Szemléző folyóirat a mai magyar kultúráról • Érték és mérték
Több, mint szemle (2003. szeptember) „A létező folyóiratok közt egyet sem tudunk, mely feladatául tűzte volna ki szépirodalmi törekvéseinket folytonos figyelemmel kísérni. Könyv könyv után jelenik meg, nevek tűnnek föl és el, anélkül, hogy valaki fáradtságot venne amazok becsét, emezek értékét csak egy szóval is méltánylani¸ kivéve néhol egy banális ajánlatot, mely mi különbséget sem tesz a műremek s a hívatlan együgyűség ragyogása között” – így írt Arany János 1861-ben, a Szépirodalmi Figyelő első számában, s ez az idézet szerepel a kéthavonta megjelenő, fiatal irodalmárok által szerkesztett Szépirodalmi Figyelő hátlapján is. A Balassi Bálint Intézet és a Fiatal Írók Szövetségének közös folyóirata nem kívánja felvenni a versenyt a piacon jelen lévő többtucat irodalmi folyóirattal: a lapot készítők – a főszerkesztő L. Simon László és munkatársai: Bengi László, Csillag István, Pápay György, Prágai Tamás, Szöllősi Adrienne, Zsávolya Zoltán – bevallottan a szemlézésre, az értékes és igényes szépirodalom másodközlésére vállalkoznak és nagy gondot fordítanak a szinte követhetetlenül sokszínű magyar könyvkiadás kiadványai közötti eligazodásra. Ennek az érték- és mértékcentrikus gondolatnak a jegyében olvashatunk a legutóbbi, 2003/4. számban verset Marsall Lászlótól, Tábor Ádámtól, Villányi Lászlótól, Kolumbán Miklóstól („Néha a harag szomorúságba csap át bennem./Senkit sem irigylek, akinek több jutott:/egészség, vitorláshajó, szauna, egy jó foglalkozás./Haza.” – írja a költő az eredetileg a veszprémi Új Horizontban megjelent Amikor hazaérek című versében). Lázár Ervin novelláját követi a hetven éve született, de nyolc éve halott, méltatlanul keveset említett Páskándi Géza A mesélő edények avagy egy magyar vállalkozó című írása, amely eredetileg – mint az író özvegyének, Páskándiné Sebők Annának a jegyzetéből megtudhatjuk – egy vígopera librettójának az alaptörténete lett volna. Székelyhidi Ágoston, a Tokaji Írótábor kuratóriumi elnöke a tábor múltjáról, jelenéről és az értelmiség felelősségéről beszél a lapban. Tallai Gábor, az Orwell-év projektvezetője pedig a száz éve született, a szabadság és hatalom kérdését (is) alaposan körbejáró, látnoki erejű író munkáját népszerűsítő programsorozatot mutatja be. A folyóirat egyik legizgalmasabb része a sokoldalúan szerkesztett Figyelő rovat, mert nemcsak a legfrissebb kortárs magyar irodalomról olvashatunk kritikákat, ismertetéseket, hanem helyet kap például a politikai filozófia (Lánczi András Konzervatív kiáltványáról olvashatunk), a történelem (Bujdosó Alpár ötvenhatos visszaemlékezései, Kádár János levelezése vagy éppen Hóman Bálint és Szekfű Gyula az Osiris Kiadó jóvoltából megjelent kötetei révén) vagy éppen a filozófia (többek között Molnár Tamás professzor Bennünk lakik-e az Isten? és Ricoeur–Lacoque szerzőpáros Bibliai gondolkodás című munkája révén). A jól megírt, tárgyilagos ismertetések felfoghatóak kedvcsinálónak is: nekünk megjött a kedvünk a laphoz is, meg is rendeljük a szerkesztőség címén: 1462 – Budapest, Pf.: 629. Tessék utánunk csinálni!
|