Bérbefagyasztás, elbocsátások és lopakodó tandíj? •Nagy bajban a magyar felsőoktatás •Jönnek a megszorítások
Rámegy a gatyájuk (2003. október) A kormányzati reformdüh a felsőoktatást sem kerülte el. A szocialista–liberális-kormányzat bebizonyította, hogy mindent megtesz a polgári kormány felsőoktatás terén elért eredményeinek szétverése érdekében. Magyar Bálint hadat üzent a diákhitelnek, a hallgatói létszám növelésének, a fejlesztési-beruházási programoknak és az egyetemek egyesítésének is. A pszeudo-liberális oktatási miniszter a diákok zsebéből veszi ki a pénzt a diákhitel kamatának emelésével, milliárdokat von el az intézményektől, a felsőoktatási reform-koncepcióval elbocsátásokra kényszeríti az egyetemeket, ugyanakkor drága magánkollégiumokba kényszerítené a hallgatókat, akiktől megvonná az alanyi jogon járó ösztöndíjat. Álságosnak bizonyult a szocialista kormány adakozó kedve, hiszen a választási kampányban ígért támogatások sokszorosát veszi vissza az adó- és áremelésekkel. A megszorító intézkedések éppen a legjobban rászorulókat, a nyugdíjasokat, nagycsaládosokat és tanulókat érintik a legérzékenyebben. A Medgyessy-csomag az idősektől egy év alatt egyhavi nyugdíjat, egy családtól pedig egyhavi átlagbért vett el, a felsőoktatástól pedig 3,4 milliárd forintot. A Medgyessy-pakk által elvont összeg elsősorban a személyi béreket és a dologi kiadásokat fedezte volna a felsőoktatásban. Mindezt az oktatási tárca úgy hajtotta végre, hogy nem hallgatta meg a felsőoktatás vezető szakmai szervezeteinek a Rektori Konferenciának, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének, a Professzorok Batthyány Körének véleményét az elvonások kapcsán.
Elégtelen teljesítmény? Magyar Bálint két tárgyból is elégtelenre vizsgázott; az egyik a szakmai hozzáértés, a másik a kormányon belüli érdekérvényesítés. A 3,4 milliárd forint elvonásával a kormány magára hagyta a felsőoktatási intézményeket, amelyeknek ahhoz, hogy működni tudjanak, valamilyen formában pótolniuk kell a kieső összegeket. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete szerint a kormány legújabb létszám-leépítési tervének megvalósítása esetén négyezerrel csökkenhet a felsőoktatásban dolgozók száma, ami 500-zal több, mint 1996-ban, a Bokros-csomag idején. Az egyetemeket, főiskolákat érintő idei és jövőre tervezett elvonások összege megegyezik a 2002 szeptemberében kapott 50 százalékos béremelés mértékével. Kvázi megérkezett tehát a tandíj Magyarországra, hiszen a rektorok, főigazgatók elgondolkodnak majd azon, honnan pótolják a hiányzó összegeket, ha fűteni akarják a termeket, nem akarnak szénszünetet tartani télen, vagy ha „horribile dictu” neves előadókat szeretnének meghívni. A dologi kiadások kapcsán a kormány nem számolt az energiaköltségek emelkedésével, holott vannak olyan felsőoktatási intézmények, ahol az elvonás összege megegyezik az első féléves energiaszámlával. A hiányzó működési költségeket az egyetemek és főiskolák több esetben a hallgatóktól szerzik meg a lopakodó tandíj formájában. Van példa arra, hogy állami finanszírozású szakon valamilyen térítési díjat kérnek a hallgatóktól. Az intézmények egyébként is a térítéses képzések indításában érdekeltek. A felsőoktatásban ma már a képzések 40-50%-a költségtérítéses, és félő, hogy a kormányzat felsőoktatási reform- koncepciójának megvalósulásával ez az arány tovább nő. Az állami finanszírozású tanulmányokat oktatók 1000-2000 forintos óradíjért tanítanak, míg a költségtérítéses képzésekben résztvevők ennek akár többszörösét is megkaphatják. Az intézmények költségtérítéses tandíjaik 20%-át átutalják a rektori hivataloknak, 20%-át adminisztratív, bérleti költségekre költik, a fennmaradó összeg nagy részét pedig a megemelt óradíjakra fordítják.
