Ha Ma­gyar­or­szá­gon szo­ci­a­lis­ta kor­mány ke­rül ha­ta­lom­ra, ak­kor egy éven be­lül min­dig gaz­da­sá­gi vál­ság van” – ér­té­kel­te a hely­ze­tet Rogán An­tal; s va­ló­ban: bal­ol­da­li­ja­ink ed­di­gi re­fe­ren­ci­á­ja száz szá­za­lé­kig a fideszes po­li­ti­kus iga­zát tá­maszt­ja alá. Ha nem szá­mol­juk az 1990 előt­ti év­ti­ze­de­ket – tény­leg: mi­ért is ne szá­mol­nánk? –, ak­kor is be­lát­hat­juk: ket­tő­ből ket­tő az ered­mény; va­gyis im­már má­so­dik al­ka­lom­mal kop­tat­ják a mi­nisz­te­ri bár­sony­szé­ke­ket szo­ci­a­lis­ta–li­be­rá­lis üle­pek, s lás­sunk cso­dát: má­sod­szor „gyű­rű­zik be” ha­zánk­ba a gaz­da­sá­gi vál­ság. Egyéb­ként – nem­zet­kö­zi re­cesszió ide, ira­ki vál­ság oda – egy tú­rót gyű­rű­zik; in­nen for­rá­so­zik, leg­alább­is a ja­va. Ha más­kor nem, reg­ná­lá­suk el­ső száz nap­ja után tud­ni le­he­tett: amit a szo­ci­a­lis­ták egyik ke­zük­kel ad­nak, a má­sik­kal ka­ma­tos­tul vissza­ve­szik. Éle­me­dett ko­rú hon­fi­tár­sa­ink­nak csak azt tud­juk ja­va­sol­ni: úgy jö­vő ja­nu­ár­ban ül­je­nek le a kan­dal­ló/ra­di­á­tor elé, egy bé­kés té­li es­tén kis koc­kás fü­zet egyik lap­já­nak kö­ze­pé­re húz­za­nak füg­gő­le­ges vo­na­lat; an­nak bal fe­lé­re ír­ják: 19 ezer fo­rin­tos nyug­díj-ki­egé­szí­tés, a má­sik­ra pe­dig kör­möl­jék oda a most kör­vo­na­la­zó­dó Medgyessy-csomag ál­tal el­vont té­te­le­ket. Ha ez­zel meg­van­nak, csak azt ta­ná­csol­hat­juk a bal­ol­dal­ra sza­va­zó hon­fi­tár­sa­ink­nak: ne több­ször, csak an­­nyi­szor ver­jék fe­jü­ket a fal­ba, ahány­szor a 19 ezer fo­rint­nál na­gyobb összeg­ről van szó.

Húzd meg!
Oh! Be jó is len­ne, ha azok, aki­ket ta­valy 19 ezer fo­rin­ton meg le­he­tett vá­sá­rol­ni, egy élet­re meg­ta­nul­nák, hol la­kik a szo­ci­a­lis­ták Úr­is­te­ne! – só­haj­ta­nak fel pol­gá­ri ér­zel­mű fe­le­ba­rá­ta­ink. Ki kell áb­rán­dít­anunk őket: az em­be­rek ja­vít­ha­tat­la­nok. Ami­kor te­hát 2006 feb­ru­ár­já­ban Medgyessy Pé­ter be fog­ja je­len­te­ni, hogy – ad­dig­ra ki­ta­lál­ják, hogy mi­lyen jog­cí­men – min­den ma­gyar em­ber­nek 24 ezer fo­rint üti a mar­kát, ak­kor leg­alább an­­nyi­an fog­nak há­la­telt szív­vel mi­nisz­ter­el­nök­ük­re gon­dol­ni, ahá­nyan ta­valy a 19 ezer fo­rint­tól meg­szé­dül­tek. Fé­lő ugyan­is, hogy a kor­mány a mos­ta­ni in­téz­ke­dé­sek­kel nem csu­pán a ta­va­lyi pénz­szó­rás után ki­ürült ál­lam­kas­­szát akar­ja fel­töl­te­ni – ap­ro­pó, hal­lot­ták, hogy jú­li­us 9-én ne­gyed­órá­ra ki­ürült az ál­lam­kassza, mert egy 60 mil­li­árd fo­rin­tos be­vé­tel elő­ző es­te he­lyett az­nap reg­gel ér­ke­zett meg? –, de most ter­me­li meg a ké­sőb­bi köz­ér­zet­ja­ví­tó, ergó voks­sza­po­rí­tó osz­to­ga­tás árát is.
