OFFLINE | puncs | kultúra
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon
Szép, de (már) kicsit kevés
(2003. szeptember)
Csernának már két no­vel­la­gyűj­te­mé­nye je­lent meg a Mag­ve­tő ki­adó­nál, ami, te­kint­ve, hogy a két el­ső köny­vé­ről van szó, elég nagy teljesítmény. A leg­na­gyobb szép­iro­dal­mi ki­adó száz­szor is meg­gon­dol­ja, ki­ad-e de­bü­tá­ló szer­zőt (úgy lát­szik, oly­kor be is jön a lap­ké­rés, már ha csak Var­ró Dá­ni­el el­ső köny­vé­re gon­do­lunk). Nos, Cserna to­vább­ra is ma­rad a ki­adó­nál, és ez nem vé­let­len: bár­mi­kor ben­ne van egy iga­zán nagy könyv­si­ker le­he­tő­sé­ge.

Más kér­dés, hogy a no­vel­lák nem fogy­nak. A no­vel­lák­nál már csak a ver­sek fogy­nak ros­­szab­bul: az iga­zi ki­adói ér­dek a re­gény.

Minden sorában figyelem-reméltó, szépre csiszolt munka; a tizenöt anyagból nagyjából a fele-harmada a nagyokat idéző szerkesz-téssel büszkélkedhet

Ak­kor mi van? Cserna nem tud re­gényt ír­ni? De tud, csak még nem írt. Há­rom­szor egy­más után, ugyan ös­­sze­sze­det­teb­ben és a prob­lé­mák­ra fó­ku­szál­tab­ban, a meg­le­he­tő­sen light po­é­no­kat ugyan vas­ko­sab­bak­ra cse­rél­ve, de Cserna-Szabó And­rás megint no­vel­lás­kö­tet­tel je­lent­ke­zett. Egy­fe­lől nagy kár, mert min­den adott­sá­ga meg­van egy na­gyobb lé­leg­zet­vé­te­lű műhöz, más­fe­lől biz­ta­tó, hogy a no­vel­lá­kat va­la­men­­nyi­re összetart­ja a cím­ben je­lölt te­le­pü­lés.
Har­mad­részt: ez egy jó könyv. Min­den so­rá­ban fi­gye­lem­remél­tó, szép­re csi­szolt mun­ka; a ti­zen­öt anyag­ból nagy­já­ból a fe­le-har­ma­da a na­gyo­kat idé­ző szer­kesz­tés­sel büsz­kél­ked­het. A le­sza­kadt kis­em­be­rek vi­lá­ga Cserna szá­má­ra elöl­ről-há­tul­ról, szél­té­ben-hosszá­ban be­járt vi­lág, leg­alább­is nem le­het ilyen jól le­fes­te­ni egy szub­kul­tú­rát tel­je­sen kí­vül­ál­ló­ként. Cserna fog­lal­ko­zott az anyag­gal, az anyag fog­lal­ko­zott Csernával, és eb­ből egy olyan jó­fé­le mu­tat­vány állt ös­­sze, amely ép­pen az­zal, hogy jó, gon­dol­kod­tat­ja el az em­bert, hogy va­jon a szer­ző ér­zi-e: ez ap­ró­mun­ka. Mert az. Szü­le­tett no­vel­lis­tá­kat is je­gyez a ma­gyar iro­da­lom (gon­dol­junk Hunyady Sán­dor­ra), ez tény. De mint­ha itt több erő­ről len­ne szó. Jópár mí­ves írást ol­vas­hat­tunk a Ma­gyar Kony­há­ban a szer­ző­től, amely­ben azt is bi­zo­nyí­tot­ta, hogy egy­faj­ta mik­szá­thi és krúdis ke­déllyel szem­lé­li a vi­lá­got és a ro­tyo­gó fa­ze­kak, il­la­tos sül­tek kör­nyé­két is meg­fe­le­lő ki­in­du­ló­pont­nak tart­ja en­nek a fe­ne­mód bo­nyo­lult vi­lág­nak a meg­ér­té­sé­hez. A sze­rep­lők fel­buk­ka­ná­sa a szom­széd no­vel­lák­ban, az azo­nos, még­is ezer ol­dal­ról be­mu­ta­tott vi­lág, a hos­­szab­bak­ra ki­húz­ha­tó tör­té­ne­tek mind-mind ar­ra utal­nak, hogy akár az asz­tal­ra is le­het­ne üt­ni. Ak­kor meg mi­ért nem? Vár­nánk már Cserna-Szabótól a Na­gyot, az Iga­zit, a Mű­vet, amely­re azt tud­juk mon­da­ni: a tör­té­ne­tek után itt a Tör­té­net.

- K.T. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”