Bolgár György (2003. október) Egyszerű állambolgárként mondanám el itten, hogy a pesti édesbutikost felsőfokú szinten beszélő médiaszemélyiség Amerikáról szóló verseskötete után (a jobb könyvesboltokban még kapható – futás!) most erotikus regénnyel hatol be a magyar médiatérbe. A Vágy című opusz a közzétett részletek alapján legfeljebb annyira vágykeltő, mint egy keletnémet téesznyugdíjas-csoport ötnapos túlélőtúra után, viszont – amint az Index jegyzetírója malíciózusan megállapítja – aki látott már R. Székely Julianna-tévéjegyzetet, az semmin sem csodálkozik az életben. Igazából nem is ez a bajunk: Bolgár György lírai énje annak a mellére, akinek csak akar és akkor, amikor csak akar. Magánügy (még ha nagy nyilvánosság előtt elkövetett is). De aztán ne legyen sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, ha egetverő röhögéssel nyugtázzuk, hogy a posztmodern perverz tata valamelyik mértékadó lapban félti a demokráciát a sátáni mosolyútól. Vicces lesz, de akkor már nem Beszéljük meg!
-
|