OFFLINE | puncs | kultúra
Az ember a fellegvárban
Az USA, ha nincs
(2003. november)
Amikor barátom kezembe nyomta a könyvet – szó mi szó, naggyon gusztusos termék –, és ajnározni kezdte, eszembe jutottak gyermekkori írásai, amelyektől valami istenverte szentimentalizmus sose enged szabadulást, csak pakolom őket erre, arra.

A szer­zőt (ba­rá­tom­nak is be­val­lot­tam, úgy­se ha­zud­ha­tok) nem is­me­rem, de mi­vel ez a kö­tet a va­do­na­túj Agave Ki­adó el­ső­szü­lött­je, él­tem a gya­nú­per­rel, hát­ha com­bos szí­va­tás in­dul el itt, em­be­rem ál­né­ven ki­hoz­za a re­gé­nyét, de jó fej, bár ki­csit trá­gár ez a fik­tív csa­lád­név. Er­re ő be­csü­let­sza­vát ad­ta, hogy lé­te­zik Philip K. Dick ne­vű pa­sas, s ami­kor lát­ta, hogy ez a tét szá­mom­ra ke­vés, meg­ad­ta a ke­gye­lem­dö­fést: na, nézd csak meg a Google-on, ő ír­ta a Szár­nyas fej­va­dászt is! (Ah!)
Oké. El­fo­gad­tam ke­zé­ből, vágy­tam is már rá. Már az alap­hely­zet iz­gal­mas, meg­le­pő­en atipikus science fiction: a má­so­dik vi­lág­ége­tést Ja­pán nyer­te Né­met­or­szág ol­da­lán, még 1947-ben. Hit­ler nem­rég halt csak meg, ter­mé­sze­tes ha­lál­lal, s most az utód­lá­si harc fo­lyik, Goebbels, Göring, Heydrich és Baldur von Schirach Bormann-nal, a Führer utód­já­val szem­ben taktikázza ön­nön po­li­ti­kai mes­ter­játsz­má­ját. Az Eu­ró­pát tel­je­sen ura­ló fritzek már a vi­lág­űrt tö­mik te­le konst­ruk­ci­ó­ik­kal, ja­pán fegy­ver­tár­sa­ik pe­dig Csen­des-óce­á­ni Ál­la­mok né­ven üze­mel­te­tik a ko­ráb­bi USÁ-t, plusz fél Dél-Ame­ri­kát. San Fran­cis­có­ban is hem­zseg­nek a sár­gák, és a tős­gyö­ke­res amik ga­zsu­lál­nak ne­kik. A nagy vi­zet nem Concorddal, ha­nem Messerschmitt-rakétával sze­lik ke­reszt­be-ka­sul üz­let­em­be­rek, né­met dzsi­go­lók, akik pon­tat­la­nul idé­zik Goe­the Erlkönigjét (vagy ír­juk más, nyom­dai/szer­kesz­tői be­tű­hi­bák mel­lé a fe­les­le­ges név­előt?), és min­den­ki, lett lé­gyen be­te­le­pült ja­pán, át­uta­zó ide­gen, az el­nyo­mó­kat ki­szol­gá­ló pinoc vagy mor­gó ha­za­fi­as ame­ri­kai, egy többkö­te­tes, bo­nyo­lult ja­pán jós­könyv se­gít­sé­gé­vel bo­nyo­lít­ja éle­tét. A kö­dös, Nostradamus-ízű ver­ses pró­fé­ci­ák nél­kül mint­ha el­vesz­ne az egyén e fe­ne­kes­tül fel­for­dí­tott vi­lág­ban. Van vi­szont egy má­sik kö­tet, amely szamizdatban ter­jed, s ame­lyért min­den­ki min­dent meg­ten­ne: a ja­pá­nok, hogy el­ko­boz­has­sák, a le­gyűr­tek, hogy erőt me­rít­se­nek be­lő­le. Cí­me ha­son­ló­an kü­lö­nös: Las­san von­szol­ja ma­gát a sás­ka.
Már a gon­do­lat­kí­sér­let mi­att is meg­éri el­ol­vas­ni a köny­vet, de a meg­ér­tés­nek több ré­te­ge nyí­lik-csu­kó­dik. Aki a misz­ti­ku­mot sze­re­ti, még ki­gyűjt­he­ti a jós­köny­vet is be­lő­le, ami, per­sze, ugyan­olyan ter­mé­sze­te­sen funk­ci­o­ná­ló fik­ció, mint a töb­bi, kép­ze­let te­rem­tet­te kö­rül­mény. Már le­het tud­ni, hogy a ki­adó kö­vet­ke­ző­je, Iain M. Banks brit író A já­ték­mes­ter c. opusza is sci-fi, de az se tucatdarab. Itt pe­dig gé­pek és em­be­rek prob­lé­ma­men­tes szim­bi­ó­zi­sá­ról esik szó, ahol bár­ki bár­mi­kor ne­met vált­hat (par­don, ez rög­va­ló, nem álom!), és ab­ban meg egy táb­la­já­ték do­mi­nál­ja úgy a cse­lek­ményt, ahogy a fent tár­gyalt mű­ben a jós­könyv. No, még va­la­mit a vé­gé­re. Mit is? Ja, igen. Azért az kü­lö­nös, hogy a leg­na­gyobb presz­tí­zsű sci-fi iro­dal­mi díj­jal ki­tün­te­tett Dick a hat­va­nas évek ele­jén úgy ír fan­tasz­ti­kus köny­vet, hogy be­le­ko­tor a tör­té­ne­lem­be, át­épí­ti a té­nye­ket, a kö­zö­sen meg­élt múl­tat, féljelent: oda vi­zi­o­nál mást, ahol nem az volt, nem is az van. Még­is mű­kö­dik.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”