– Men­­nyi­en vet­tek részt a kár­pát­al­jai és a tusványosi sza­bad­egye­te­men?
– Mind­két sza­bad­egye­te­mün­kön telt­ház volt – ez már évek óta így van, csu­pán az ará­nyok el­té­rő­ek (a han­gu­lat és a szel­le­mi­ség ha­son­ló), te­kin­tet­tel az ott élő ma­gya­rok lé­lek­szám­ára: a kár­pát­al­jai tá­bo­runk­ban 120 részt­ve­vő volt, kb. 60% a ha­tá­ron túl­ról – a kár­pát­al­jai részt­ve­vő­ink mel­lett vol­tak Er­dély­ből és Fel­vi­dék­ről is, ami az utób­bi évek­ben már ha­gyo­mánnyá vált. Az idei Bálványosi Sza­bad­egye­tem re­giszt­rált részt­ve­vő­i­nek szá­ma 3500, ez azt je­len­ti, hogy en­­nyi volt az ott la­kók szá­ma, akik be is je­lent­kez­tek a tá­bor re­cep­ci­ó­ján – jó ré­szük vi­szont vissza­já­ró­ként már önál­ló­an in­té­zi szál­lá­sát, ná­lunk nem is je­lent­ke­zik, ezért in­kább csak be­csült ada­ta­ink van­nak, sok éves ta­pasz­ta­la­tok alap­ján. Per­sze a részt­ve­vők fo­lya­ma­to­san ér­kez­tek a hét fo­lya­mán, vol­tak lá­to­ga­tot­tabb elő­adá­sok és kon­cer­tek – na­pon­ta kb. 4-5000 em­ber volt je­len, a zá­róbu­lin pe­dig, ami­kor Ákos kon­cer­te­zett, 8-10000 kö­zé tes­­szük a részt­ve­vők szá­mát. Ami pe­dig az anya­or­szág­be­li­e­ket il­le­ti, so­ha en­­nyi­en még nem vol­tak Tusnádfürdőn, kb. 1/3-ra te­he­tő az ará­nyuk.
– Kik vol­tak a társ­szer­ve­zők? Uk­rán rész­ről mu­tat­ko­zott-e ér­dek­lő­dés a csontosi ren­dez­vény iránt?
-– A csontosi ren­dez­vény társ­szer­ve­ző­je a Kár­pát­al­jai Ma­gyar Kul­tu­rá­lis Szö­vet­ség volt, im­már ti­zen­egyed­szer, ez már ha­gyo­má­nyo­san két­ol­da­lú ren­dez­vény, bár né­ha egy-egy uk­rán elő­adót is si­ke­rül meg­nyer­ni az ügynek. A Bálványosi Sza­bad­egye­tem pe­dig há­rom pil­lé­ren nyugszik: Ala­pít­vá­nyunk mel­lett ro­mán társ­szer­ve­zőnk is van – hi­szen ez a pár­be­széd tá­bo­ra –, mos­tan­ra ál­lan­dó part­ne­rünk­ké vált a bu­ka­res­ti Horia Rusu Ala­pít­vány. Er­dé­lyi rész­ről a kez­de­tek­től részt vesz a szer­ve­zés­ben a Jakabffy Elem­ér Ala­pít­vány, va­la­mint a Re­form Ala­pít­vány, mel­let­tük pe­dig né­hány éve if­jú­sá­gi és di­ák­szer­ve­ze­tek kap­cso­lód­nak be, és idén új part­ne­rünk volt, a ko­lozs­vá­ri Babes-Bo­lyai Tu­do­mány­egye­tem.
– A Bálványosi Sza­bad­egye­tem­nek im­már el­len­tá­bo­ra is van. Ezt ho­gyan ér­té­ke­li­tek?
-– Nem tisz­tünk ez­zel fog­lal­koz­ni, min­den­ki azt csi­nál, amit akar. A mi ren­dez­vé­nyünk­nek van egy las­san már más­fél év­ti­ze­des ha­gyo­má­nya, és nem hi­szem, hogy ez­zel bár­ki­nek ér­de­mes len­ne ve­tél­ked­nie. Az min­deneset­re meg­tör­tént, hogy te­le­fo­non pró­bál­tak er­dé­lyi elő­adó­kat le­be­szél­ni a rész­vé­tel­ről, és hogy a ter­ve­zett kul­tu­rá­lis prog­ram­ja­in­kat, az idő­pon­tot és a hely­színt szin­tén meg­pró­bál­ták „le­nyúl­ni”, de még­is min­den­ki el­jött. Azt is saj­nál­juk, hogy meg­pró­bál­ták le­be­szél­ni az Il­­lyés Köz­ala­pít­ványt a tá­bor tá­mo­ga­tá­sá­ról, még­is kap­tunk ugyan­annyit, mint a má­sik tá­bor. Az er­dé­lyi fi­a­ta­lok tá­bo­ra ma­ra­dunk, a ro­mán–ma­gyar pár­be­széd ren­dez­vé­nye és egy kul­tu­rá­lis fesz­ti­vál, nem vé­let­le­nül volt az idei ren­dez­vé­nyünk kulcs­mon­da­ta Er­dély­ben: „Több, mint bu­li!” Nem fo­gunk füg­ge­ni a min­den­ko­ri ha­tal­mak­tól, en­nél oko­sab­bak vagyunk.
– So­kan fur­csáll­ják, hogy olyan együt­te­sek is kap­tak meg­hí­vást, ame­lyek a ren­dez­vé­nyen ne­ga­tív meg­jegy­zést tet­tek a tá­bor szel­le­mi irá­nyult­ság­ára. Mi er­ről a vé­le­mé­nye­tek?

