OFFLINE | puncs | yo-hely
Multikultúr, toleranz, diákélet
Göttingen
(2003. november)
Ha az ember fejébe veszi, hogy tanulmányai egy részét Németországban kívánja lefolytatni, legjobban teszi, ha Göttingenbe (avagy latinos, régies nevén Göttingába) utazik, ahogy azt jómagam is tettem. A három nagy német egyetemi város közül ez az egyik (a másik kettő Freiburg és Heidelberg), és bár csak német szemmel tűnik kisvárosnak 130000 lakosával, a régi és neves Georg-August Universität mintegy harmincezer hallgatója igencsak hangulatossá tudja tenni ezt az erősen protestáns és egyébiránt hagyományosan baloldali kötődésű települést.

Göttingenben – ta­lán ép­pen a di­ák­vá­ro­si ha­gyo­má­nyok­nak kö­szön­he­tő­en – a né­met át­lag­nál sok­kal ked­ve­seb­bek, köz­vet­le­neb­bek az em­be­rek, és (szin­tén csak re­la­tí­ve) ol­csó­nak is mond­ha­tó. Ma­gyar­ból sok van er­re­fe­lé, ami ugyan ke­vés­sé hasz­nál a nyelv­ta­nu­lás­nak, de tá­vol­ba sza­kadt ha­zánk­fia leg­alább nincs egye­dül a nagy ger­mán ten­ger­ben. No és per­sze köz­ben ne­mes ha­gyo­mányt is ápo­lunk, hi­szen ren­ge­teg hí­res ma­gyar ta­nult vagy ta­ní­tott itt Göttingenben, Bo­lyai Far­kas­tól kezd­ve Wigner Je­nőn át Zsigmondy Ri­chár­dig (aki pél­dá­ul itt is halt meg), de so­ká­ig volt az egye­tem ta­nár­se­géd­je Teller Ede is. Ma­ga a Ge­or­gia Augusta egyéb­ként a ke­vés ré­gi épü­le­tet le­szá­mít­va el­szór­tan, több vas­be­ton épü­let­komp­le­xum­ban he­lyez­ke­dik el, me­lyek oly­annyi­ra a funk­ci­o­na­li­tást hang­sú­lyoz­zák, hogy mel­let­tük a cser­no­bi­li be­ton­szar­ko­fág leg­alább­is esz­té­ti­kai ní­vó­dí­jat ér­de­mel­ne. De leg­alább a szol­gál­ta­tá­sa­i­ra nem le­het pa­nasz, ma­gá­é­nak mond­hat­ja pél­dá­ul Né­met­or­szág leg­na­gyobb egye­te­mi könyv­tá­rát, internet is van bő­ven és a men­za is ol­csó (csak azt a bor­zal­mas ge­ne­rál­szószt fe­lej­te­nék már el vég­re, hogy az ungarische Goulasch-suppénak csú­folt kí­nai stí­lu­sú fi­nom­fő­ze­lék-sze­rű­ség­ről ne is beszéljünk…). Ja, és hogy tud­juk, hogy az EU-ban va­gyunk: az egye­tem tel­jes te­rü­le­tén is­me­ret­len a do­hány­zás­ra ki­je­lölt hely fo­gal­ma.
A di­ák­élet amúgy igen in­ten­zív Göttingenben, van ren­des, ko­moly ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző di­ák­par­la­ment, a kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai csa­tá­ro­zá­sok pe­dig min­den­na­po­sak. Elő­for­dul, hogy if­jú­kom­mu­nis­ták vagy neo­ná­cik száll­ják meg a vá­rost, nem­ré­gi­ben pe­dig az egye­tem egyik szár­nyá­ban gyúj­to­gat­tak szél­ső­bal­ol­da­li fi­a­ta­lok. Che Guevara posz­ter for­má­já­ban to­vább­ra is csak­nem min­den koleszban kí­sért, de van vérprimitív ki­vi­te­lű Baguettkov gyors­ét­te­rem is ir­dat­lan vö­rös csil­lag­gal a kirakatban… Itt az egye­tem tit­kár­nő­je mun­ka­idő­ben tel­jes lel­ki nyu­ga­lom­mal vi­sel CCCP fel­irat­tal és ök­löm­nyi sar­ló-ka­la­pác­­csal éke­sí­tett pó­lót, de ta­lán ez nem is cso­da, ha tud­juk: an­nak ide­jén a jo­gi kar di­ák­ja volt Gerhard Schröder kan­cel­lár is, az ő itt töl­tött nap­ja­i­nak em­lé­két mind­má­ig a nép­sze­rű Schroe-der Café őr­zi. Az egye­tem fő­épü­let­ének fa­lán pe­dig e so­rok írá­sá­nak pil­la­na­tá­ban is egy ki­sebb fo­ci­pá­lya mé­re­tű po­li­ti­kai transz­pa­rens függ.
Azért per­sze kul­tu­rá­lis ese­mé­nyek is adód­nak er­re­fe­lé, me­lyek a di­ák­ság ös­­sze­té­tel­ét kö­vet­ve igen sok­szí­nű­ek szok­tak len­ni. Vol­tak itt ed­dig szín­há­zi ven­dég­elő­adá­sok, iro­dal­mi ősz, fel­ol­va­só­es­tek, elő­adás­so­ro­zat ke­resz­tény gon­dol­ko­dók­ról, de ezek mel­lett bé­ké­sen meg­fér az ero­ti­ka ki­ál­lí­tás, a Lesbischwule Kulturtage és a homophobia-party is. Bur­ján­zik te­hát a multikulturalizmus, mi ma­gya­rok is csak gom­bá­ból csi­nál­hat­tunk pör­köl­tet, mert min­den más meg­ol­dás sér­tet­te vol­na kas­mí­ri ven­dé­ge­ink val­lá­si szo­ká­sa­it. En­nek a sok­szí­nű for­ga­tag­nak azon­ban saj­nos re­zi­dens ál­lo­má­nya is van, né­ha tény­leg az az em­ber ér­zé­se, hogy itt egy va­la­ha nagy nem­zet ké­szül be­le­ful­lad­ni a döner kebabok, kí­nai bü­fék és bos­nyák be­ván­dor­lók ára­da­tá­ba.

