Levélváltás, összeesküvés meg a hitelesség
Lovasi és a Borz (2004. szeptember) Forradalmár, Kicsit szomorkás, Emese. Számok, melyeket gimnazisták ezrei ismernek fejből. A Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András ezúttal politikáról, popzenéről és a sajtó természetrajzáról beszélt. – Sika, kasza, léc. Mi jut eszedbe erről a három szóról? – A negyedik lemezünk címe. Az eredeti jelentése – öreg roadoktól hallottuk –, hogy a turné végén nincs ám sokáig maradás, sika (zene), kasza (pénzfelvét), léc (távozás), mert már nagyon mennének haza. A lemez címe egyébként Pécsi szál lett volna, de az akkori kiadónk fikázni kezdte az anyagot, holott előtte még a színházi törekvéseinket is támogatásáról biztosította, ezért dühünkben ezzel a módosított címmel üzentünk nekik. – Lovasi András színművész? – A pécsi Egyetemi Színpad vezetőjének felkérésére készítettük a Pécsi szál című darabot egy barátommal. Egyébként én csak a szövegeket és a zenét írtam. A történet Szécsi Pál életéről és haláláról szól, melynek megfilmesítési jogát megvették az amerikaiak. Steven Spielberg volt az egyik főszereplő, akinek nem tetszett Szécsi Pál halála, ezért másfelé görbítette a pályaív végét. – Miként a zenekar pályaívén is igazítani kellett. Ma már nem fogadtok el sem párt, sem állami felkérést. Mit vétett a politika? – 1994-ben még az SZDSZ támogatta az egyik turnénkat. Aztán a Fidesz-kormány rendezvényein is felléptünk. A tavalyi tusnádfürdői ügy kapcsán végül úgy döntöttünk, hogy nem akarunk politikai játszmák részeseivé válni. – Az RMDSZ fiókszervezetének buliját idén mégis bevállaltátok. – Bennünket egy koncertszervező iroda keresett meg most is, meg akkor is, amikor Kőszegen – mint később kiderült – Fidesz-közeli fesztiválon játszottunk. Mindkét helyre azért mentünk, mert korábban ott még nem léptünk fel. Az megint egy másik probléma, hogy Erdélybe nem lehet úgy kimenni, hogy ne legyen a háttérben valami suskus. Szóval így védekezünk az olyan szituációk ellen, mint amilyent tavaly kreált a média velem kapcsolatban Kovács Ákos ürügyén. – Akkor és ott jelezted, a leszakadtországrész-nyalást átengeded az utánad következőnek. Ebből kerekedett kisebb politikai vihar. – Volt Ákossal egy többfordulós e-mail váltásunk az ominózus esetet követően. Ő pontosan tudta, hogy én nagyon következetesen nem szeretem azt, amit ő csinál, már ’90 óta, és ebben semmi politika nincs. Akkor még ő sem foglalkozott ezzel. Aztán mégis politikai színezetet kapott. Amit ő művel, az az én olvasatomban inkább szakmai probléma. – Határon túl másféle attitűddel állsz a közönség elé, vagy ugyanazt az énedet adod? – Idén például már nagyon vigyáztam, hogy ne mondjak semmit, mert akkor a lapok nagyon ügyesen csúsztatják össze – így értelmezve át az általam mondottakat. Mindent összevissza írtak rólam akkor, de csak a Heti Válasz kérdezett arról, mi is történt szerintem. Idén pl. Kapolcs kapcsán a Magyar Nemzet eposzi jelzőket osztogatott. Az Anima Sound System dögunalmas, Hajós András blöfföl. Nagy Feró viszont – aki abszolút hiteles szerintem is – persze buksisimit kapott. Mintha a vélt pártállástól függne a teljesítmény. Így inkább nem mondok semmit. Persze van az is, hogy semmi nem jut eszembe. Akkor úgy nyomjuk, mint a Beatles, A oldal kettes szám. – Kovács Ákosnak egyedül a Tankcsapda jutott eszébe, amikor a figyelemre méltó magyar zenekarokról kérdezték. Te hová sorolod őt? – A szemébe is megmondtam, hogy nem tetszik, amit csinál. Ő az elején tett olyan gesztusokat, amiből arra lehetett következtetni, hogy ez nem kölcsönös. Nekem már a Bonanza Banzai is olyan volt, mint Zámbó Jimmy. Közben megtanult igényesen hangszerelni, de a dalai ugyanúgy nem szólnak semmiről. Ügyes közgazdász fiú, aki azt gondolja, hogy popzenét játszik. – Akkor kikre érdemes szerinted odafigyelni? – A Quimby jól bevált zenekarom, a legnagyobb ígéret, a Hiperkarma többször elő-zenekarunk is volt. Nagyon izgalmas próbálkozás a Kaukázusé, bár még küzdenek némi Kispálos árnyékkal. Van még az Isten háta mögött című, nagyon súlyos metál zúzásba bonyolódó csepeli formáció, ritka jó szövegekkel. A Bëlgát már nem szeretem annyira, a második lemez nyomába sem ér az elsőnek. Emil Rulezék szövegei szerethetőek, zeneileg nekem túl habcsók, de a Hajós miatt mindig jó a koncert. – A Kispál és a borz is alakul. Többen kiszálltak a zenekarból, mások jöttek helyettük. Az eredeti felállásból ketten vagytok. Kispál András nélkül lehetne Borz? – Amikor a Bräutigam (első dobos) kiszállt, akkor feloszlottunk két hétre. Aztán azt mondtam Kispinek, próbáljuk meg mással. Ha szétmennénk, nem lenne ezt kinek mondani. Biztos ő is csinálna valamit, meg én is, de azt másképp hívnák. Furcsa szimbiózisban vagyunk. Az András sokkal ízesebb zenész, egyedi gitárjátéka van, nekem meg öszszerakó képességem. Ez a fajta szerzői konstrukció egy ideje a Csülökkel (második dobos) nem működött. A zeneszerzés olyan mesebeli állapot, amit érezni kell. Azt, hogy jó, mindjárt meglesz, ez az. Csináltam már szólólemezt is, azért tudom, hogy ezt együtt sokkal nehezebb összehozni. A Velőrózsák című lemez pl. a fejemben sokkal viccesebb anyag volt, aztán világfájdalmasra sikerült a zene. Amikor az új anyagot kezdtük volna írni, még jobban kijött, hogy a Csüli másfelé húz. – Tavaly többedmagaddal aláírtál egy petíciót, hogy a kulturális kormányzat végre ismerje el és támogassa a magyar könnyűzenét. Árad a pénz? – Már az elején is mindkét oldalról támadtak. Libsi összeesküvést vizionáltak, de a tilososok is hülyeségnek tartották. Lovasi meg a Szandi állnak a kassza előtt, ilyenek. Pedig mi csak pályázati lehetőségekre gondoltunk kis klubok, próbahelyek, zenei műhelyek számára, ennyi. Aztán semmi nem lett belőle, talán azért, mert mi, zenészek kiálltunk az oldalvonalra, mondván, már megtettük a dolgunkat, jöjjenek azok, akik ráérnek ezzel foglalkozni. De nem jöttek.
|