Másolgatunk?
Tributa (2003. november) A lemezvágói rovatcím jelen esetben szó szerint értendő. Amikor ropogó aljzatra (cédékre és kazikra) csoszogó útlapítókat látunk tudósításokban, pavlovi reflexesen rándul elménk sínhajtánya e vágányra: már megint gonosz hamisítóktól lefoglalt, az eredetit bitről bitre lemásoló műanyagcuccokon tapos a hóhérhenger. A társadalom önvédelme bezúzza a jogtalan hanghordozót. Mint kései, idétlen terminátor, ha további sérelmeket tapasztalok, kámbekeljem-e fétisizált magyarországi nagyáruházak üvegportáljait, haladjak-e a CD-pultokig, és rondítsam-e össze a „Tribute to” kezdetű lemezhalmokat? Nem volna illő, túl militáns ez mihozzánk. Ráadásul e termékek de facto jogtiszták lehetnek; más kérdés a tisztesség és a jó ízlés rostája. Tömeggyilkosság helyett inkább kiragadok a szakmányban gyártottak közül párat, és ollómmal jót cincálok rajtuk! De először is, néhány axióma. 1. Ilyen lemezt pedig sose vegyél! 2. Ha mégsincs pénzed az eredetire, akkor se ruházz be, mert a kiadott összeg arányában mostantól még lassabban gyűjthetsz az oridzsinelre! 3. Ha mindezek ellenére mégis hazaviszed, akkor biztos jegyzetet készülsz írni az UFI-ba, tehát önkéntes, lokális kárhozatként teszed, de akkor Te vagy én, és akkor mi a fenének, sőt, ki fenének gépelek?! (Sebaj, lett viszont egy matricás, igaz, fajlagosan drága poháralátéted!) Mert valahol az imádott Nyugaton (a csomagolás szerint somewhere in EEC, tehát Svájcot, Norvégiát ne gyanúsítsuk!) pótlékemberek profi stúdiókba vonulnak, és a „Piac” fedőnevű Kelet számára másolatokat vesznek fel híres zenekarok, szólisták felvételeiből. Az még hagyján (dehogyis! vérlázító!), ha az említett „Tisztelet X-nek” formulát használják apróbetűben és angolul, a zenekar nevét bezzeg kapi-kapitális verzálban; egészen vicces sorozatcímek is akadnak, pl. a „Nem hiszem el, hogy ez nem Y!” vagy a „Teljesen olyan, mint Z!”. Frissen vásárolt kopír rájtom a „Felejthetetlen tisztelgés” címet viseli. Itt legalább még ráírták, hogy valami „Garázs Stúdióban” készült a másolat-cédé, és néhány, a U2-éitól eltérő név mutatja, mit vásároltam be (az is csak a celofán feltépése után, tehát szigorúan otthon, és a belső oldalon). De pl. pár hete csak Made in Italy-felirat és egy csomó jól csengő digó előadó nevét láttam, mondok’ magamnak, nem tehetik meg, hogy még elrejtve a sarokban sincs semmilyen fosztóképző, ezt elviszem, ez biztos eredeti, csak akciós… Pedig megtehették. A francba. Olvasó, hallgató, vigyázz tehát, ha olyan kiadványt látsz, ami olcsó, és a megszólalásig olyan, mint kedvencedé. Pont addig. (Te kis tributa, hát nem megírtam?!)
|