Inter-Európália (2003. szeptember) Lapzártánkkor is brutális kilincs, termetes kapu és elviselhetetlen aktaszag fogadta a székesfőváros cégbíróságára merészkedő egyszeri polgárokat. Egy, csak egy dolog volt szokatlan. Bár többen nekiveselkedtek, végül senki nem akadt, aki betekinthetett volna az Inter-Európa Bank Rt. – egyébként nyilvános – dokumentumaiba. „A bíró dolgozik vele, jöjjön vissza a jövő héten vagy azután” – szólt a sablonszöveg. Az együgyű polgár ilyenkor – a jogállamra meg a hatályos törvényekre hivatkozva – megpróbálja levenni a lábukról a hivatali nagyságokat. Most ez a vezércsel sem jött be. Pedig csak arra lettünk volna kíváncsiak, hogy hiteles-e az a papírfecni, amit a Népszava közölt, s amelyen „bebizonyítódik”, hogy Medgyessy Péter nem 2002 áprilisában, hanem 2001. szeptember 30-án lökte el magát az Inter-Európa Bank elnöki székétől. A napilap ezzel ugyanis indirekte azt állította, hogy a miniszterelnök nem (vagy csak alig) láthatott rá a bank Szabadság téri „pénzmosodájára” – ahonnan két, az alvilág valutaváltó csapatát erősítő szír férfi három év alatt összesen 6,2 milliárd (azaz munkanaponként tízmillió) forintot vett fel, jórészt készpénzben. Egy halovány szépségpötty – amellett hogy az újságban bemutatott dokumentumról hiányzik néhány alaki kellék (pecsét, aláírás, egyebek) – azért előtolult: 2001. szeptember 30-a ugyanis vasárnapra, egy szomorú vasárnapra esett. Vasárnap(pal) nem szoktak fel- vagy lemondani, vasárnap a cégbíróság sem szokott kinyitni, szomorú vasárnapokon nem körmölnek a cégügyekben eljáró jogászok. Hazánk mai ko-ko-kormányfője mégis azt állította a Nap-keltében, hogy vasárnap végeztetett be; így a 2000. július 8-ával kezdődő pénzmosásgyanús tranzakcióknak csak „pici része” (közel másfél évnyi kicsi része – a szerk.) történt az ő idejében. Egy számtanfelelős rögön replikázhatott volna: a legkevésbé sem oszt, de nem is szoroz, hogy valaki másfél vagy két évig tűrt egy – mint utólag kiderült – három esztendeig tartó akciósorozatot; a lényeg, hogy nem tett ellene. Sőt, az ellen sem tiltakozott, hogy a kifizetőhelyként működő Szabadság téri bankfiók vezetője, Giuseppe Pini beszálljon a Pannonplast-ügyletből is ismert Ramexa Rt. felügyelőbizottságába – ráadásul éppen 2000 nyarán, amikor beindult a „pénz mosva jó” projekt. Mint már-már közismert: a Ramexa főembere maga Alexandru/Alexander/Sándor Mudura, aki saját bevallása szerint „a Péter romániai barátja és egykori üzlettársa”. Csak félve jegyezzük meg, hogy – a mindig kíméletlen, és néha igaz – banki pletykák szerint Medgyessy egykor maga ajánlott utódot maga helyett az Inter-Európa élére; Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) rendszerváltozás előtti elnöke, az MSZMP KB egykori rendes tagja, a Horn-kormány privatizációs kormánybiztosa személyében. (Barthát egyébiránt 2002 áprilisától tartják nyilván elnökként, vagyis – a miniszterelnök dátumérzékenységét nem sértve – kénytelenek vagyunk kijelenteni: 2001. szeptember 30-tól a következő év áprilisáig nem volt elnöke az olasz hátterű megabanknak. Vagy úgy igaz a történet, hogy volt, csak éppen szegfűcsokrok alatt kampányolt – s ha esetleg nem nyert volna az MSZP a választásokon, újra belakta volna az elnöki irodát.) A bankár Medgyessy alteregójaként funkcionáló Bartha ugyan „egyszerű” pénzügyi szakinak mutatkozik, valószínűleg több ennél. Az MSZMP központi bizottságának 1989-es ülésein – ekkortájt, ugye, Medgyessy Péter volt Magyarország gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettese – például rendre kifejtette: politikai és gazdasági szempontból is alapvető kérdés a párt(mozgalom) egysége. Emellett azt a tényt sem érdemes feledni hagyni, hogy a nemzeti bank egykori elnöke és a ma kormányfője – ugyancsak 1989-ben – együtt bátorította az állami külkervállalatok által létrehozott Interbank Rt. olasz gondnokság alá vételét. Eláruljuk: az Interbankból lett ám az Inter-Európa – csak a cégért festették át a digók. Nos, Bartha Ferenc azért másról is híres. Családi cégeinek (például a Bartha Pénzügyi Tanácsadó Rt.) irányítását előszeretettel bízza bizonyos Bálint Máriára, aki az MNB főosztályvezetőjeként – szintén 1989-ben – elnyerte a Szocialista Magyarországért érdemrendet. Ki hitte volna akkor, hogy Bálint a (vad)kapitalista Magyarország nagyasszonyai közé is beférkőzik. Mint – a Magyar Nemzet mai napig nem cáfolt információi szerint – kiderült: Bartha bankvezér oldalági kolleginája – Schönthal Henrikkel közösen – vezette az inter-európás pénzmosási ügyletben kulcsszerephez jutó off-shore cég, az írországi bejegyzésű Montrade Establishment Ltd. hazai képviseletét .
|