Ke­ve­se­ket fog­lal­koz­tat az ame­ri­kai köz­vé­le­mény­ben az a fel­ve­tés, hogy or­szá­guk so­kak sze­rint a nem­zet­kö­zi jog ad­ta ke­re­te­ket át­lép­ve dön­töt­te meg Szaddám Hussze­in rend­sze­rét. A vá­lasz­tók több­sé­gé­nek dön­té­se­i­ben az sem meg­ha­tá­ro­zó, hogy az ame­ri­kai meg­szál­lás el­ső órái óta lé­te­ző köz­biz­ton­sá­gi ká­osz­nak kö­szön­he­tő­en mind több ira­ki el­len­zi az ide­gen ka­to­nák je­len­lét­ét. Sőt, még a so­kat em­le­ge­tett tö­meg­pusz­tí­tó fegy­ve­rek hi­á­nya sem az az „el­nök­buk­ta­tó” tény, ami­nek az eu­ró­pai szem­lé­lő vé­li. Mi­ért nyom­nak e té­nyek re­la­tí­ve ke­ve­set a lat­ban?
El­ső­sor­ban a 2001. szep­tem­ber 11-i ese­mé­nyek mi­att. Ezek em­lé­ke ugyan­is to­vább­ra is élén­ken él az ame­ri­kai tár­sa­da­lom­ban. Egy Gal­lup-fel­mé­rés sze­rint az ame­ri­ka­i­ak 41%-a még min­dig tart egy ter­ror­tá­ma­dás­tól. A vá­lasz­adók 78%-a pe­dig úgy gon­dol­ta, hogy az or­szág ak­kor ke­let­ke­zett se­bei még nem gyógy­ul­tak be. Az ame­ri­kai köz­vé­le­mény a bű­nö­sök meg­bün­te­té­sét és a ha­son­ló tá­ma­dá­sok meg­elő­zé­sét vár­ja. Ho­gyan kap­cso­ló­dik eh­hez Irak? Egy friss fel­mé­rés sze­rint az ame­ri­ka­i­ak kö­zel 70%-a meg van győ­ződ­ve ar­ról, hogy Hus­­sze­in re­zsim­je köz­vet­le­nül is érin­tett volt a Vi­lág­ke­res­ke­del­mi Köz­pont el­len el­kö­ve­tett ter­ror­tá­ma­dás­ban.
A má­so­dik ok, amely kön­­nyen emészt­he­tő­vé tet­te az Irak el­le­ni tá­ma­dás té­nyét az ame­ri­kai vá­lasz­tó­pol­gár sze­mé­ben, Szaddám Hus­­sze­in sze­mé­lye volt. Az ame­ri­kai mé­dia az el­múlt tíz év­ben nagy te­ret szen­telt az ira­ki dik­tá­tor ke­gyet­len­sé­gé­nek be­mu­ta­tá­sá­ra, ami­nek ered­mé­nye­kép­pen Hus­­sze­in és rend­sze­re ke­vés szim­pá­ti­á­ra szá­mít­ha­tott az ame­ri­kai köz­vé­le­mény ré­szé­ről. Ilyen­mód a Hussze­in el­le­ni há­bo­rú in­do­kolt volt mind az Egye­sült Ál­la­mok biz­ton­sá­gi ér­de­ke­i­ért ag­gó­dó re­a­lis­ták, mind pe­dig a sza­bad­ság ter­jesz­té­sé­ben hí­vő ide­a­lis­ták szá­má­ra.

Bush leg­se­bez­he­tőbb pont­ja, s a nép­sze­rű­ség­vesz­tés va­ló­szí­nű­leg el­ső­szá­mú oka, hogy az ira­ki je­len­lét egy­re több ame­ri­kai ka­to­na éle­tét kö­ve­te­li

Az ira­ki tö­meg­pusz­tí­tó fegy­ve­rek je­len­tet­te ve­szély, ami­re Bush el­nök hi­vat­ko­zott a há­bo­rú meg­in­dí­tá­sa­kor, szin­tén egy érv volt a pre­ven­tív tá­ma­dás el­fo­ga­dá­sa mel­lett, de csak egy érv a há­rom kö­zül. Ép­pen ezért az ez­zel kap­cso­la­tos bi­zo­nyí­té­kok hi­á­nya so­kak szá­má­ra nem kér­dő­je­le­zi meg au­to­ma­ti­ku­san az ira­ki meg­szál­lás in­do­kolt­sá­gát. Mint aho­gyan a nem­zet­kö­zi jog­gal kap­cso­la­tos ag­go­dal­mak és az ira­ki­ak egy ré­szé­nek fo­ko­zó­dó el­len­ér­zé­sei sem trom­fol­hat­ják az újabb szep­tem­ber ti­zen­egy meg­elő­zé­sé­nek imperatívuszát és a de­mok­rá­cia fel­sőbb­ren­dű­sé­gé­be ve­tett hi­tet.
