OFFLINE | puncs | Fidel Gastro
Lá­to­ga­tás a borfesztiválon • Fel, támadunk?
Ma­gyar bor­ban az igaz­ság
(2003. október)
Sorbanállás, drá­ga­ság, höm­pöly­gő em­ber­ára­dat – a pár év­vel ez­előtt még szin­te csa­lá­di­as han­gu­la­tú bu­da­vá­ri bor­fesz­ti­vált is utol­ér­te a vég­zet, már ami a po­pu­lá­ris tö­meg­ren­dez­vén­­nyé vá­lást il­le­ti. Né­mi sze­rény­ség­gel azon­ban te­gyük hoz­zá: egy is­mét fel­tö­rek­vő bor­ha­ta­lom ese­té­ben ez így ter­mé­sze­tes. S bár e so­rok író­ja még ko­ránt­sem tart ott, hogy egy korty után minden fontos dolgot tudjon egy-egy borról, szen­ve­dé­lyes la­i­kus­ként meg­fo­gad­ta: ezen­túl csak a vég­szük­ség ese­tén iszik soltszentimrei kan­ná­sat, ez­zel is hoz­zá­já­rul­va a ma­gyar bor­kul­tú­ra fej­lő­dé­sé­hez.

Ami a kül­ső­sé­ge­ket il­le­ti, nem volt ne­héz ész­re­ven­ni, hogy az egyéb­ként ala­po­san meg­szpon­zo­rált ese­mény­ről – pon­to­sab­ban fo­gal­maz­va az oda­lá­to­ga­tók­ról – a szer­ve­zők igye­kez­tek a le­he­tő leg­több bőrt le­húz­ni. Va­ló­szí­nű­leg ezt a szán­dé­kot jel­ké­pez­te leg­alább­is az 1000 fo­rin­tos be­lé­pő­jegy és a leg­ol­csóbb ne­dűk 160 fo­rint/de­ci­li­te­res szin­ten rög­zí­tett ár­fo­lya­ma. A lá­to­ga­tók szá­má­nak meg­ug­rá­sa mel­lett a fesz­ti­vál föld­raj­zi ér­te­lem­ben is ter­jesz­ke­dés­nek in­dult: a jel­leg­ze­tes fa­bó­dék ez­út­tal a Nem­ze­ti Ga­lé­ria nyu­ga­ti te­ra­szát is el­bo­rí­tot­ták, ami ál­tal az egész ren­dez­vény vol­ta­képp ket­té­sza­kadt.
Ne le­gyünk azon­ban igaz­ság­ta­la­nok, hi­szen a pár po­hár után eltűnedező kel­le­met­len­sé­ge­ket bő­ven el­len­sú­lyoz­ta a kí­ná­lat. A Ti­zen­ket­te­dik Nem­zet­kö­zi Bu­da­pes­ti Bor- és Pezs­gő­fesz­ti­vál­ra csak­nem száz ki­ál­lí­tó hoz­ta el ter­mé­ke­it, hogy be­lop­ja ma­gát a ha­zai és a nagy szám­ban fel­vo­nult kül­föl­di kö­zön­ség szí­vé­be. S bár a dísz­ven­dég An­da­lú­zia volt, a de­rék hispánokon kí­vül alig ár­vál­ko­dott egy-egy fran­cia és olasz bó­dé Savoyai Je­nő lo­vas szob­ra tö­vé­ben: az idei fesz­ti­vál a ma­gyar bor nagy­sze­rű se­reg­szem­lé­jé­nek (hehe) bi­zo­nyult. A je­lek sze­rint tény­leg kezd ma­gá­ra ta­lál­ni a nagy ha­gyo­má­nyú, de a szo­ci­a­lis­ta tö­meg­ter­me­lés kö­vet­kez­té­ben a múlt szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a lőreipar irá­nyá­ban el­moz­dult ma­gyar bo­rá­szat. Az el­múlt évek­ben meg­állt a sző­lő­te­rü­le­tek zsu­go­ro­dá­sa, s – mi­ként azt a fesz­ti­vál ki­ál­lí­tó­i­nak név­so­ra is vis­­sza­iga­zol­ta – gom­ba­mód sza­po­rod­nak az egy­ko­ri ál­la­mi gaz­da­sá­gok rom­ja­in lét­re­jött csa­lá­di pin­cé­sze­tek. A min­den­ki ál­tal is­mert dél-du­nán­tú­li vö­rös­bor-fe­je­del­mek (Gere, Bock, Tiffán, Vesztergombi, stb.) mel­lé egy­re gyor­sab­ban emel­ked­nek a „ki­csik”: hu­szon­két bor­vi­dé­künk szin­te mind­egyi­ke büsz­kél­ked­het már egy-egy or­szá­gos is­mert­sé­get ki­ví­vott csa­lá­di gaz­da­ság­gal.
