OFFLINE | puncs |
Visszatérés
(2003. szeptember)
A Fi­u­mei úti köz­te­me­tő be­já­ra­ta előtt új­ság­pa­pír­ok­kal és nej­lon­sze­mét­tel ját­szott a szél. A na­pot sű­rű fel­hő­ré­teg zár­ta el. Né­hány öreg né­ni és pár be­szí­vott csö­ves igye­ke­zett a te­me­tő bel­se­je fe­lé. Egyi­kük­nek sem tűnt fel, hogy egy idős, erő­sen ba­ráz­dált ar­cú em­ber for­go­ló­dik a ka­pu­nál, aki – mi­köz­ben egy-egy gö­rön­gyöt pöc­költ le ódi­va­tú za­kó­já­ról – azt pró­bál­ta ki­ta­lál­ni, hogy hol is van va­ló­já­ban.

Ká­dár Já­nost ugyan­is vá­rat­la­nul ér­te a fel­tá­ma­dás. Hos­­szú idő telt el a te­me­tő ka­pu­já­ban, amíg va­la­kit meg mert szó­lí­ta­ni. „Ho­gyan ju­tok el a Já­szai Ma­ri tér­re?” – kér­dez­te egy sza­kadt ru­há­za­tú, bor­zas em­ber­től. „Meg­mon­dom, fő­nö­köm, csak ad­jál pár fo­rin­tot!” Ká­dár Já­nos el­ko­mo­ro­dott. „Hát ma­ga mi­ért nem dol­go­zik?” – kér­dez­te. A haj­lék­ta­lan-for­ma fér­fi er­re szó nél­kül ott­hagy­ta. Ek­kor egy cso­port kí­nai jött szem­ben. Iz­ga­tot­tan vi­tat­koz­tak, rá sem néz­tek Ká­dár Já­nos­ra, aki ámul­va for­dult utá­nuk. Vé­gül egy kis­ma­ma iga­zí­tot­ta út­ba, aki­nek ugyan na­gyon is­me­rős volt Ká­dár Já­nos, és erő­sen gon­dol­ko­dott is azon, hogy hol lát­ta már ezt az em­bert, de vé­gül nem ju­tott eszé­be, és le­mon­dó­an to­vább tol­ta a ba­ba­ko­csit. Ká­dár Já­nos fel­szállt a vil­la­mos­ra.

Pe­tő Iván a Ma­gyar Hír­lap­ban cik­ket írt a dön­tést meg­ma­gya­ráz­va, „Ká­dár­nak ma­rad­nia kell” cí­mmel


A Já­szai Ma­ri té­ri fe­hér ház­ban gond­jai tá­mad­tak a be­lé­pés­sel. „Ki­hez jött, uram?” – kér­dez­te az if­jú kor­mány­őr. „Nincs le­ad­va a ne­ve” – tet­te hoz­zá unot­tan. „A Ma­gyar Szo­ci­a­lis­ta Mun­kás­párt tag­ja va­gyok” – vá­la­szol­ta Ká­dár. „Ak­kor kér­jen be­lé­pőt az MSZP tit­kár­sá­gán” – fe­lel­te a kor­mány­őr. Ká­dár meg­von­ta a vál­lát és el­bal­la­gott a Par­la­ment fe­lé. A Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal ka­pu­já­ban az idős őr azon­nal fel­is­mer­te és been­ged­te.
„Jó na­pot kí­vá­nok!” – lé­pett be a Kan­cel­lá­ria ét­ter­mé­be Ká­dár Já­nos, ahol döb­bent csend fo­gad­ta. Sze­ke­res Im­ré­nek ki­esett a szá­já­ból az asz­pi­kos ka­szi­nó­to­jás. A mi­nisz­ter­el­nök ka­bi­net­fő­nö­ke el­sá­padt és „va­la­mi erő­set” kért a pin­cér­től. Lendvai Il­di­kó­nak szó sze­rint ég­nek állt a ha­ja és meg­né­mult, ami­re még so­ha nem volt pél­da. Új­he­lyi Ist­ván ren­dü­let­le­nül mo­soly­gott, és to­vább né­ze­get­te ma­gát a lap­top­já­ba rej­tett kis­tük­ré­ben. Gál J. Zol­tán ijed­té­ben ös­­sze­ke­ver­te a mo­bil­te­le­fon­ja­it és vé­gül mind­egyi­ken az édes­ap­ját hív­ta.
