nye­ket fi­gyel­men kí­vül ha­gyó rend­szer in­gott meg, amelyet a bosz­ni­ai és ko­szo­vói há­bo­rút – egyéb­ként el­is­me­rés­re mél­tó ke­mény­ség­gel – le­zá­ró Egye­sült Ál­la­mok ho­zott lét­re.

Boszniában az 1995-ös meg­egye­zés ösz­vér­ál­la­mot te­rem­tett. A hi­va­ta­lo­san is el­is­mert, szé­les jog­kö­rök­kel ren­del­ke­ző szerb és bos­nyák ál­lam­rész mel­lett de facto meg­ma­radt a hor­vát ál­lam­ala­ku­lat is. A kö­zös ál­lam­ban gya­kor­la­ti­lag ma is há­rom had­se­reg néz szem­be egy­más­sal, és a há­rom ál­lam­al­ko­tó nem­zet­ből ket­tő nem kér Bosz­ni­á­ból: a szer­bek nagy ré­sze Szer­bi­á­hoz, a hor­vá­tok több­sé­ge Hor­vát­or­szág­hoz sze­ret­ne csat­la­koz­ni. Ezt a ter­mé­sze­tes, és az et­ni­kai tisz­to­ga­tá­sok „ered­mé­nye­kép­pen” nagy ki­sebb­sé­gek ki­ala­ku­lá­sa nél­kül is ki­vi­te­lez­he­tő vá­gyat nyom­ja el a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség, mi­köz­ben az egy­sé­ges Bosz­nia ál­mát haj­ku­rás­­sza. Eköz­ben a bos­nyá­kok ijesz­tő mér­ték­ben ra­di­ka­li­zá­lód­nak, az Irán­ból és más kö­zel­-ke­le­ti ál­la­mok­ból ex­por­tált isz­lám fun­da­men­ta­liz­mus meg­ve­tet­te a lá­bát eb­ben a ko­ráb­ban mér­sé­kelt kö­zös­ség­ben. Ez per­sze csak to­vább nö­ve­li a szer­bek és hor­vá­tok el­sza­ka­dá­si vá­gyát. Nem­ré­gi­ben már Mladen Ivanics, az or­szág kül­ügy­mi­nisz­te­re ve­tet­te fel, hogy Ko­szo­vó füg­get­len­né vá­lá­sa min­tá­já­ul szol­gál­hat­na a szerb or­szág­rész el­sza­ka­dá­sá­nak.
Szakadozik Szer­bia és Mon­te­neg­ró az – EU ál­tal lét­re­ho­zott – kény­szer­há­zas­sá­ga is. A füg­get­len­ség te­kin­te­té­ben meg­osz­tott Podgoricában kez­de­nek az el­sza­ka­dás erői fö­lény­be ke­rül­ni. Mind­eköz­ben Szer­bi­á­ban nő a pa­ra­no­ia: a Zoran Djinjics meg­gyil­ko­lá­sá­val ve­ze­tő­jét vesz­tett nyu­ga­ti ori­en­tá­ci­ó­jú po­li­ti­kai elit fo­ko­za­tos szét­esé­sé­vel egy­re csök­ken a re­mény, hogy Szer­bia ha­ma­ro­san ki­tör ab­ból az ör­vény­ből, amelybe a nyolc­va­nas évek vé­gén be­le­ke­rült. Belg­rád – egy­kor egy 23 mil­li­ós pros­pe­rá­ló or­szág fő­vá­ro­sa – ma egy hét és fél­mil­li­ós, mély de­mog­rá­fi­ai, gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai vál­ság­ban lé­vő Szer­bia köz­pont­ja. Sú­lyos Tri­a­non-szind­ró­mát él át az or­szág, ami fo­koz­za a né­pes­ség gya­nak­vá­sát a más nem­ze­ti­sé­gű­ek­kel szem­ben. Az egy­ko­ri ma­gyar Dél­vi­dék­re be­te­le­pí­tett szerb me­ne­kül­tek na­pi szin­ten zak­lat­ják a ma­gya­ro­kat. Né­hány hír, mint az új­vi­dé­ki te­me­tő fel­dú­lá­sa, bal­ol­da­li mé­di­ánk ful­lasz­tó kö­zö­nyét is ké­pes volt át­tör­ni.
