Ezek a flashek vil­lan­nak be a kor­mány­za­ti te­vé­keny­ség­gel kap­cso­lat­ban 2003 au­gusz­tu­sá­nak leg­ele­jén, mi­köz­ben az őr­jí­tő me­leg­ben már az em­ber fe­jé­ben is ka­bó­cák ze­nél­nek, s ha le­hu­nyom a sze­mem, pi­ros és zöld ug­rá­ló fol­tok kö­zül ki­vá­lik Medgyessy Pé­ter mé­re­tes ba­jusz­ba és mi­ku­lás­ru­há­ba öl­töz­ve, és egy ha­tal­mas cso­mag rot­hadt sza­lon­cuk­rot akar le­nyom­ni a tor­ko­mon. Azt ri­kol­toz­za, hogy ne fél­jek, mert csak a meg­szo­rí­tá­sok van­nak a do­boz­ban, Or­bán Vik­tor pe­dig már a spájz­ban van. Ezt még­sem vál­lal­ha­tom, in­kább el­mon­dom ne­ki, hogy la­punk eb­ben a hó­nap­ban a kor­mány­za­ti sod­ró­dás­nak, a Medgyessy-csomagnak járt utá­na, Oli Bá­tyánk a ra­di­ka­liz­mus­ról mongya meg a fran­kót, bemutatjuk Zára szép városát, illetve egy jófiúról is me­sé­lünk.