Ilyes­fé­le fel­té­te­le­zé­sek­nek már csak azért sem ad­ha­tunk hi­telt, mert rég­óta tud­hat­juk, hogy a szi­go­rú te­kin­te­tű politikus(nő) ves­­sző­pa­ri­pá­ja a ke­mény­vo­na­las fe­mi­niz­mus és az ar­ra ala­po­zott pszeudo-tudomány. Ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­té­sek és tár­cák tu­cat­jai bi­zo­nyít­ják, hogy Lé­vai Ka­ta­lin szá­má­ra ma Ma­gyar­or­szá­gon a fér­fi­ak je­len­tik a leg­na­gyobb prob­lé­mát. Il­let­ve nem­csak a fér­fi­ak, ha­nem a nem­ze­ti ér­zel­mű fi­a­ta­lok is. A ta­va­lyi vá­lasz­tá­sok után pél­dá­ul ter­je­del­mes cikk­ben fej­te­get­te, hogy a balliberális kor­mány­nak úgy kell át­ala­kí­ta­nia az ok­ta­tá­si rend­szert, hogy „a nem­ze­ti ér­zel­mek­kel ne le­hes­sen fa­na­ti­zál­ni az if­jú­sá­got”. Nos, ez a pro­jekt már el­in­dult, a nem­rég meg­sza­va­zott ok­ta­tá­si tör­vény nagy­já­ból az ame­ri­kai alap­is­ko­lák szín­vo­na­la alá kí­ván­ja te­rel­ni a ma­gyar ok­ta­tás­ügyet, az­zal a kü­lönb­ség­gel, hogy ki­zár­ja az ott dí­vó ke­mény ha­za­fi­as ne­ve­lést (Lé­vai-fé­le fordításban: „fanatizmust”), és a dro­gok­kal szem­ben kér­lel­he­tet­len ame­ri­kai mo­del­lel el­len­tét­ben itt­hon a „tűrt” ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ja át a ká­bí­tó­sze­re­ket, és el­tilt­ja a ta­ná­ro­kat at­tól, hogy a gyer­mek dro­go­zá­sá­ról ér­te­sít­hes­sék a szü­lő­ket. A mi­nisz­terasszony azon­ban va­ló­szí­nű­leg a Cosmopolitan szer­kesz­tő­it is be­von­hat­ta a pá­lyá­za­ti ki­írás meg­fo­gal­ma­zá­sá­ba, ugyan­is köz­pén­zen el­mél­ked­he­tünk azon is, hogy „Hon­nan ez a sok ön­tu­da­tos szing­li?” Nem mel­lé­kes, hogy „300 ezer HUF” (sic!) üti a mar­kun­kat, ha mi fejt­jük ki a leg­éke­seb­ben azt, hogy „Mi­lyen bán­tó, bos­­szan­tó diszk­ri­mi­ná­ci­ó­val ta­lál­koz­tunk a mun­ka­he­lyen vagy a ma­gán­élet­ben?” Itt rög­tön azok­ra a ba­rá­ta­im­ra gon­dol­tam, aki­ket a köz­hi­va­tal­ok­ból még nem rúg­tak ki, ha­nem kü­lön­bö­ző „el­fek­vő­nek” ne­ve­zett osz­tá­lyok­ra he­lyez­tek, azért, mert a Fi­desz-kor­mány ide­jé­ben is je­len­le­gi mun­ka­hely­ükön dol­goz­tak. Fel­rém­lett ben­nem az is, hogy eset­leg an­nak a kö­zép­is­ko­lai ta­nár­nak az ese­té­vel pá­lyáz­zak, akit azért dob­tak ki az ál­lá­sá­ból, mert di­ák­ja­it el­vit­te a Ter­ror Há­zá­ba, de az­tán rá­jöt­tem, hogy az bi­zo­nyá­ra nem diszk­ri­mi­ná­ció volt, ha­nem árok­be­te­me­tés. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a de­bi­li­tá­sig fo­ko­zott „sze­xu­á­lis zak­la­tás” cí­mű vál­lal­ko­zá­si for­ma kü­lön még nem sze­re­pel a pá­lyá­zat té­mái kö­zött, va­ló­szí­nű­leg azt a cse­me­gét a jö­vő év­re tar­to­gat­ja az esély­egyen­lő­ség fel­kent pap­nő­je.

A mi­nisz­teras­­szony azon­ban va­ló­szí­nű­leg a Cosmo-politan szer­kesz­tő­it is be­von­hat­ta a pá­lyá­za­ti ki­írás meg­fo­gal­ma­zá­sá­ba

Bi­zo­nyá­ra vé­let­le­nül ma­radt ki a pá­lyá­zat vá­laszt­ha­tó pont­jai kö­zül az a kér­dés is, hogy Ma­gyar­or­szá­gon egy vá­ló­per­ben mi­lyen esé­lyek­kel száll­hat harc­ba egy apa a gyer­me­ké­ért. A fel­hí­vás vé­gén a mi­nisz­teras­­szony köz­li: „Vá­rom öt­le­te­i­ket, ta­ná­csa­i­kat!” Jó szív­vel ja­va­sol­hat­juk Lé­vai Ka­ta­lin­nak, hogy le­gyen sze­lí­debb. Ta­lán jobb len­ne, ha üres órá­i­ban gyak­rab­ban for­gat­ná a ma­gyar klas­­szi­ku­so­kat. Biz­ton ta­lál­na mun­ká­ját se­gí­tő for­rást. Az örök­ké a nők­nek hó­do­ló Ka­rin­thy Fri­gyes pél­dá­ul azt ír­ta egy­szer: „Fér­fi és nő ho­gyan ért­het­né meg egy­mást; hisz mind­ket­tő mást akar: a fér­fi a nőt, a nő a fér­fit.”