Ká­dár Já­nos ele­in­te bi­zony­ta­la­nul to­por­gott az elő­tér­ben, de ami­kor meg­lát­ta a sok is­me­rős ar­cot, oda­lé­pett Nagy Sán­dorhoz, aki meg­pró­bált úgy ten­ni, mint­ha nem vet­te vol­na ész­re és el­mé­lyült a „Kis­tér­sé­gi pro­jek­tek” fel­ira­tú dos­­szi­é­ban. „Sza­bad?” – kér­dez­te Ká­dár. „Hogy va­gyunk? Gás­pár elv­társ hol van?” – ér­dek­lő­dött és az­zal a len­dü­let­tel le is ült az asz­tal­hoz. Nagy Sán­dor eny­hén re­meg­ni kez­dett. Se­gít­ség­ké­rő­en te­kin­tett kör­be, azon­ban min­den­ki el­kap­ta a te­kin­te­tét.
Keller Lász­ló azon­nal el­ro­hant, és saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót hí­vott ös­­sze, ahol a ki­ve­tí­tőn pál­cá­val mu­tat­ta be, hogy a Fi­desz-kö­ze­li cé­gek már 1988-ban is sú­lyos köz­pén­ze­ket tu­laj­do­ní­tot­tak el. Ká­dár Já­nos egy ki­csit cso­dál­ko­zott a fur­csa fo­gad­ta­tá­son, de az­tán kért egy grí­zes tész­tát a pin­cér­től.
Az SZDSZ par­la­men­ti frak­ci­ó­ja Ká­dár vis­­sza­tér­té­nek hí­ré­re rend­kí­vü­li ülést tar­tott. Ki­szi­vár­gott hí­rek sze­rint he­ves vi­ta tá­madt ar­ról, hogy mit kell ten­ni­ük. Pe­tő Iván és Kuncze Gá­bor el­le­nez­te a ko­a­lí­ci­ó­ból va­ló ki­lé­pést, sze­rin­tük ugyan­is a párt kö­rü­li kri­ti­kus ér­tel­mi­ség „túl­di­men­zi­o­nál­ja a kér­dést”, és te­kin­tet­tel kell len­ni a bel­po­li­ti­kai re­a­li­tá­sok­ra, va­la­mint a fo­ko­zó­dó nem­zet­kö­zi hely­zet­re is. Ál­lí­tó­lag még­is 17:3 arány­ban meg­sza­vaz­ták, hogy ki kell lép­ni­ük a ko­a­lí­ci­ó­ból. A sza­va­zás után rög­tön a hely­szín­re ér­ke­zett Medgyessy Pé­ter és Ko­vács Lász­ló. A ké­ső es­ti órák­ban az SZDSZ-frak­ció új­ra meg­tár­gyal­ta az ügyet. Is­mét 17:3 lett a sza­va­zás ered­mé­nye, csak ez­út­tal for­dít­va.
Pe­tő Iván a Ma­gyar Hír­lap­ban cik­ket írt a dön­tést meg­ma­gya­ráz­va, „Ká­dár­nak ma­rad­nia kell” cí­mmel. Kis Já­nos is je­lent­ke­zett egy írás­sal, de az övét anyag­tor­ló­dás­ra hi­vat­koz­va el­uta­sí­tot­ták. Az MTV „Es­te” cí­mű mű­so­rá­ban Eörsi Má­tyás vé­del­mé­be vet­te a dön­tést, és azt mond­ta, hogy „in­kább száz Ká­dár, mint egy Or­bán”. A Mun­kás­párt köz­le­mény­ben üd­vö­zöl­te Ká­dár Já­nos vis­­sza­té­ré­sét.