A ma­gyar bo­rá­szat ter­jesz­ke­dé­si szán­dé­ka­it vis­­sza­fo­got­tan fe­jez­te ki a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág negy­ven­egy bor­vi­dék­ét áb­rá­zo­ló, a fesz­ti­vál hely­szí­né­nek kel­lős kö­ze­pén – amúgy mi­hez­tar­tás vé­gett – fel­ál­lí­tott gi­gan­ti­kus tér­kép. Ko­moly­ra for­dít­va azonban a szót: a pers­pek­tí­vá­kat jól mu­tat­ja, hogy az el­múlt évek­ben sor­ra vé­gez­nek nagy meg­mé­ret­te­té­sek­kor az él­boly­ban egyes ha­zai pin­cé­sze­tek olyan vi­lág­faj­ták­kal (pl. cabernet sauvignon), ame­lyek ese­té­ben igen erős az „ős­ho­nos” konkurrencia. Ez kü­lö­nö­sen an­nak fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel je­len­tős tel­je­sít­mény, hogy né­hány kis­tér­ség mik­ro­klí­má­já­tól el­te­kint­ve Ma­gyar­or­szág nem a nagy vö­rös­bor­ok ha­zá­ja. Mind­azo­nál­tal – bár be­val­lot­tan el­fo­gult ama­tőr­ként nem mér­ték­adó e so­rok író­já­nak vé­le­mé­nye – iga­zi kom­pa­ra­tív előnyt ha­zánk va­ló­szí­nű­leg az üde, gyü­möl­csös za­ma­tú szá­raz fe­hér­bor­ok te­rén él­vez a nem­zet­kö­zi me­zőny­ben. Szá­mos bor­faj­ta ese­té­ben – ve­gyük pél­dá­nak oká­ért a Som­lói Juhfarkot – a vi­lá­gon egye­dül­ál­ló za­mat­vi­lág­ról, hungarikumról be­szél­he­tünk. Ör­ven­de­tes volt lát­ni, hogy a klasszi­kus vi­lág­faj­ták mel­lett a ma­gyar „faj­ta­jel­le­get” is je­len­tős mér­ték­ben ki­dom­bo­rí­tot­ta az idei bor­ün­nep.
A be­fu­tott, s nagy men­­nyi­ség­ben kül­föld­re ter­me­lő pin­cé­sze­tek – így pl. a brit pi­ac­ra spe­ci­a­li­zá­ló­dott Hilltop bo­rá­szat – ki­tű­nő íze­ik mel­lett egy­sé­ges, von­zó és ele­gáns ar­cu­lat­tal is hí­vo­gat­ták fo­gyasz­tó­i­kat. Mi­e­lőtt azon­ban na­gyon el­bíz­nánk ma­gun­kat, je­gyez­zük meg: van még ho­vá fej­lőd­nünk. Saj­nos azon­ban nem volt el­szi­ge­telt je­len­ség, amit az egyik neszmélyi pin­cé­szet­nél ta­pasz­tal­tunk: ki­tű­nő bo­ra­it, köz­tük a Hilltopéval ve­te­ke­dő cser­sze­gi fű­sze­re­sét a ter­me­lő klas­­szi­kus kádárista bo­ros­pa­lack­ban, jel­leg­te­len cím­ké­vel kí­nál­ta. Is­mét fel­la­poz­hat­juk te­hát a közhelyszótárat, s meg­ál­la­pít­hat­juk: jó bor­nak is kell a cé­gér.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”