Elő­for­dul, hogy if­jú­kom­mu­nis­ták vagy neo­ná­cik száll­ják meg a vá­rost, nem­ré­gi­ben pe­dig az egye­tem egyik szár­nyá­ban gyúj­to­gat­tak szél­ső­bal­ol­da­li fi­a­ta­lok

A vá­ros­ban van is egy fej­lett immigráns-telep, la­kói rend­sze­re­sen fel­lel­he­tő­ek a he­ti bol­ha­pi­a­cok for­ga­ta­gá­ban, ahol sok egyéb mel­lett ki tud­ja hol szer­zett bi­cik­li­ke­re­ke­ket és ke­let­né­met rá­dió­adó-ve­vő­ket for­gal­maz­nak üz­let­sze­rű­en.
A pénz­szer­zés gon­do­la­ta azon­ban az egy­sze­rű, két­ke­zi di­á­kot is in­ten­zí­ven fog­lal­koz­tat­ja, és ha a ta­nács­tól meg­kap­ta az en­ge­délyt, néz­het is mun­ka után. Vagy ha ez még­sem jön­ne össze, le­het pél­dá­ul vért ad­ni al­kal­man­ként 23 európénzért (el­vég­re nem ma­gyar­ba megy), eset­leg csak vér­plaz­mát, ami­ért ugyan ke­ve­set fi­zet­nek, de azt leg­alább he­ten­te két­szer is le­het csapolni… Így már bi­zony ért­he­tő­vé vá­lik, hogy Né­met­or­szág mi­ért is ve­ze­ti a vér­adá­si sta­tisz­ti­ká­kat Eu­ró­pa-szer­te.
Nos, aki eset­leg Né­met­or­szág­ba ter­vez ta­nul­mány­utat a kö­zel­jö­vő­ben, jó szív­vel ajánl­ha­tom ezt az al­só-szász­or­szá­gi kis­vá­rost, kö­zel a Harz hegy­ség, tú­ráz­ni is le­het, de ha nem is len­ne jó idő, azért még min­dig van mit csi­nál­ni: Göttingenben tud­ni­il­lik majd' min­den sar­kon akad egy han­gu­la­tos kis kocsma...

- R.T. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”