Autonómia vagy (és) kettõs állampolgárság? (2003. október) „Elítélem a magyar kormánytisztségviselők megnyilvánulásait, amelyek űrt, szakadékot teremtettek a nemzettestben azzal, hogy felkorbácsolták az anyaország közvéleményét olyan kérdésekkel, hogy milyen jogon akarunk mi állampolgárságot.” (A Magyar Nemzet idézi Kasza Józsefet, a délvidéki VMSZ elnökét, 2003. szeptember 29-i számában.) A határontúli magyar kisebbségek által 1990 után megfogalmazott autonómia-modellek, amelyek egymástól is lényegesen különbözőek lehetnek, valamiféle, az egyéni vagy kollektív, személyi, területi illetve kulturális, etnikai alapú autonómiafajták keverékének tekinthetőek. Általános tapasztalat, hogy a szomszédos államok demokratizálódási folyamatával párhuzamosan a személyi szintű autonómia megadása nem okozott különösebb problémát, azonban az etnikai, vagy ne adj’ Isten annak területivel kombinált változatának még a felvetése is heves ellenállásba ütközött. A kilencvenes évek második felétől azonban az autonómia kialakításához szükséges lépések sorozata lelassult, vagy teljesen leállt. Ezzel párhuzamosan intenzitásában csökkent, majd tulajdonképpen megszűnt a többséggel való tárgyalás az autonómiáról. A nemzetközi szinten adódó szűkös nyomásgyakorlási lehetőség is kihasználatlanul maradt. A magyar kisebbségek mindennek ellenére megoldatlan helyzete lépéskényszerbe hozta a magyar politikai eliteket. A helyzetre adott egyfajta válasznak tekinthető a státustörvény kidolgozása, amely szintén a határon túli magyar közösségek helybennmaradását tűzte ki célul. Sajnos az elmúlt időszak történéseit figyelembe véve, a törvény eredeti elképzeléseinek gyakorlatba ültetésére és konkrét hatásainak felmérésére nem maradt elég idő. A kihívásra adott megoldásként merült fel a kettős állampolgárság kérdése. Annak nem kellően átgondolt alkalmazása, az eddigi határon túli nemzetstratégiával szemben fejtheti ki hatását, a kisebbségi magyarság anyaországba való áttelepülésének fokozódásához vezethet. A nemzetközi szinten adódó szűkös nyomásgyakorlási lehetőség is kihasználatlanul maradt | Felvetődik annak gyanúja is, hogy ez egybeesik a szomszédos államok érdekeivel is (etnikai homogenizáció), ami magyarázatot adhat azok első pillanatra meglepőnek tűnő, a kérdéshez való pozitív viszonyulására is. Tanulságos Nagy-Britannia példája, ahol az állampolgárság megadása nem jelenti automatikusan a letelepedés elősegítését, az csak útlevél-használati, beutazási kedvezményekkel jár. A kettős állampolgárság ilyetén való megközelítése, nem járna együtt a határon túli magyarok tömeges áttelepülésével, ugyanakkor csökkentené azok kiszolgáltatottság érzését, lehetővé tenné az EU-n belüli szabad közlekedésüket. A kettős állampolgárság intézményének az autonómia intézményével való egymásra épülése növelheti az elszakított területek magyarságmegtartó erejét, biztosítván a gyarapodás lehetőségét is.
|