Ugyan, ugyan, ezek gyar­ló em­be­ri ér­zé­sek. Min­ket pél­dá­nak oká­ért a bü­dös élet­be nem kap­tak vol­na el a bé­csi Ope­ra előtt, hi­szen a hely­szín ele­ve gya­nús, ha kul­tu­rá­lis in­téz­mény elé hív­nak min­ket ta­lál­ko­zó­ra, meg­pat­ta­nunk. At­ti­la azon­ban a pénz mel­lett lát­ha­tó­an a kul­tú­rát is sze­re­ti, sza­bad­ide­jé­ben mú­ze­um­ba jár, öl­re megy egy Tarkovszkij-film ér­tel­me­zé­sé­ért, a Du­na Tv éj­sza­kai beszélgetőműsorait a te­le­fon­ján né­zi. S hogy nem já­rul hoz­zá a ki­ada­tá­sá­hoz? Hogy csak ősz­re ke­rül ha­za, ha egy­ál­ta­lán ha­zake­rül? Vár­junk csak tü­re­lem­mel, amíg ki­él­ve­zi a meg­ér­de­melt sza­bad­sá­got!