Még az EU és a NA­TO ál­tal vi­szony­lag si­ke­re­sen sta­bi­li­zált Ma­ce­dó­ni­á­ban is meg-meg­re­meg a ta­laj. Az al­bá­nok fegy­ver­rel ugyan több ered­ményt ér­tek el két év alatt, mint a tér­ség más, csak po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel har­co­ló ki­sebb­sé­gei 1990 óta, de egyes cso­por­tok to­vább­ra is haj­lan­dó­ak vért on­ta­ni az al­bán több­sé­gű te­rü­le­tek el­sza­ka­dá­sá­ért. Az al­bán ré­gi­ók le­vá­lá­sa egyéb­ként leg­in­kább a ma­ce­dó­nok ér­de­ke len­ne, mert rossz de­mog­rá­fi­ai mu­ta­tó­ik mi­att né­hány év­ti­ze­den be­lül ki­sebb­ség­be ke­rül­het­nek sa­ját or­szá­guk­ban. A tér­ség konf­lik­tu­sai te­hát ön­ma­guk­ban is sú­lyo­sak, de mind ezer szál­lal kö­tőd­nek a köz­pon­ti prob­lé­má­hoz: Ko­szo­vó jö­vő­be­li stá­tu­szá­hoz. Ma már gya­kor­la­ti­lag el­dön­tött tény­nek te­kint­he­tő, hogy az al­bán több­sé­gű tar­to­mány füg­get­len lesz. Wa­shing­ton egy­ér­tel­mű­en ezt tá­mo­gat­ja, és az EU fenn­tar­tá­sai sem lesz­nek hos­­szú éle­tű­ek. Az al­bá­nok ugyan­is, ha kell, akár ko­ráb­bi fel­sza­ba­dí­tó­ik el­le­né­ben is haj­lan­dó­ak fegy­ver­rel ki­har­col­ni füg­get­len­sé­gü­ket.
A kér­dés csak az, mi­lyen fel­té­te­lek­kel jön lét­re a maj­da­ni ko­szo­vói ál­lam. Azt már most ál­lít­hat­juk, hogy nem lesz a bé­kés együtt­élés min­ta­pél­dá­ja: a vendetta egyik fel­leg­vá­rá­ban ugyan­is nem ér­zik át Eu­ró­pa és Ame­ri­ka ide­ál­ja­i­nak szép­sé­gét. A szerb kö­zös­ség 1999 óta nagy árat fi­zet a ne­vé­ben ko­ráb­ban el­kö­ve­tett bű­nö­kért. Ko­szo­vó­ban ma csak a mitrovicai kör­zet­ben és né­hány ki­sebb enk­lá­vé­ban él­nek szer­bek, a nem­zet­kö­zi erők ál­tal őr­zött fal­va­ik­ból csak ka­to­nai kí­sé­ret­tel tud­nak ki­me­rész­ked­ni. Két le­he­tő­ség van te­hát: vagy je­len­le­gi ha­tá­rai kö­zött is­me­rik el Ko­szo­vót, és ak­kor a szer­bek őr­zé­sé­re még na­gyon hos­­szú nem­zet­kö­zi je­len­lét­re lesz szük­ség, vagy a mitrovicai tér­ség, és ez­zel a szerb kö­zös­ség zö­me Szer­bi­á­hoz ke­rül.
Bár az utób­bi tűn­ne lo­gi­kus­nak, szin­te bi­zo­nyos, hogy az USA és az EU ra­gasz­kod­ni fog Ko­szo­vó mes­ter­sé­ges, a titói Ju­go­szlá­vi­á­ban meg­hú­zott ha­tá­ra­i­hoz. Ez­zel fel­sza­ba­dí­ta­nak egy el­nyo­mott ki­sebb­sé­get, ugyan­ak­kor fö­lös­le­ge­sen kre­ál­nak egy má­si­kat. Pe­dig már a ki­lenc­ve­nes évek kö­ze­pén szá­mos nyu­ga­ti elem­ző, köz­tük olyan te­kin­té­lyes po­li­ti­ku­sok, mint Lord Owen volt brit kül­ügy­mi­nisz­ter, fi­gyel­mez­te­tett: az egy­ko­ri Ju­go­szlá­vi­á­ban ad­dig nem lesz va­ló­di bé­ke, amíg a kí­vül­ről kö­zös élet­re kényszerített né­pek et­ni­kai és nem ál­lam­jo­gi ha­tá­ra­ik men­tén el nem vál­hat­nak egy­más­tól. Ko­szo­vó füg­get­len­sé­ge így csak élez­ni fog­ja Szer­bia, Bosz­nia és Ma­ce­dó­nia prob­lé­má­it: a mo­raj­lás foly­ta­tód­ni fog Bal­ká­non.

- T.U. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”