Mint ké­sei, idét­len terminátor, ha to­váb­bi sé­rel­me­ket ta­pasz­ta­lok, kámbekeljem-e fétisizált ma­gyar­or­szá­gi nagy­áru­há­zak üveg­por­tál­ja­it, ha­lad­jak-e a CD-pul­to­kig, és ron­dít­sam-e ös­­sze a „Tribute to” kez­de­tű le­mez­hal­mo­kat? Nem vol­na il­lő, túl militáns ez mi­hoz­zánk. Rá­adá­sul e ter­mé­kek de facto jogtiszták le­het­nek; más kér­dés a tisz­tes­ség és a jó íz­lés ros­tá­ja. Tö­meg­gyil­kos­ság he­lyett in­kább ki­ra­ga­dok a szak­mány­ban gyár­tot­tak kö­zül pá­rat, és ol­lóm­mal jót cin­cá­lok raj­tuk!
De elő­ször is, né­hány axi­ó­ma. 1. Ilyen le­mezt pe­dig so­se ve­gyél! 2. Ha mégsincs pén­zed az ere­de­ti­re, ak­kor se ru­házz be, mert a ki­adott ös­­szeg ará­nyá­ban mos­tan­tól még las­sab­ban gyűjt­hetsz az oridzsinelre! 3. Ha mind­ezek el­le­né­re még­is ha­za­vi­szed, ak­kor biz­tos jegy­ze­tet ké­szülsz ír­ni az UFI-ba, te­hát ön­kén­tes, lo­ká­lis kár­ho­zat­ként te­szed, de ak­kor Te vagy én, és ak­kor mi a fe­né­nek, sőt, ki fe­né­nek gé­pe­lek?! (Se­baj, lett vi­szont egy mat­ri­cás, igaz, faj­la­go­san drá­ga po­hár­alá­té­ted!)
Mert va­la­hol az imá­dott Nyu­ga­ton (a cso­ma­go­lás sze­rint somewhere in EEC, te­hát Sváj­cot, Nor­vé­gi­át ne gya­nú­sít­suk!) pót­lék­em­be­rek pro­fi stú­di­ók­ba vo­nul­nak, és a „Pi­ac” fe­dő­ne­vű Ke­let szá­má­ra má­so­la­to­kat vesz­nek fel hí­res ze­ne­kar­ok, szó­lis­ták fel­vé­te­le­i­ből. Az még hagy­ján (de­hogyis! vér­lá­zí­tó!), ha az em­lí­tett „Tisz­te­let X-nek” for­mu­lát hasz­nál­ják apróbetűben és an­go­lul, a ze­ne­kar ne­vét bez­zeg kapi-kapitális verzálban; egé­szen vic­ces so­ro­zat­cí­mek is akad­nak, pl. a „Nem hi­szem el, hogy ez nem Y!” vagy a „Tel­je­sen olyan, mint Z!”. Fris­sen vá­sá­rolt kopír rájtom a „Fe­lejt­he­tet­len tisz­tel­gés” cí­met vi­se­li. Itt leg­alább még rá­ír­ták, hogy va­la­mi „Ga­rázs Stú­di­ó­ban” ké­szült a másolat-cédé, és né­hány, a U2-éitól el­té­rő név mu­tat­ja, mit vá­sá­rol­tam be (az is csak a ce­lo­fán fel­té­pé­se után, te­hát szi­go­rú­an ott­hon, és a bel­ső ol­da­lon). De pl. pár he­te csak Made in Italy-felirat és egy cso­mó jól csen­gő di­gó elő­adó ne­vét lát­tam, mon­dok’ ma­gam­nak, nem te­he­tik meg, hogy még el­rejt­ve a sa­rok­ban sincs sem­mi­lyen fosz­tó­kép­ző, ezt el­vi­szem, ez biz­tos ere­de­ti, csak akciós… Pe­dig meg­te­het­ték. A franc­ba.
Ol­va­só, hall­ga­tó, vi­gyázz te­hát, ha olyan ki­ad­ványt látsz, ami ol­csó, és a meg­szó­la­lá­sig olyan, mint ked­ven­ce­dé. Pont ad­dig. (Te kis tributa, hát nem meg­ír­tam?!)