Ami pe­dig az anya­or­szág­be­li­e­ket il­le­ti, so­ha en­­nyi­en még nem vol­tak Tusnád-fürdőn, kb. 1/3-ra te­he­tő az ará­nyuk

– Néz­zük ak­kor meg a Kispál és Lovasi ese­tét Tusnádfürdővel. Azon­nal le­szö­gez­ném: ben­nün­ket is meg­döb­ben­tett Lovasi azon meg­jegy­zé­se, hogy „a lesza­kadt országrész-nya­lá­st” meg­hagy­ják más­nak, hogy ők „ma­gya­rok és tu­ris­ták”. Nem is iga­zán ért­jük, mert ez­zel az er­dé­lyi­ek lel­ki vi­lá­gá­ba gá­zol­tak be­le, pe­dig nem ők vol­tak a „cím­zet­tek”. Ugyan­ak­kor a ma­gyar­or­szá­gi részt­ve­vők­nek tu­do­má­sul kell ven­ni­ük: a tus­ná­di tá­bor nem egy pol­gá­ri kö­rös ren­dez­vény. Er­dé­lyi társ­szer­ve­ző­ink tud­ják, hogy az ot­ta­ni fi­a­ta­lok mi­lyen ze­nét sze­ret­né­nek, ők kér­ték töb­bek kö­zött a Kispált. Az együt­tes tény­leg tud jó ze­nét ját­sza­ni, a he­lyi fi­a­ta­lok meg nem is is­me­rik iga­zán­di­ból a ma­gyar­or­szá­gi együt­te­sek po­li­ti­kai be­ál­lí­tott­sá­gát, nem is fog­lal­koz­nak ve­le – az ot­ta­ni ma­gyar rá­di­ók­ban min­den­fé­le ze­nét hall­ha­tunk. Ezért nem en­ged­tünk az elő­ze­tes nyo­má­snak, amely Ma­gyar­or­szág­ról ér­t ben­nün­ket az együt­te­sek­kel kap­cso­lat­ban. Ezt nem bán­tuk meg, és jö­vő­re is így lesz, még ak­kor is, ha a Kispállal pó­rul jár­tunk (pe­dig őket is meg­hív­tuk, mint más elő­adó­kat, fi­zet­tünk is, mint má­sok­nak, és sem­mi okot nem ad­tunk az ilyen ki­je­len­té­sek­re). Meg­jegy­zem, gond volt ma­gá­val a kon­cert­nek a mi­nő­sé­gé­vel is, ami még na­gyobb baj. Ez nem min­ket, ha­nem őket mi­nő­sí­ti. Ezt tu­dom vá­la­szol­ni egyéb­ként az Utol­só Fi­gyel­mez­te­tés leg­utób­bi szá­má­ban meg­je­lent, ez­zel kap­cso­la­tos el­ma­rasz­tó kri­ti­ká­ra is. Raj­tuk kí­vül a töb­bi bu­li jó volt, és ez nem is rossz arány. De hogy egé­szen pon­to­san ért­sé­tek, mi­re gon­do­lunk: Ákos 8-10000 em­ber előtt egy nagy bu­lit csi­nált. És nem azért, mert Ko­vács Ákos vi­lág­né­ze­te meg­egye­zik a ma­gyar­or­szá­gi részt­ve­vők több­sé­gé­nek po­li­ti­kai be­ál­lí­tott­sá­gá­val, ha­nem azért, mert a kon­cert előtt és alatt nagy ener­gi­át for­dí­tott ar­ra, hogy min­den tö­ké­le­te­sen men­jen. Leg­alább­is mi na­gyon érez­tük ezt a „küz­del­met”. Ál­lí­tom, hogy a kon­cert vé­gé­re egy­ön­te­tű­en őr­jön­gő er­dé­lyi fi­a­ta­lok­nak még ma sincs fo­gal­muk ar­ról, hogy ki­re sza­vaz Ákos.
– Mi­lyen irány­ba fog el­moz­dul­ni Tusnádfürdő a jö­vő­ben?
– Jö­vő ja­nu­ár­ban fog el­dől­ni min­den. Lát­nunk kel­lett, hogy a dél­utá­ni szín­há­zi elő­adá­sok, ve­tí­té­sek, író-ol­va­só ta­lál­ko­zók, szak­mai meg­be­szé­lé­sek las­san több em­bert von­za­nak, mint a po­li­ti­kai blok­kok. Ez alól egye­dül Or­bán Vik­tor elő­adá­sa ki­vé­tel. Te­hát egy­re in­kább nyit­nunk kell a ci­vil szfé­ra irá­nyá­ba is. Az évek so­rán fo­lya­ma­tos át­ala­ku­lás, ja­vu­lás jel­lem­zi sza­bad­egye­te­me­in­ket, és ez így van rend­jén.
– Hol ta­lál­koz­ha­tunk leg­kö­ze­lebb az Ala­pít­ván­­nyal, mi lesz a leg­kö­ze­leb­bi ren­dez­vény?
– Min­den év ta­va­szán és őszén kon­fe­ren­ci­á­kat szer­ve­zünk, így lesz ez most is, szep­tem­ber 26-án „Au­to­nó­mia ke­reszt­úton” cím­mel ren­dez­zük szak­ér­tői kon­fe­ren­ci­án­kat, majd de­cem­ber ele­jén lesz egy nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­ánk ha­son­ló té­makörben.