OFFLINE | téma |
Kovács Lászlónak mintha a fogát húznák • Itt a vízum, hol a vízum? • Trianoni sebek
Álom a polgárság?
(2003. szeptember)
Mi­ért diszk­ri­mi­ná­ció, ha nem hú­zom ki a víz­ből azt, aki nem ful­dok­lik? ‑– tet­te fel a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság be­ve­ze­té­se kö­rü­li vi­tá­ban a kér­dé­sek kér­dé­sét a Ma­gyar Hír­lap rovatvezetője. Szále Lász­ló rá­ta­pin­tott a lé­nyeg­re. Mert ugyan az Eu­ró­pai Unió tilt min­den­fé­le et­ni­kai ala­pon tör­té­nő meg­kü­lön­böz­te­tést, ezt azon­ban vél­he­tő­en a ki­sebb­sé­gek vé­del­me ér­de­ké­ben te­szi. Te­hát ha az el­sza­kí­tott te­rü­le­te­ken élő hon­fi­tár­sa­ink­nak meg­ad­nánk a ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got, az­zal a ro­má­nok, szer­bek, uk­rá­nok jo­ga bol­há­nyit sem sé­rül­ne. Ezen szempontok figyelembevételével legalábbis elgondolkodtató a kormány látványos húzódozása az ügyben, nem is beszélve az Európai Unió finoman szólva is sokszínű gyakorlatáról: bizonyos országok nem zavartatják magukat, ha nemzeti érdekeikről van szó.

Kezdődött az­zal, hogy ami­kor Medgyessy Pé­ter Sza­bad­kán járt, Zoran Zivkovics szerb mi­nisz­ter­el­nök ala­po­san meg­lep­te ma­gyar kol­lé­gá­ját. A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság kor­mány­fő­je köp­ni-nyel­ni nem tu­dott, ami­kor meg­hal­lot­ta a ki­je­len­tést: szerb part­ne­ré­nek az ég­vi­lá­gon sem­mi ki­fo­gá­sa nem vol­na az el­len, hogy a vaj­da­sá­gi ma­gya­rok el­nyer­jék a ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got is.
Ko­vács Lász­ló, ami­kor a Nap-kel­té­ben ne­ki sze­gez­ték a kér­dést, ugyan mon­da­ná meg, mit gon­dol a kettős ál­lam­pol­gár­ság­ról, már ész­nél volt, és elő­vet­te a jól be­vált re­cep­tet. Ez­út­tal azon­ban nem 23 mil­lió ro­mán mun­ka­vál­la­ló be­özön­lé­sé­ről vi­zi­o­nált, ha­nem azt ta­lál­ta jó­sol­ni, hogy ha a terv meg­va­ló­sul­na, a ma­gyar egész­ség­ügy és a szo­ci­á­lis el­lá­tó­rend­szer egy szem­pil­lan­tás­nyi idő alatt ös­­sze­om­la­na. A kül­ügyér per­sze a sa­ját ma­ga fel­fes­tet­te ár­nyé­kok­kal ha­da­ko­zott, ugyan­is sen­ki sem mond­ta, hogy a ha­tá­ron tú­li – oppardon, le­gyünk po­li­ti­ka­i­lag kor­rek­tek, s ne­vez­zük né­ven a dol­go­kat: az el­sza­kí­tott or­szág­ré­sze­ken élő – ma­gya­rok eset­le­ges ál­lam­pol­gár­sá­ga ugyan­azon jo­go­kat tar­tal­maz­ná, mint az anya­or­szág­ban élő­ké. De ha­lad­junk sor­já­ban.

Ki ful­dok­lik?
Ko­vács Lász­ló nem tud­ta lep­lez­ni: mint­ha a fo­gát húz­nák, olyan kel­let­le­nül be­szélt a tri­a­no­ni se­bek­re épp csak né­mi gyógy­írt je­len­tő le­he­tő­ség­ről.
