Merre tart az információs társadalom?
Szép új világ, gondolatbûnök nélkül (2003. október) Néhány év, évtized múlva az olyan műalkotásokat mint az 1984, Szép új világ, 451 fok Fahrenheit, Brazil fölösleges lesz majd elolvasnunk vagy megnéznünk – szerepelni fogunk bennük. Hála néhány multinak, kormánynak és nem utolsósorban saját fogyasztói szokásainknak, a körülöttünk lévő világ a nem is olyan távoli jövőben túlszárnyalhat minden utópisztikus elképzelést. Az információtechnológia fejlődése az egyén totális ellenőrizhetőségéhez és befolyásolhatóságához (is) vezethet. Az az első látásra beteges gondolat mindenkiben megfoganhat, aki egy átfogó pillantást vet, némi politikai kitekintéssel az informatika és a szerzői jog egyes jelenségeire: TCP/Palla-dium technológia, a fejlődő azonosítási, lehallgatási és nyomonkövetési lehetőségek, a szerzői jogi paranoia és az USA „Total awareness” („Teljes éberség”)-programja. Ugyan mi lehet ezekkel a gond? Hiszen ezek a technológiák a mi védelmünket szolgálják a pedofilok, terroristák, hackerek, illegális zenemásolók ellen. Ez a logika azonban leginkább ahhoz hasonlít, amikor a Nagy Szovjetunió testvéri katonái védtek minket annak idején az imperializmustól. Kezdjük az informatikával. Az úgynevezett trusted computing technológia önmagában is rémálom. A legnagyobb hardver- és szoftvermultik által alkotott Trusted Computing Group (korábban TCPA) kifejlesztett megoldás lényege, hogy a számítógép csak megadott alkalmazások futtatását és csak meghatározott fájlok megnyitását engedi meg. Mivel tisztán szoftverrel ez nem lehetséges, a feladatot a processzorba beépített új titkosítási eljárással oldják meg, amely bizonyos adatokat csak bizonyos alkalmazások számára dekódol. Az autentikációs eljárás egy központi szerver feladata, amely akár bizonyos funkciók távoli letiltására, fájlok törlésére is képes. A DRM (Digital Rights Management) eljárás lehetővé teszi az egyes zenék, filmek, dokumentumok meghatározott alkalommal történő olvasásának engedélyezését is. A technológia Palladium néven az új Windows-verzió részét fogja képezni, állítólag egyelőre még kikapcsolható módon. A bevezetési idő után azonban megszűnik majd a választás lehetősége.
Mit jelent mindez? Ráadásul, mivel a kérdést csak „valami informatikai hókusz-pókusznak” tekintik az emberek, nem övezi kellő figyelem, tiltakozás, sajtóvisszhang | 1. Az egyes alkalmazások íróinak a Microsofttól kell majd licenszet venniük, hogy szoftvereik fussanak Windows és platformon, illetve bizonyos adatformátumokat használhassanak. Ezt a költségek miatt csak legnagyobb cégek engedhetik meg maguknak, a kis- és közepes szoftvercégek gyakorlatilag tönkremennek. 2. A nem minősített operációs rendszerek, programok nem tudnak majd bizonyos adatformátumokkal dolgozni, illetve más programokkal együttműködni. Tehát zenét, filmeket lejátszani, hálózatban működni, vagy akár internetezni. A Windows gyakorlatilag egyeduralkodóvá válik. (Elvileg lehetséges ugyan más oprendszerek minősítése is, de a módosíthatatlanság és hatalmas költségek miatt jelentős hátrányba kerülnek.) 3. Nem lehet majd zenét és filmeket másolni, illetve másolatokat lejátszani a Palladiumos gépeken. 4. Az ember a Microsoftnak (és bizonyos államoknak) teljes bejárást és döntési lehetőséget ad, hogy mit futtathat a saját gépén. Meghatározható, hogy mit olvashatunk majd. Tiltott írások olvasását eleve meg lehet akadályozni, az egyes dokumentumok és másolataik központilag letilthatóak, megváltoztathatóak utólag is. 5. Itt van még a Bill Gates-féle intelligens lakás víziója: a Microsoft (és a Fritz chip) a hűtőtől kezdve a porszívón át a hi-fiig mindenütt jelen van. Nincs többé hagyományos mosópor vagy házi kolbász, csak „kicsipuha” kompatibilis dolgok (reméljük, a „teszkógazdaságos” köztük lesz!) kerülhetnek majd a háztartásunkba, nem kell annyit fáradozni a sok reklámmal. A Microsoft ezeket a lehetőségeket egyszerre tagadja és igazolja. Azt állítják a szovjet hadseregére hajazó érveléssel, hogy mindez kizárólag értünk és a gonosz hackerek ellen van. Magyarul a Palladium és a TCPA (DRM) egy nagyon ügyesen kieszelt csel, hogy korlátozzák a gépünk lehetőségeit. Elterjedése is fokozatos lesz: az új hardverek és Windows-verziók megvásárlásával eleinte észre sem vesszük, nem okoz kényelmetlenséget, csak egy opció. Ha azonban már kellőképpen elterjedt, a választási lehetőség megszűnik, hiszen gyakorlatilag használhatatlanná fog válni az olyan gép amely nincs felszerelve Palladiummal, ugyanis nem fog tudni olyan fájlokat feldolgozni, amelyek Palladiumos gépről származnak. A nagy informatikai cégnek és az igencsak befolyásos médiaiparnak anyagi okokból egyértelműen érdekében áll az új technológia elterjesztése. A kormányoknak nemkülönben, hiszen lehetőség nyílik a lakosság minél teljesebb ellenőrzésére (a bűnüldözés ürügyén). Az USA-ban már elkészült az a törvényjavaslat, amely kötelezővé tenné használatát. A szoftverszabadalmakról szóló direktíva-tervezet elfogadása megmutatta, hogy ilyen kérdésekben az EU sem tud vagy akar szembeszállni az USA-val és a multikkal. Ráadásul, mivel a kérdést csak „valami informatikai hókusz-pókusznak” tekintik az emberek, nem övezi kellő figyelem, tiltakozás, sajtóvisszhang. Az esetleges veszélyekre talán csak akkor fogunk rádöbbenni, amikor már elháríthatatlanok. Mit tehetünk ez ellen? Ne vegyünk olyan hardvert, amely a Palladiumot támogatja! Ne használjunk olyan programot, amely a Palladiumot tartalmazza (azaz felejtsük el a „minden eddiginél jobb, biztonságosabb, szebb animált kiskutyával ellátott” új Windows-verziót, a Longhorn-t)! Ezt az önmagában sem túl rózsás képet tovább sötétítik a szerzői jogi lobbi vívmányai és az egyén ellenőrzésére alkalmas egyéb lehetőségek, mint például mobiltelefonok cellainformációi, a digitális vízjel, vagy a Totális éberség programnak köszönhetően minden egyes polgárról készülő személyi dosszié. Arra, hogy mi mindent tehetnek értünk jóakaróink ezek segítségével, a későbbiekben még visszatérünk.
|