Az ős-korszerű monóban fel­vett ka­csa­han­gú szig­nál­ra fo­rog be az „Es­te” fel­irat. Ezen leg­alább an­­nyit agyal­hat­tak, mint bank­ék a pá­lyá­zat út­ján egy milláért be­vá­sá­rolt „a hol­land pénz­in­té­zet” c. frappon, csak sze­rin­tem a ter­mé­ket­len vi­ta vé­gén aszonta a fő­szer­kesz­tő, mi­köz­ben a meggy-szín­fur­nér, már be­ren­delt sön­tés­pult­ra sza­bott egy na­gyot, hogy nem ér­de­kel a töketlenségetek, Es­te lesz és kész! Sem­mi cif­ra! Nyil­ván iga­za volt, hisz es­te lett és reg­gel, im­már a so­ka­dik nap, és még min­dig ab­ban a meggye­sí­tett stú­di­ó­ban ta­lál­juk ma­gun­kat. Hát­te­rük­ben né­hol per­fo­rált fém­le­mez-imi­tá­ci­ón át szi­tál a fény, a nagy buz­ga­lom el­le­né­re ne ke­res­sük egy BBC- vagy CNN-stúdió ké­ső es­té­jé­nek a newsroomok kép­er­nyő­ren­ge­te­ge el­le­né­re is meg­hitt­be szőtt han­gu­la­tát. A ple­xi­vel csi­pet­nyit meg­bo­lon­dí­tott pult­nál amúgy is a nyú­lánk Gyurcsány mi­nisz­ter toporog: hi­á­ba, nem volt cél­ja a be­ren­de­ző­nek, hogy ké­nyel­mes­be he­lyez­ze az élő­ben ven­dé­ges­ke­dőt. Egy-egy fahrtoló, ke­ré­ken gu­ru­ló ka­me­ra­kép­ből az át­lát­szó mű­anyag­ele­mek alatt meg­bú­vó sík­mo­ni­tor mu­tat­ja ma­gát, on­nan olyan okos az And­ris! Azt hin­nénk, mé­lá­zik ma­ga elé, köz­ben meg dup­la so­ros szö­veg sö­tét­lik a kép­er­nyő­je al­ján, biz­tos egy kö­vet­ke­ző kér­dés a szer­kesz­tői üveg­he­gyen túl­ról, eset­leg – éber­ség! – Gyurcsány ke­reszt­ne­ve tíz­szer, büntiből. A ki­rá­lyi té­vé ügye­le­tes mű­haj mű­he­lye tö­mör­re lak­koz­ta Fe­ri fej­szőr­ze­tét, nyug­dí­jig ez a frizkó már akár ki is tart. Kár pe­dig, mert ko­ra­vén haj- és hang­hor­do­zá­sa előny­te­len, vi­szont nyakicsomóban és koc­ka­min­tá­ban emel­te a té­tet. Amúgy Fe­renc ve­szé­lyes, mert emeszpés ka­te­gó­ri­ák­kal mér­ve friss hús, elég okos, kel­lő­en kar­ri­e­ris­ta és na­gyon po­fát­lan. Ak­kor sem hi­szi el, hogy nincs iga­za, ha tá­gult pu­pil­lá­ja és orr­já­ra­ta is ha­tás­ta­lan­nak bi­zo­nyul – e kom­bi­ná­ció a Foly­tas­sa! brit blődli fő­hős­ét idé­zi. De má­ma nem az el­lent­mon­dás­ok nap­ja van! Si­mon And­ris iga­zi ka­rak­ter­szí­nész. Bár na­pon­ta van szí­nen a vil­la­ügy, e tárgy­ban meg­bíz­ha­tón ajakharap, egy­sze­rű­en nem té­ma (per­sze, ha ki­kö­töt­te az alany, ak­kor rend­ben); és olyan com­bos kér­dé­se­ket fe­sze­get, mint a sport­tör­vény rész­le­tei. De hopp: Te, Kádkőkirály már to­va­reb­ben­tél? Lan­gyak még az Es­ték: ér­tem én. Szép az én du­nai őszöm is, de a Te balatonid…!