Min­den, ha­zá­ját sze­re­tő em­ber­rel el­len­tét­ben nem ar­ról kez­dett töp­ren­ge­ni, hogy ezt a nyil­ván­va­ló jó öt­le­tet a ne­héz­sé­gek el­le­né­re mi­ként is le­het­ne meg­va­ló­sí­ta­ni, ha­nem va­la­men­­nyi ideg­szá­lá­val azon mes­ter­ke­dett, hogy meg­pró­bál­jon ér­ve­ket ta­lál­ni, mi­ért nem le­het. Ér­ve­ket per­sze min­dig min­den­re le­het ta­lál­ni. Elég csak azt fel­em­le­get­ni, hogy Uk­raj­na tör­vé­nyei ki­zár­ják a ket­tős iden­ti­tást –‑ pon­to­sab­ban: ha va­la­ki egy má­sik or­szág pol­gá­ra lesz, au­to­ma­ti­ku­san el­ve­szí­ti az uk­rán ál­lam­pol­gár­sá­got, s azt, hogy Ro­má­nia, bár en­ge­di e dup­la kö­tő­dést, ez eset­ben az il­le­tő ke­le­ti szom­szé­dunk­ban nem vi­sel­het köz­hi­va­talt. A mos­ta­ni vi­ta egyéb­ként két or­szág mi­att vált idő­sze­rű­vé: Ma­gyar­or­szág jö­vő má­ju­si uni­ós csat­la­ko­zá­sa mi­att szerb és uk­rán vi­szony­lat­ban idén no­vem­ber 1-től ví­zum­kö­te­le­zett­sé­get kell be­ve­zet­nünk. (Az EU-ba ve­lünk együtt csat­la­ko­zó Szlo­vá­ki­á­val eb­ből ‑– és csak eb­ből –‑ a szem­pont­ból nincs gond, a szin­tén az uni­ó­ba tö­rek­vő Ro­má­nia pe­dig ví­zum­men­tes­sé­get ka­pott Brüs­­szel­től.) A hely­ze­tet bo­nyo­lít­ja‑ il­let­ve egy fe­nét bo­nyo­lí­ta­ná: egy­sze­rű­sí­te­né, ha Ko­vács Lászlóék pi­cit is a prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­ra tö­re­ked­né­nek, hogy az uk­rá­nok nem­hogy nem kekeckednek, de a ma­gyar kül­ügy­mi­nisz­ter­hez akar­ták vág­ni a kön­­nyí­tett ví­zum­ki­adás le­he­tő­sé­gét (mi in­gyen ad­nánk a be­lé­pé­si en­ge­délyt, ezért cse­ré­be ők nem kér­né­nek ví­zu­mot a hoz­zá­juk igyek­vők­től). Mit gon­dol­nak, mit tett er­re min­den ma­gya­rok kül­ügy­mi­nisz­te­re? Alig győ­zött el­ug­ra­ni a le­he­tő­ség elől.
Ko­vács, az el­len­ér­ve­ket so­ro­lan­dó, ha­mar rá­lelt a látszólag a kormány érvelését alátámasztó és megerősítő EU-s ag­gá­lyok­ra. (Ap­ro­pó, paunió: ta­lál­koz­tak már olyan em­ber­rel, aki­nek az EU-csatlakozásról mos­ta­ná­ban ne csu­pa ti­la­lom jut­na az eszé­be? Egy­re erő­sö­dik a gya­nú: ha most va­sár­nap tar­ta­nák az uni­ós nép­sza­va­zást, bi­zony meg­re­zeg­ne a léc.)
Két­ség­te­le­nül sú­lyos érv­nek hang­zik, hogy az Eu­ró­pa Ta­nács do­ku­men­tu­ma me­lyet Ma­gyar­or­szág, mit ad Is­ten, épp az Or­bán-kor­mány ide­jén írt alá, bi­zony le­szö­ge­zi: a csat­la­ko­zó or­szá­gok az ál­lam­pol­gár­ság meg­adá­sa­kor nem al­kal­maz­nak sem­mi­fé­le ne­mi, fa­ji, nem­ze­ti, val­lá­si meg­kü­lön­böz­te­tést, hogy ne mond­juk diszk­ri­mi­ná­ci­ót. Ez a kö­te­le­zett­ség je­len­leg han­gyá­nyit va­ló­ban ne­he­zí­ti a kettős ál­lam­pol­gár­ság ter­ve­zett for­má­ban történő ki­ter­jesz­té­sét, ám ha nem­csak a tör­vény be­tű­jé­re, ha­nem szel­le­mi­sé­gé­re is oda­fi­gye­lünk, ér­de­kes kö­vet­kez­te­té­se­ket von­ha­tunk le.
