Az­tán las­san el­kezd­tük meg­ér­te­ni: az el­len a Szász Kár­oly el­len fo­lyik a kam­pány – fi­gye­lem, egész ma­jom­se­reg ug­rik a víz­be –, aki tör­vé­nyes fel­ada­ta­i­nak ele­get té­ve vizs­gá­ló­dott. An­nál a bank­nál, amely Medgyessy Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök elő­ző mun­ka­he­lye volt. Ahon­nan szír ál­lam­pol­gár­ok 242 ki­ló tí­zez­res­nek meg­fe­le­lő pénzt, 6,2 mil­li­ár­dot vit­tek ki több for­du­ló­ban; még a mi­nisz­ter­el­nök be­val­lá­sa sze­rint is leg­alább „egy pi­ci” pénz­mo­sás tör­tént az ő hi­va­ta­li ide­je alatt. Akár­hogy is van, a klasszi­kus eset­tel ál­lunk szem­ben: ha bank­el­nök­ként nem tu­dott ró­la azért, ha tu­dott ró­la, azért kell vál­lal­nia a fe­le­lős­sé­get Medgyessy Pé­ter­nek. Sem­mi eset­re sem az a he­lyes el­já­rás, hogy az „em­be­rek” tü­rel­mé­re hi­vat­koz­va kö­ve­tel­ni kez­di a mi­nisz­ter­el­nök az ügy­ben vizs­gá­ló­dó Szász Kár­oly le­mon­dá­sát. Itt és most a vég­szük­ség ese­té­re tar­to­ga­tott, de­mok­rá­ci­á­ért va­ló si­kon­ga­tás ese­te fo­rog fenn: a mód­szer ugyan­is, ami­vel a kor­mány­fő dol­go­zik, az öt­ve­nes évek vi­lá­gát idé­zi, ahol a jó Bás­tya elv­társ ki­je­löl­te a nép el­len­sé­gét, a jó nyo­mo­zó elv­tár­sak meg már el is tün­tet­ték a meg­bíz­ha­tat­lan ele­met. S kü­lö­nös ez a mód­szer azért is, mert a mi­nisz­ter­el­nök elő­sze­re­tet­tel ve­szi a szá­já­ra az er­kölcs, az igaz­ság, a be­csü­let ki­fe­je­zé­se­ket. Amúgy las­san de­ren­ge­ni kezd, hogy a rend­sze­rint meg­vert áb­rá­zat­tal fel­lé­pő va­la­hai kan­cel­lá­ria­mi­nisz­ter­nek, Kiss Elem­ér­nek nem a kor­mány­fő er­köl­csi ér­zé­ke mi­att kel­lett tá­voz­nia poszt­já­ról: az ak­ko­ri vakerolást a „tisz­ta lap­ról” vissza­me­nő­leg is ér­vény­te­le­ní­ti a fel­tű­nő ra­gasz­ko­dás a Gyurcsány Fe­renc­hez ha­son­ló ha­ve­rok­hoz és a kí­nos igye­ke­zet, hogy el­há­rít­sa ma­gá­tól a saj­tó és az el­len­zék egy­re kel­le­met­le­nebb kér­dé­se­it. És sa­ját párt­ja nor­má­li­sabb fe­lé­nek a kér­dé­se­it is, hi­szen lát­ha­tó­an a szo­ci­a­lis­ták jó ré­szé­nek is ele­ge van, hogy tart­sa a há­tát a mi­nisz­ter­el­nök, ba­rá­ta­i­nak és üz­let­tár­sa­i­nak üzel­me­i­ért. Ért­he­tő re­ak­ció: nyil­ván nem le­het kel­le­mes a csős­tül jö­vő meg­szo­rí­tá­sok mel­lett még azt is el­ma­gya­ráz­ni a jó­lé­ti rend­szer­vál­tás­ba las­san be­le­rok­ka­nó vá­lasz­tók­nak, hogy iga­zá­ból nem úgy, de leg­alább­is nem annyit. A kon­cer­tek, nagyívűnek szánt be­szé­dek nem se­gí­te­nek: Ma­gyar­or­szág egyik leg­sú­lyo­sabb vál­sá­gát éli. Raj­tunk is áll, hogy ne le­gyen Inter-Európai Köz­tár­sa­ság. Ahol már csak a ba­nán hi­ány­zik az ál­lam­for­ma mel­lől.