Úgy tű­nik, a költ­ség­ve­tés mi­att jö­vő­re vár­ha­tó je­len­tős élet­szín­vo­nal-rom­lás a nem ép­pen ver­bá­lis ké­pes­sé­ge­i­nek ki­vá­ló­sá­gá­ról el­hí­re­sült Medgyessy Pé­tert ar­ra a két­ség­beesett lé­pés­re kényszerítette, hogy be­szél­nie kell. Ma­gya­rá­za­tot kell ad­nia az el­bo­csá­tá­sok­ra, a re­ál­bé­rek csök­ke­né­sé­re, te­hát az él­he­tő éle­tet el­le­he­tet­le­ní­tő 2004-es költ­ség­ve­tés­re. A szo­ci­a­lis­ta in­ter­na­ci­o­ná­lé együtt­mű­kö­dé­si hul­lá­ma­in hoz­zánk te­le­pü­lő Werber-teamnek ez­zel si­ke­rült újabb kom­mu­ni­ká­ci­ós ön­gólt rúg­nia. De nem csak azért, mert az MSZP a köz­ked­velt­nek nem ne­vez­he­tő ban­kár­-mi­nisz­ter­el­nök rend­sze­res tévédo­boz­ban mu­to­ga­tá­sá­val szem­beke­rült sa­ját ál­sá­gos vá­lasz­tá­si re­to­ri­ká­já­val. Az igaz­ság szoc-lib baj­no­kai, akik an­nak ide­jén til­ta­koz­tak Or­bán Vik­tor mi­nisz­ter­el­nö­ki in­ter­júi el­len, most lel­ke­sen tap­sol­nak az is­mét Baló György köz­re­mű­kö­dé­sé­vel kép­er­nyő­re ke­rü­lő mi­nisz­ter­el­nö­ki di­a­lo­gi­zá­lás­nak.
Az el­ső adás alap­ján ga­ran­tál­ha­tó a gyen­ge kez­dés utá­ni erős vis­­sza­esés a „Kár­pá­tok Ci­ce­ró­ja” szá­má­ra ki­ta­lált mű­sor nép­sze­rű­sé­gé­re. Ez el­ke­rül­he­tet­len, hi­szen a mű­sor egy­ér­tel­mű­vé te­szi: Medgyessy úr fél a nyil­vá­nos­ság­tól. Az or­szág hi­va­tal­ból egyik el­ső em­be­re még egy szi­go­rú­an meg­szer­kesz­tett, rög­zí­tett és meg­vá­gott mű­sor ri­por­te­re előtt sem mert egye­dül meg­je­len­ni, csak két la­káj sta­tisz­tá­val a há­ta mö­gött. A ké­ső ká­dá­ri idő­ket idé­ző sta­ti­kus ké­pi és tar­tal­mi ele­mek­ből épít­ke­ző szoc­re­ál bu­do­ár han­gu­la­tot idé­ző dol­go­zó­szo­báz­ta­tás kí­nok­kal já­ró mű­sor­ide­jét és fe­le­lős­sé­gét Medgyessy Pé­ter csak úgy vál­lal­ta, ha se­gí­tik őt a meg­bíz­ha­tó és kel­lő nyelv­csa­pásszá­mú mak­ro­gaz­da­sá­gi, és tőzs­de aszik. Az élő mik­ro­fon­áll­ván­­nyá deg­ra­dált Baló György ál­tal fel­tett kí­no­san ma­ní­ros és ugyan­ak­kor száj­ba­rá­gós kér­dé­sek­re a mi­nisz­ter­el­nök, va­la­mint két hű­sé­ges fegy­ver­hor­do­zó­ja a poszt ká­dá­ri elit­re jel­lem­ző ál­szak­mai ci­niz­mus­sal vá­la­szolt, töb­bé-ke­vés­bé arc­rez­dü­lés nél­kül. Ma­gyar­or­szág mi­nisz­ter­el­nö­ke és mű­sor­be­li ki­egé­szí­tői sze­rint nem jó, hogy az elő­ző kor­mány ide­jén nőt­tek a re­ál­bé­rek, te­hát, hogy nőtt a fi­ze­té­sek vá­sár­ló­ér­té­ke. Ez­zel szem­ben sze­rin­tük jó, hogy most nem nő­nek a bé­rek, mert így ja­vul­nak a mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tók. Jaksity tőzsde-piranha úr biz­tos zsí­ros, azon­ban nem pusz­tán mak­ro­gaz­da­sá­gi jel­le­gű ju­ta­lom­ban ré­sze­sül majd ke­nyér­adó ba­rá­ta­i­tól azért a mű­sor­ban el­ej­tett kre­a­tív meg­jegy­zé­sé­ért, mi­sze­rint egyes, meg­szün­te­tés­re vá­ró vas­út­vo­na­la­kat lég­kon­di­ci­o­nált ta­xik he­lyet­te­sít­het­né­nek mély-vi­dék Ma­gyar­or­szá­gon. Azért kö­szön­jük a „Dol­go­zó­szo­ba” nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­get: is­mét meg­is­mer­het­tük a kor­mány dön­té­se­i­nek va­ló­di oka­it. A je­len­le­gi kor­mány az em­be­re­ket, a jó pol­gá­ro­kat nem kö­zös­ség­nek, ha­nem csak szá­mok­nak te­kin­ti.
A párt­ál­la­mi ká­der­ből ma­gát ban­kár­rá, majd mi­nisz­ter­el­nök­ké ki­nö­vő Medgyessy úr, a Bem té­ri Bam­bi presszó han­gu­la­tát idé­ző szoc­re­ál mak­ro­gaz­da­sá­gi elem­zőnő, no meg a ro­po­gó­san up to date-stí­lu­sú manager tőzs­dei cég­tu­laj­do­nos, igaz­ga­tó fi­csúr egy nyel­vet be­szél­tek. Szá­muk­ra az or­szág gaz­da­sá­gá­nak mű­kö­dé­sét nem be­fo­lyá­sol­ja az em­be­ri éle­tek köl­csön­ha­tá­sa.