Es­te a Lel­ki­is­me­ret ’88 cso­port min­den elő­ze­tes be­je­len­tés nél­kül le­zár­ta az Er­zsé­bet hi­dat. A Fi­desz fo­lya­ma­to­san kö­ve­tel­te a „D-209”-es le­mon­dá­sát és Ká­dár tá­vo­zá­sát. A TV2 mű­so­rá­ban Dá­vid Ibo­lya párt­ja mér­sé­kelt­sé­gét hang­sú­lyoz­ta, és élő adás­ban új ka­la­pot hú­zott. A Met­ro új­ság­ban Bol­gár György pub­li­cisz­ti­kát írt a ká­dá­ri idők­ről. Az írás vég­ki­csen­gé­se az volt, hogy ugyan nem volt tel­je­sen hi­bát­lan a Ká­dár-kor­szak, de min­den­kép­pen él­he­tőbb és sza­ba­dabb vi­lág volt, mint a tom­bo­ló na­ci­o­na­liz­mus kor­sza­ka 1998 és 2002 kö­zött. A Hó­ci­pő cím­lap­ján egy ha­tal­mas, ka­csin­tós Ká­dár-kép­pel je­lent meg. Az új­ság bel­ső ol­da­la­in még 17 Ká­dár-fény­kép sze­re­pelt. Farkasházy Ti­va­dar pró­bál­ta hív­ni a Ká­dár-tit­kár­sá­got va­la­mi el­ma­radt ki­tün­te­tés ügyé­ben, de a hí­vott szám meg­vál­to­zott.
A He­ti He­tes nem fog­lal­ko­zott Ká­dár Já­nos vis­­sza­té­ré­sé­vel, ehe­lyett az adás­idő két­har­ma­dá­ban Or­bán-vic­ce­ket me­sél­tek. A mű­sor vé­gén Ve­re­bes Ist­ván kö­zöl­te, hogy Or­bán Vik­tor je­len­ték­te­len, és nem kell ve­le fog­lal­koz­ni, majd el­me­sélt egy Or­bán-vic­cet. A 168 Órá­ban Mes­ter Ákos lá­gyan csip­ke­lő­dős han­gú le­ve­let írt „a Nagy Vis­­sza­té­rő­nek” „Ked­ves Ká­dár Já­nos!” cím­mel. A Nép­sza­va egész egy­sze­rű­en nem je­lent meg, a hí­rek sze­rint ugyan­is a hír hal­la­tán a szer­kesz­tő urak túl sok pezs­gőt it­tak meg a szer­kesz­tő höl­gyek ci­pő­i­ből.
Ká­dárt meg­lep­te a nagy fel­haj­tás. A té­vé­csa­tor­nák szin­te per­cen­ként kér­tek tő­le in­ter­jút, de már a kér­dé­se­i­ket sem na­gyon ér­tet­te. Za­var­ták a jupiter-lámpák, a sok is­me­ret­len em­ber és a nagy zaj. Nem tud­ta mi­re vél­ni azt sem, hogy egy­ko­ri hű­sé­ges mun­ka­tár­sai mi­ért fe­szen­ge­nek a je­len­lét­ében. Meg­tud­ta, hogy a fe­le­sé­ge meg­halt, és vég­képp el­ment a ked­ve min­den­től.
El­ha­tá­roz­ta, hogy vis­­sza­megy a te­me­tő­be. A Nagy Im­re-szo­bor­nál még meg­állt egy perc­re, meg­néz­te Medgyessy Pé­ter ko­szo­rú­ját, az­tán a Fi­u­mei út fe­lé vet­te az irányt. Út­köz­ben két em­ber kért tő­le au­tog­ra­mot, de ami­kor a te­me­tő­ben vis­­sza­fe­küdt a gö­dör­be, csönd te­le­pe­dett a te­me­tő öreg fái kö­zé. Más­nap a saj­tó gyor­san na­pi­rend­re tért Ká­dár el­tű­né­se fö­lött.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”