Az Eu­ró­pai Unió tilt­ja az et­ni­kai (stb.) ala­pon va­ló meg­kü­lön­böz­te­tést. Bár nyelvérzékünk azt súg­ja, hogy a diszk­ri­mi­ná­ció ti­lal­má­nak fő ér­tel­me az: a több­ség ne tud­jon ki­tol­ni a ki­sebb­ség­gel. Ha ez igaz, fél­re­ér­tés azért til­ta­ni a hát­rá­nyos hely­ze­tű ki­sebb­ség se­gí­té­sét, mert azt a ked­ve­zést a több­ség nem kap­ja meg. – Mi­ért diszk­ri­mi­ná­ció, ha nem hú­zom ki a víz­ből azt, aki nem ful­dok­lik? Nem más­hol, mint a Ma­gyar Hír­lap­ban ír­ta mind­ezt Szále Lász­ló, au­gusz­tus 7-én. A pub­li­cisz­ti­kai ro­vat­ve­ze­tő egy má­sik al­ka­lom­mal egye­ne­sen odá­ig ment, hogy le­szö­gez­te: a kettős ál­lam­pol­gár­ság nem le­het anya­gi kér­dés.

Sokba kerül?
A par­la­ment­nek kel­le­ne dön­te­nie ró­la: igen vagy nem. Ha az Or­szág­gyű­lés igent mon­da­na, az sok­ba ke­rül­ne ne­künk? Le­het. Az ál­lam­adós­ság fi­ze­té­se is sok­ba ke­rül, még­is fi­zet­jük. Ez az adós­sá­gok ter­mé­sze­te.
Te­kint­sük a kettős ál­lam­pol­gár­ság eset­le­ges költ­sé­ge­it ma­gyar­adós­ság­nak azok iránt, akik­nek Tri­a­non­ban a szü­lő­föld­jét el­csa­tol­ták a ha­zá­juk­tól.
Kér­dés per­sze, a brüs­­sze­li okostojásoknak van-e fü­lük meg­hal­la­ni sze­gény ma­gya­rok pa­na­sza­it. Mert le­het né­mi – is­mé­tel­jük: né­mi – igaz­ság ab­ban, hogy a tri­a­no­ni se­be­ket Ma­gyar­or­szág és a kör­nye­ző ál­la­mok uni­ós tag­sá­ga fog­ja be­gyó­gyí­ta­ni; ám te­kint­ve, hogy szom­szé­da­ink­nak a legderűlátóbb elő­re­jel­zé­sek sze­rint is több évet kell vár­ni­uk a csat­la­ko­zá­sig, a kér­dés vá­lasz­ra vár: mi­ért kell akár en­­nyi ide­ig is szí­vat­ni kül­ho­ni vé­re­in­ket?
Ta­lán ami­kor el­vet­ték tő­lük, szü­le­ik­től, nagy­szü­le­ik­től a ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­got, meg­kér­dez­te bár­ki is, akar­nak-e ezen­túl Ro­má­ni­á­ban, Szlo­vá­ki­á­ban él­ni? (Is­me­re­tes az egy­sze­ri öreg bá­csi pa­na­sza: Ked­ves­kém, én egész éle­tem­ben ta­pod­tat sem moz­dul­tam a szü­lő­fa­lum­ból, még­is vagy fél tu­cat or­szág pol­gá­ra vol­tam!) Hej, de jó vol­na most a kettős ál­lam­pol­gár­ság­ra kí­nál­ko­zó le­he­tő­sé­get meg­ra­gad­ni, s az „Adj a tót­nak szál­lást, ki­ver a há­zad­ból”-mon­dást ki­for­dít­va és ál­ta­lá­nos ér­vén­­nyel ér­tel­mez­ve jól be­fész­kel­ni ma­gun­kat va­la­ho­vá!
De csitt, ir­re­den­ta lel­künk! Bár­sony And­rás, a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um po­li­ti­kai ál­lam­tit­ká­ra kö­ze­leg, és azt ta­lál­ja mon­da­ni: el­vi ala­pon nem tu­dom fel­vál­lal­ni, hogy a vér­sé­gi ho­va­tar­to­zás le­gyen az ál­lam­pol­gár­ság alap­ja. Ez diszk­ri­mi­ná­ció. In­nen csak egy lé­pés len­ne, hogy a nem ma­gyar et­ni­ku­mú­ak pe­dig hagy­ják el az or­szá­got. Hát mi­ket nem mond az is­ten­ad­ta; már ki akar­ná ki­ker­get­ni a nem ma­gyar et­ni­ku­mú­a­kat az or­szág­ból?

