Hanem a ké­pi meg­je­le­né­sé­ben még a szo­ci­a­lis­ta ter­mék­csa­lá­dok­ra is jócs­kán rátromfoló hi-tech kre­a­ti­vi­tás­nak fi­tyiszt mu­ta­tó (ja­va­részt a gagyitévékben, il­let­ve a Nap­kel­té­ben meg­je­le­nő) rek­lá­mok­nak ál­lí­tunk em­lé­ket emitt.
Szö­gez­zük le, a buherálás fo­lya­ma­ta nem egyéb, mint a funk­ci­o­na­li­tás di­a­da­la a prak­ti­kum­mal, esz­té­ti­kum­mal, súly és méretszempontokkal… – gya­kor­la­ti­lag min­den egyéb­bel szem­ben. Az Eu­ró­pa in­nen­ső fe­lén ki­fej­lő­dő, ún. szo­ci­a­lis­ta em­ber­tí­pus nem­zet­gaz­da­sá­gi szin­ten szok­ha­tott hoz­zá a buheráláshoz, pszi­ché­je sok­kal el­fo­ga­dóbb a gá­nyo­lás­sal szem­ben, mint az Axe ha­tá­sa alatt tu­so­lást or­gi­á­ba ol­tó nyu­ga­ti szom­szé­da­in­ké. Ma­ra­dék ön­ér­ze­tün­ket nem kell raftingolás meg lu­xus- fo­ga­dás kö­rí­té­sé­vel to­vább rom­bol­ni. A rek­lám­ban tes­sék meg­mon­da­ni, hogy mit ve­gyünk, oszt' ha­lad­junk.
Fel­te­he­tő­leg er­re a lé­lek­ta­ni ál­la­pot­ra érez­tek rá a ma­gyar rek­lám­ké­szí­tők, ami­kor a kris­tály­tisz­ta he­gyi pa­ta­kok he­lyett négy „jó­po­fa” meg­je­le­né­sű fér­fi sze­re­pel­te­té­sé­vel kí­ván­nak sört el­ad­ni pél­dá­ul. És ezt a vo­na­lat ki le­het húz­ni egé­szen a szél­ső­sé­ge­kig. A vo­nal­zó vé­gén pe­dig ott ül­dö­gél asz­tal­ká­ja mö­gött ma­ga Klap­ka úr (tud­ják, Vám­ház kör­út 9.) aki már nem is el­ad­ni akar ne­künk, ha­nem ő vesz (ti. a jó­em­ber zá­log­há­zat üze­mel­tet). Ma­ga a rek­lám olyan minimalista al­ko­tás, mely a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom fo­nák­ját mu­tat­ja. Ami­kor a T. té­vé­né­ző­nek már az üle­pe is kinn a nad­rág­ból, ak­kor jön a jó tün­dér ké­pé­ben Klap­ka úr és meg­ment. A rek­lám kö­ze­li ro­kon­ság­ban áll Fásy Ádám mu­la­tós mű­so­rá­val, amen­­nyi­ben mind­két pro­duk­ció író­ja, ren­de­ző­je, pro­du­ce­re és fő­sze­rep­lő­je ön­nön ma­ga. Klap­ka úr al­ko­tá­sa tö­ké­le­te­sen meg­fe­lel a ta­ka­ré­kos ál­lam fi­lo­zó­fi­á­já­nak is, hi­szen még ope­ra­tőrt sem kel­lett fel­fo­gad­nia, csu­pán ki­tet­te a ka­me­rát a szem­köz­ti asz­tal­ra, el­in­dí­tot­ta, majd elé­fu­tott, le­hup­pant a gon­do­san ös­­sze­ál­lí­tott dísz­le­tei kö­zé és mon­da­ni kezd­te. Ami­kor pe­dig las­san emel­ked­ni kez­dett ke­zé­ben fel­fe­lé a táb­la, raj­ta a fel­irat­tal, hogy a rek­lám csúcspontjaként be­tölt­se az egész képer­nyőt, nos ak­kor ér­tet­tük meg, a di­gi­tá­lis effektek ko­ra le­járt.