Kamatos kamat Emelkedett a diákhitel kamata, ami azt jelenti, hogy egy egyetemet végzett, diplomás minimálbérrel munkába álló fiatal két és fél évvel tovább törleszt majd, s közel két és fél millió forinttal többet kell majd visszafizetnie. Kovács László és párttársai annak idején drágállották az Orbán-kormány által kialakított diákhitelt, most ígéretükkel szemben növelték a kamatot. A hiányzó működési költségeket az egyetemek és főiskolák több esetben a hallgatóktól szerzik meg a lopakodó tandíj formájában | Már idén többe kerülnek a kollégiumi szállások, mert hiába emelkedett a normatív támogatás, azt elvitte a kollégiumi díjak növekedése. A kormány 2006-ig 10.000 új kollégiumi férőhelyet létesítene, ami szép terv lenne, ha ezzel nem megint csak a hallgatók bukszájában turkálna. Az új férőhelyeket – a liberális piacgazdaság iránt mélyen elkötelezett oktatási miniszter – teljes egészében vállalkozói rendszerben, magántőke bevonásával kívánja megvalósítani. Így az új helyek térítési díja többszöröse lesz a mostaniaknak, akár a havi 30-40 ezer forintot is elérve. Ezt a kormány azzal kívánja ellensúlyozni, hogy 2006-ra megemelnék a lakhatási támogatást és a kollégiumi normatívát is 10.000 Ft-ra. A kormány a luxusbérletek fölötti bábáskodáson kívül a jelenlegi kb. 47.000 lepukkant kollégiumi férőhely felújításához azonban nem ígér állami támogatást.
Egyetemet vegyenek! Az OM-en kívül minden érintett úgy véli: a felsőoktatás modernizációjáról szóló kormányzati tervet nem szabad, és nem is lehet megvalósítani. A szakértői vitaanyagot, amely a felsőoktatás kiárusítását, színvonalának csökkentését kívánja törvénybe iktatni, példátlan módon a nyári szünetben hozták nyilvánosságra. Egyébként a felsőoktatás modernizációjáról szóló, igen gyenge színvonalú vitaanyagra a tárca 92 millió forintot különített el, és 65 millió forintot fizetett ki, oldalanként 600 ezer forinttal honorálva eddig a szakmai berkekben semmilyen elismerésnek sem örvendő munkát. A reform- elképzelés szerint megszűnnének az egyetemi tanácsok, amelyekben jelenleg 30%-os a hallgatói érdekképviseletek részaránya, és helyüket igazgatótanácsok vennék át, ahol viszont már nem lenne helyük a hallgatóknak. A hallgatók csak a lényegi hatáskörök nélküli szenátusokban kaphatnának helyet. A részben minisztériumok által kijelölt igazgatótanácsok irányítanák az egyetemeket és választanák meg a rektorokat, akik akár tudományos fokozat nélküli managerek is lehetnek. Csorbulnának a hallgatói jogok is: a szakmai- és diákszervezeteknek elfogadhatatlan az Oktatási Jogok Biztosa jogkörének csorbítása. A felsőoktatásról szóló törvény nyári módosításának következményeként az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala nem járhat el a felsőoktatási hallgatókat ért jogsérelmek esetén. Ezért a főiskolai és egyetemi hallgatók most csak a bíróságokon kérhetnek jogorvoslatot, ami nem csupán az ügyek megoldásának idejét hosszabbítja meg, de nem segíti a problémák közös megegyezéssel történő, mindkét fél számára megnyugtató lezárását sem.
|