Te­kint­sük a kettős ál­lam­pol­gár­ság eset­le­ges költ­sé­ge­it ma­gyar­adós­ság­nak azok iránt, akik­nek Tri­a­non­ban a szü­lő­föld­jét el­csa­tol­ták a ha­zá­juk­tól

(Jól is néz­nénk ki: há­nyan ma­rad­nánk ak­kor?) Er­ről jut eszünk­be: min­dig olyan jó­po­fa do­log hal­la­ni, hogy a mi kis koz­mo­po­li­tá­ink, akik he­ten­te rep­ked­nek Ber­lin és Bu­da­pest kö­zött, ber­zen­ked­nek, ha az el­sza­kí­tott or­szág­ré­szek ma­gyar­ja­i­nak ide­uta­zá­sát kell tá­mo­gat­ni. Er­ről meg az jut az eszünk­be, hogy tény­leg: az unió ki­fo­gá­so­kat tá­maszt az el­len, hogy a stá­tus­tör­vény és a kettős ál­lam­pol­gár­ság meg­adá­sa et­ni­kai meg­kü­lön­böz­te­tés­sel jár­jon. Jó, le­gyen. De va­jon az mi­ért nem szúr­ja a brüsszeliták sze­mét, hogy a ma­gyar ál­lam úgy ha­tá­roz: anya­gi kár­pót­lást ál­la­pít meg az egy­kor ül­dö­zött ha­zánk­fia­inak és le­szár­ma­zot­ta­ik­nak, s mi­vel az érin­tet­tek egy ré­sze ma már kül­föld­ön, ta­lán épp egy uni­ós or­szág­ban él, et­ni­kai ala­pú meg­kü­lön­böz­te­tést al­kal­maz­va 400 ezer fo­rin­tot hoz­zá­juk vág?
Ma­nap­ság, ami­kor ál­lam­pol­gár­sá­got jó­sze­ri­vel a pi­a­con is le­het vá­sá­rol­ni egy szak­mun­kás-bi­zo­nyít­vány és egy nyelv­vizs­ga-pa­pír kö­zött, ami­kor nem lé­te­ző ál­la­mok bün­tet­le­nül út­le­ve­let bo­csát­hat­nak ki, ban­kot ala­pít­hat­nak, ha­dat üzen­het­nek lé­te­ző or­szá­gok el­len ‑ (pél­dá­ul az off-shore cé­gek ala­pí­tá­sá­ra lét­re­jött Melkizedek cyberállamra gon­do­lunk), ami­kor min­den a ha­tá­rok el­tű­né­se irá­nyá­ba mu­tat, tény­leg csak a ma­gya­rok ügye fáj min­den­ki­nek?
Köz­tük Horn Gyu­lá­nak, aki a mi­nap nem res­tell­te ki­je­len­te­ni: csak egy őrült em­ber el­kép­ze­lé­se le­het a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság. (De tény­leg, er­ről jut eszünk­be: hogy van az, hogy ez az em­ber ahe­lyett, hogy 1990 óta min­den ál­dott reg­gel ke­zét imá­ra kul­csol­ná, és há­lát re­beg­ne, hogy nem bör­tön­ben éri a haj­nal ha­sa­dá­sa, még min­dig be­me­het a köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zi­ó­ba meg­mon­da­ni a tu­tit?)

