Nos hát, elő­ször is az ün­nep­ről. Idén is ün­ne­pe­lünk, ki-ki a ma­ga mód­ján. Tud­juk azt is azon­ban, hogy nem volt min­dig sza­bad az ün­nep: egy­ko­ri ha­tal­mi szer­vek jegy­ző­köny­ve­it la­poz­gat­va kön­­nyen buk­kan­ha­tunk bi­zony olyan ré­szek­re, ame­lyek­nek nagy­já­ból ez a lé­nye­ge: ej­nye, elv­tár­sak, megint itt van ez a frá­nya ok­tó­ber, mit csi­nál­junk, hogy ne le­gyen bal­hé? Bal­hé azon­ban nem lett, hi­szen ak­ko­ri­ban, hosszú, hos­­szú év­ti­ze­de­ken át Grósz elv­társ, Biszku elv­társ, Ma­ro­sán elv­társ ki­elé­gí­tő­en gon­dos­kod­tak ar­ról (fő­leg a ke­rek év­for­du­ló­kon), hogy a szo­ci­a­liz­mus épí­té­se a meg­szo­kott nyu­ga­lom­ban és a ko­ráb­bi ki­emel­ke­dő ha­té­kony­ság­gal foly­jon.
Ün­ne­pel­tük te­hát már sok­fé­le­kép­pen e je­les na­pot, a ter­ror alatt elő­ször ti­tok­ban, rej­tett szo­bák sö­tét­jé­be búj­va, ami­kor a for­ra­da­lom láng­ját csak no­vem­ber 4-én az ab­la­kok­ba ki­tett gyer­tyák őriz­ték, majd ut­cai tün­te­té­sek­kel, meg­em­lé­ke­zé­sek­kel, mi­kor a dik­ta­tú­ra nem mert már ke­mé­nyen köz­be­avat­koz­ni. Ok­tó­ber 23-a üze­ne­té­nek leg­mél­tóbb el­is­me­ré­sét még­is a köz­tár­sa­ság ki­ki­ál­tá­sa je­len­tet­te 1989-ben, és az­óta min­den év­ben sza­bad volt, sőt, il­lett e na­pot min­den kor­mány­nak mél­tó mó­don meg­ün­ne­pel­ni.
A mos­ta­ni kor­mány is ér­zi, hogy csi­nál­ni ké­ne va­la­mit. Va­la­mi mél­tót. Ej­nye, elv­tár­sak, megint itt van ez a frá­nya ok­tó­ber, mit csi­nál­junk, hogy ne le­gyen bal­hé? Meg­van! Csi­nál­junk ins­tal­lá­ci­ót a Kos­suth tér­re! Az jó nagy lesz, a nép is sze­ret­ni fog­ja, leg­alább an­­nyi­ra, mint az új­pes­ti plázst vagy a jég­pá­lyát, a pon­ton­híd­ról nem is be­szél­ve. Az új­ság­író­ink meg meg­ír­ják majd, hogy a kor­mány mi­lyen frap­pán­san em­lé­ke­zett meg ’56-ról, bez­zeg a Fi­desz szo­ká­sá­hoz hí­ven az ut­cán szít­ja az elé­ge­dett la­kos­ság nemlétező in­du­la­ta­it. A ko­szo­rú­zás ne­künk úgy­is min­dig gáz, a fa­sisz­ta cső­cse­lék­től so­ha nem tu­dunk mél­tó mó­don em­lé­kez­ni. Az ins­tal­lá­ció fé­nye­sen bi­zo­nyít­ja majd, hogy csak mi va­gyunk az el­len­for­ra­da­lom iga­zi le­té­te­mé­nye­sei, a Fi­desz és a töb­bi fasisztoid párt csak ki akar­ja ma­gá­nak sa­já­tí­ta­ni az ün­ne­pet. Kü­lön­ben is, ’56 bal­ol­da­li gyö­ke­rű nép­fel­ke­lés volt, Ko­vács Lász­ló is meg­mond­ta. Na jó, Mansfeld Pé­ter és Tóth Ilo­na nem volt bal­ol­da­li, de köz­tör­vé­nyes gyil­ko­sok­ként nem is le­het­tek azok. Még Sztá­lin elv­társ szob­rát is az ön­tu­dat­ra éb­re­dő bal­ol­da­li tö­me­gek dön­töt­ték le. Bizonyám.
A for­ra­dal­mat va­ló­ban fel le­het fog­ni hol­mi lát­vá­nyos­ság­ként, ins­tal­lá­ci­ó­ként is. A nép­nek – az egy­ko­ri má­jus el­se­jék na­gyon jó pél­dái en­nek – nem kell ezer­rel nyo­mat­ni az ide­o­ló­gi­át, elég az ingyensör, ingyenvirsli, és Ká­dár elv­társ vagy ma va­la­mi más ne­vű el­mond­ja, hogy „ké­pe­sek va­gyunk, erő­sek va­gyunk és iga­zunk van”. Eb­ből a szem­pont­ból még az is mind­egy, hogy meg­va­ló­sul-e Horn „mitbőgsztevadbarom” Gá­bor agy­szü­le­mé­nye („Ak­kor vé­gez­tük jól a dol­gun­kat, ha az ’56-os ki­ál­lí­tá­son egy szél­ső­sé­ge­sen jobb­ol­da­li fi­a­tal ugyan­úgy azt ér­zi, hogy ka­pott va­la­mit, mint – ad absurdum – egy mun­kás­pár­ti ak­ti­vis­ta” – mond­ta ne­ve­zett nem­ré­gi­ben az In­dex­nek, nyil­ván elő­ze­tes gon­dol­ko­dás nél­kül), az vi­szont min­den­nél éle­seb­ben ki fog tűn­ni, hogy ’56 a bal­ol­dal egyes pro­mi­nen­se­i­nek sze­mé­ben csak me­rő ins­tal­lá­ció, amely egy szá­muk­ra kel­le­met­len kö­te­les­sé­get pró­bál úgy lep­lez­ni, hogy köz­ben le­he­tő­leg po­li­ti­kai tő­ke is ko­vá­cso­lód­jék a do­log­ból. Le­het bal­ol­da­li for­ra­da­lom­nak csú­fol­ni ’56-ot, le­het Mansfeld Péteréket gyil­kos­nak ne­vez­ni. Le­het. De azt már sen­ki sem fog­ja el­hin­ni, hogy 56-ban nem a szov­jet tan­kok há­tán jött vis­­sza ha­zánk­ba az az egyes szo­ci­a­lis­ták ál­tal is óva­to­san kri­ti­zált nó­men­kla­tú­ra, amely ma a tény­leg tisz­tes­sé­ges és a for­ra­da­lom üze­ne­tét meg­ér­tő bal­ol­da­li­ak ün­ne­pét is el­ront­ja. Min­den év­ben.
„Ok­tó­ber 23-ával kap­cso­lat­ban a kor­mány­nak is meg­van a ma­ga fe­le­lős­sé­ge” – mond­ta az ün­nep­sé­gek­re cé­loz­va az Öröm­kon­cert-, pon­ton­híd- és ins­tal­lá­ció­ügyi ál­lam­tit­kár, bár a pil­lanat he­vé­ben min­den bi­zon­­nyal nem gon­dol­ta át e mon­da­tá­nak ös­­szes ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­it. Mi át­gon­dol­tuk. És Ön?