A közvéleménykutatások még­is az el­nök nép­sze­rű­ség­ének fo­lya­ma­tos csök­ke­né­sét mu­tat­ják. Bel­po­li­ti­ka­i­lag Bush­nak há­rom Irak­hoz kap­cso­ló­dó prob­lé­má­ja van, de eb­ből je­len­leg csak ket­tő sú­lyos. Egy­részt van­nak, akik meg van­nak győ­ződ­ve ar­ról, hogy az ira­ki tö­meg­pusz­tí­tó fegy­ve­rek kér­dé­sé­ben az ame­ri­kai el­nök nem jó­hi­sze­mű­en té­ve­dett, az­az szán­dé­ko­san fél­re­ve­zet­te a vá­lasz­tó­pol­gá­ro­kat. Ez egy­elő­re mes­­sze nem bi­zo­nyí­tott, így el­ső­sor­ban olya­nok ad­nak hi­telt ne­ki, akik egyéb­ként is bi­zal­mat­la­nok vol­tak Bush-sal szemben. Más­részt az ira­ki há­bo­rú és az azt kö­ve­tő meg­szál­lás a ter­ve­zett­nél jó­val drá­gább­nak bi­zo­nyult. Az el­nök más­fél he­te újabb 87 miliárd dol­lárt kért a Kong­res­­szus­tól az ira­ki és af­ga­nisz­tá­ni hely­zet sta­bi­li­zá­lá­sá­ra. Tör­té­nik mind­ez ak­kor, ami­kor rész­ben a gaz­da­ság cik­li­kus las­su­lá­sa, rész­ben az el­nök-eről­tet­te adó­csök­ken­tés mi­att a költ­ség­ve­tés ele­ve ko­moly hi­ányt mu­tat. So­kak sze­rint a meg­szál­lás költ­sé­ge­i­nek vá­rat­la­nul ma­gas szint­je az egyik oka an­nak, hogy Bush el­nök nép­sze­rű­sé­ge majd­nem 5 szá­za­lék­pont­tal esett az el­múlt hé­ten.
Bush leg­se­bez­he­tőbb pont­ja, s a nép­sze­rű­ség­vesz­tés va­ló­szí­nű­leg el­ső­szá­mú oka, hogy az ira­ki je­len­lét egy­re több ame­ri­kai ka­to­na éle­tét kö­ve­te­li. Míg a há­bo­rú­ban 139 ame­ri­kai halt meg, ad­dig a há­bo­rú be­fe­je­zé­sét be­je­len­tő má­jus 1-jei nyi­lat­ko­zat óta a ha­lá­los ál­do­za­tok szá­ma már több mint 160. Széles körben el­fo­ga­dott az a vé­le­mény, hogy a Bush-kor­mány­zat nem ké­szült fel kel­lő ala­pos­ság­gal a meg­szál­lás idő­szak­ára, az­az a ha­lá­los ál­do­za­to­kért va­la­mi­lyen szin­ten fe­le­lős­ség ter­he­li. Az ame­ri­kai köz­vé­le­mény nem sze­re­ti a si­ker­te­len­sé­get, s kü­lö­nö­sen ér­zé­keny az em­ber­vesz­te­sé­gek­re. Egy múlt he­ti fel­mé­rés sze­rint az ame­ri­ka­i­ak 56%-a sze­rint Bush csa­pa­ta nem ke­ze­li meg­fe­le­lő­en a há­bo­rú utá­ni Irak kér­dé­sét.
Ugyan­ak­kor ko­rai vol­na Busht te­met­ni. A közvéleménykutatások sze­rint, ha ese­ten­ként haj­szál­nyi­val is, de még min­dig bár­me­lyik de­mok­ra­ta ki­hí­vó­ját ver­né. Az el­nök hely­ze­tét erő­sí­ti, hogy úgy tű­nik a de­mok­ra­ták is meg­te­szik azt a szí­ves­sé­get ne­ki, hogy mér­sé­kelt, de sót­lan, vagy ka­rak­te­res, ám­de meg­vá­laszt­ha­tat­la­nul li­be­rá­lis je­löl­te­ket so­ra­koz­tat­nak fel el­le­ne. Ezen ka­te­gó­ri­ák­ba ta­lán csak a je­lölt­sé­gét a múlt héten be­je­len­tő Wesley Clark nem il­leszt­he­tő be, ő vi­szont po­li­ti­kus­ként ta­pasz­ta­lat­lan és már el­ső je­löl­ti in­ter­jú­já­ban olyat ál­lí­tott, amit más­nap vis­­sza kel­lett von­nia. Ahogy Dick Morris, a Clin­ton új­ra­vá­lasz­tá­sá­ban kulcs­sze­re­pet ját­szó po­li­ti­kai stra­té­ga ír­ja, a de­mok­ra­ta je­löl­tek olyan gyen­gék, hogy csak ab­ban bíz­hat­nak, hogy Bush ta­lán még gyen­gébb lesz. Az, hogy az utób­bi fel­té­te­le­zés va­ló­ság­gá vá­lik-e, je­len­tős rész­ben azon mú­lik, hogy mi tör­té­nik Irak­ban – az ame­ri­kai ka­to­nák­kal.