Kül­ho­ni vé­re­ink
Ami­kor Ko­vács Lász­ló­tól azt hall­juk, hogy a ma­gyar ál­lam nem te­het meg­kü­lön­böz­te­tést ál­lam­pol­gár és ál­lam­pol­gár kö­zött, jó, ha tud­juk, hogy a kül­ügy­mi­nisz­ter fél­re­be­szél. A ha­tá­lyos tör­vé­nyek sze­rint ugyan­is már most két­fé­le ma­gyar ál­lam­pol­gár­ság lé­te­zik, s ez je­lent­het­ne ala­pot a jö­vő­ben ki­mun­ká­lan­dó új sza­bá­lyo­zás­ra; ahogy a Ma­gya­rok Vi­lág­szö­vet­sé­ge évek óta szor­gal­maz­za: a kül­ho­ni ál­lam­pol­gár­ság­ra. Egy­részt ugye va­gyunk mi, akik üzem­sze­rű­en Ma­gyar­or­szá­gon élünk, ál­lan­dó be­je­len­tett lak­hel­­lyel ren­del­ke­zünk, itt sí­runk-vi­ga­dunk. Itt fizetünk adót, itt katonáskodunk (khm) és befizetett járulékaink után itt élvezzük a a jól megérdemelt nyugdíjat. Van­nak az­tán az egy­kor emig­rá­ci­ó­nak ne­ve­zett tí­zez­rek, szá­zez­rek, akik ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­gu­kat – úgy­ne­ve­zett ho­no­sí­tás út­ján – több­nyi­re a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén sze­rez­ték vissza, ám mi­vel Ma­gyar­or­szá­gon nincs ál­lan­dó lak­hely­ük, ál­lam­pol­gá­ri jo­ga­i­kat (hisz azok egy ré­sze az it­te­ni le­te­le­pe­dés­hez kö­tő­dik) csak kor­lá­to­zott mér­ték­ben gya­ko­rol­hat­ják. Pél­dá­nak oká­ért nem sza­vaz­hat­nak, ha­zai egész­ség­ügyi el­lá­tás­ban és szo­ci­á­lis biz­to­sí­tás­ban nincs ré­szük. No, va­la­mi ilyes­mi le­he­tő­sé­get kel­le­ne ad­ni a környező or­szá­gok ma­gyar­ja­i­nak is – ve­tik fel egy­re töb­ben. S ak­kor már csak egyet­len, va­ló­ban létező ne­héz­ség­re kel­le­ne meg­ol­dást ta­lál­ni. Jo­gos ugyan­is az ag­go­da­lom, hogy az a kettős ál­lam­pol­gár, aki a ked­vez­mén­­nyel él­ve Ma­gyar­or­szág­ra uta­zik, fog­hat­ja ma­gát és bár­mi­kor to­vább­áll­hat az unió va­la­me­lyik or­szá­gá­ba – ez el­len pe­dig va­ló­ban va­la­mi or­vos­sá­got kell ta­lál­ni. (Ám ha az unió ké­pes ar­ra, hogy bi­zo­nyos ide­ig csak kor­lá­to­zott tá­mo­ga­tást ad­jon a ma­gyar me­ző­gaz­da­ság­nak, ak­kor ta­lán az sem es­ne a ne­he­zé­re, hogy át­me­ne­ti­leg tu­do­má­sul ve­gye ezt a sa­já­tos hely­ze­tet.)

Szabaddemokrata egyetértés?
A kez­de­ti me­rev el­uta­sí­tás után még szo­ci­a­lis­tá­ink, sőt, horribile dictu: sza­bad de­mok­ra­tá­ink leg­jobb­jai, élü­kön Szent-Iványi Ist­ván­nal sem tart­ják ele­ve ör­dög­től szár­ma­zó gon­do­lat­nak az öt­le­tet. Ha pe­dig egy kis eszük van, be­lát­ják: ha a Medgyessy-kormány meg­te­rem­te­né a kettős ál­lam­pol­gár­ság le­he­tő­sé­gét, az­zal mér­he­tet­len po­li­ti­kai tő­két hal­moz­na fel, s ez­zel akár le­pi­pál­hat­ná az Or­bán-ka­bi­ne­tet stá­tus­tör­vé­nyes­tül, min­de­nes­tül. Per­sze, le­gyünk re­á­li­sak, és még mi­e­lőtt fék­te­len de­rű­lá­tás­ra ra­gad­tat­nánk ma­gun­kat, szö­gez­zük le: ezek a szo­ci­a­lis­ták alig­ha fog­ják át­lép­ni a sa­ját ár­nyé­ku­kat. Pedig biztató emlékeink vannak, hiszen az MSZP is megszavazta annak idején a státustörvényt. Ilyen rugalmas és kompromisszumkész álláspont sajnos most valószínűleg nem várható. Ezért a leg­na­gyobb szo­mo­rú­ság­gal, de azt kell jó­sol­nunk: a he­gyek va­júd­nak majd egy jó na­gyot, ám a vé­gén egér­nél na­gyobb jó­szá­got nem fog­nak szül­ni.

- Zs. Zs. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”