Szo­ci­a­lis­tá­ink olya­nok, mint a bal­ke­zes, akit a jobb kéz hasz­ná­la­tá­ra szok­tat­tak, de ha baj van, bal­lal kap a po­hár után. Ke­vés­bé fi­no­man fo­gal­maz­va elő­bújt be­lő­lük a ne­kik nem tet­sző vé­le­ményt, hírt nem tű­rő kom­mu­nis­ta. Kü­lö­nös ez a ki­je­len­tés azért is, mert né­hány nap­pal ez­előtt még úgy ér­te­sül­tünk min­den köz­tár­sa­sá­gi­ak szó­vi­vő­jé­től, hogy Kul­csár­nak sem­mi kö­ze a MEH-hez, a kor­mány­hoz, aki ilyes­mit ál­lít, az sö­tét­ben buj­ká­ló fidesznyik, de­res­re ve­le! Ez­zel egyidőben Kodela Lász­ló – volt hu­mán­po­li­ti­kai ál­lam­tit­kár­ság-ve­ze­tő, aki ki­ál­lí­tot­ta az exbróker be­lé­pő­jét – már azt mond­ta, hogy Kul­csár „hi­va­ta­los mi­nő­ség­ben kép­vi­sel­te bank­ját több olyan tár­gya­lá­son, ame­lyen az ál­lam kü­lön­bö­ző in­téz­mé­nye­i­nek kép­vi­se­lői is részt vet­tek”. S mi­nő vé­let­len egy­be­esés: a Ma­gyar Nem­zet in­for­má­ci­ói sze­rint Kodela Lász­ló is raj­ta volt azon a so­kat em­le­ge­tett VIP-listán.
S ha már lis­ták­ról be­szé­lünk: egy­re hos­­szabb az a lis­ta, ahol az eme­lé­sek, meg­szo­rí­tá­sok és el­vo­ná­sok sze­re­pel­nek. Is­mét meg­dőlt a „szak­ér­tő kor­mány” mí­to­sza és úgy tű­nik, hogy Ma­gyar­or­szá­gon egy év­vel a szo­ci­a­lis­ta kor­mány hi­va­tal­ba lé­pé­se után menetrendszerint meg­ér­ke­zik a vál­ság. A nem­rég be­je­len­tett ár­eme­lé­sek, adó­eme­lé­sek mi­att olyan em­be­rek szá­zez­rei is ros­­szul jár­nak, akik nem ré­sze­sül­het­tek az ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kat meg­elő­ző pénz­eső­ből (mert mond­juk a ver­seny­szfé­rá­ban dol­goz­nak). A köz­szfé­rá­ban dol­go­zók sem örül­het­nek: amit ős­­szel oda­adott, most vis­­sza­ve­szi az ál­lam. Szer­te­fosz­lott a pu­ri­tán ál­lam vá­lasz­tá­si ló­zung­ja is. Meg tud­ja mon­da­ni va­la­ki ma Ma­gyar­or­szá­gon, hogy pon­to­san hány mi­nisz­ter és ál­lam­tit­kár van a kor­mány­ban? Hogy mit csi­nál mond­juk Ju­hász End­re vagy Burány Sán­dor? Hogy mi a vé­rért kel­lett Köz­tár­sa­sá­gi Eti­kai Ta­ná­csot, Sze­mély­ügyi Kol­lé­gi­u­mot ala­pí­ta­ni és mit ke­res két po­li­ti­kai ál­lam­tit­kár a szo­ci­á­lis tár­cá­nál (Kö­kény Mi­hály és Göncz Kin­ga sze­mé­lyé­ben)? És tény­leg: mit csi­nál Medgyessy Pé­ter? Ha va­ló­ban gyer­mek-kap­cso­ló öt­le­tek­re te­lik ne­ki és csa­pa­tá­nak, mi­köz­ben a gaz­da­ság min­den sze­rep­lő­je jel­zi a bajt és be­avat­ko­zást kér, ak­kor még az el­gon­dolt­nál is na­gyobb a vál­ság. Ma, 2003. au­gusz­tu­sá­ban Ma­gyar­or­szá­gon ott tar­tunk, hogy a kor­mány nem a prob­lé­mák meg­ol­dó­ja, ha­nem ma­ga a prob­lé­ma. A já­ték­nak per­sze még nincs vé­ge. De ad­dig is mind­an­­nyi­unk bő­ré­re megy.