A fideszesek per­sze elég fi­ne­sze­sek vol­tak ah­hoz, hogy rög­vest ki­szá­mol­ják: a ta­va­lyi „ereszd meg” után most kö­vet­ke­ző „húzd meg” ered­mé­nye­kép­pen egy át­la­gos csa­lád pénz­tár­cá­já­ból há­rom év alatt hopp, egy­mil­lió fo­rint fog csak úgy ki­ug­ra­ni. Ha ugyan­is a sze­mé­lyi jö­ve­de­lem­adó-vál­to­zá­sok okoz­ta ha­vi 20-25 ezer fo­rin­tos té­telt hoz­zá­ad­juk az áfa-nö­ve­ke­dés­sel já­ró ugyan­csak 20-25 ez­res ki­adás-emel­ke­dés­hez, bi­zony bő­ven ki­jön az el­len­zék em­le­get­te ös­­szeg. A szá­mok pe­dig ma­gu­kért be­szél­nek. Au­gusz­tus 1-től a pos­tai szol­gál­ta­tá­sok ára tíz, a vil­la­mos-ener­gi­á­ért fi­ze­ten­dő összeg ki­lenc szá­za­lék­kal nőtt; s hogy még ke­vés­bé érez­zük jól ma­gun­kat, az utób­bi té­nye­ző szé­pen fel­ve­ri majd a ke­nyér és más alap­szük­ség­le­ti cik­kek árát is.
Kor­mány­pár­ti fegy­ver­hor­do­zók per­sze azt hang­sú­lyoz­zák: egyes ter­mé­kek áfája csök­ken – s büsz­kén mu­to­gat­nak Hiller Ist­ván­ra, aki af­fé­le Don Quijoteként ki­bu­liz­ta kor­má­nyá­nál, hogy az emel­ke­dő for­gal­mi­adó-té­te­lek mel­lett a köny­vek áfája 12 szá­za­lék­ról öt szá­za­lék­ra csök­ken­jen. Azon­ban. Nagy té­tel­ben mer­nénk fo­gad­ni ar­ra, hogy a nagy hír­ve­rés­sel be­je­len­tett in­téz­ke­dés egyet­len fil­lér­rel sem fog­ja csök­ken­te­ni a köny­vek árát. Fi­gye­lem, pi­ac­gaz­da­sá­gi köz­hely kö­vet­ke­zik: a ter­me­lő, for­gal­ma­zó ugyan­is már csak olyan, hogy a for­gal­mi adó csök­ken­té­se­kor ára­it nem bab­rál­ja, ehe­lyett sa­ját be­vé­te­le­i­nek emel­ke­dé­sén lel­ken­de­zik; ha vi­szont akár egy per­cent­tel is nő az áfa, azt azon­nal át­há­rít­ja a vá­sár­ló­ra. Ja, azt meg nem le­het más­nak, csak smu­cig­ság­nak ne­vez­ni, hogy a 13. ha­vi nyug­dí­jat a kor­mány ere­de­ti­leg csak ja­nu­ár­ban akar­ta ki­fi­zet­ni, s a kor­mány a nul­lás áfa-kulcs (unió pa­ran­csol­ta) el­tör­lé­sét nem csat­la­ko­zá­sunk nap­já­tól, va­gyis má­jus el­se­jé­től, ha­nem már ja­nu­ár­tól fel­eme­li – hadd fa­csar­juk még job­ban a ma­gyart!

Szo­rul a prés
Ez az a pont, ahol ar­ra kell fi­gyel­mez­tet­nünk gyen­gébb ideg­ze­tű elő­fi­ze­tő­in­ket, hogy csak sa­ját fe­le­lő­ssé­gük­re foly­tas­sák az ol­va­sást. Mert ami most kö­vet­ke­zik, az már min­den kép­ze­le­tet fe­lül­mú­ló rém­ség. Ve­gyük pél­dá­nak az adó­táb­la ta­valy tör­vény­be fog­lalt vál­to­zá­sát. Ha a kor­mány jö­vő­re esze­rint vet­né ki a köz­ter­he­ket, adó­fi­ze­tés­kor évi két­mil­lió fo­rin­tos jö­ve­de­lem ese­tén 84 ezer, egy­mil­li­ó­nál pe­dig 27 ezer fo­rin­tot ta­ka­rít­hat­na meg az egy­sze­ri ál­lam­pol­gár. Em­be­rünk per­sze nem­hogy spó­rol­ni nem fog, de – egy át­la­gos mun­ka­vál­la­lót te­kint­ve – ha­von­ta 3500 fo­rint­tal fog töb­bet ki­csen­get­ni. Ha­csak... Ha­csak Kuncze Gá­bor és sza­bad de­mok­ra­ta kü­lö­nít­mé­nye nem áll a sar­ká­ra, s nem ve­ri át ko­a­lí­ci­ós part­ne­rén még­is az adó­csök­ken­tést – nota bene: az SZDSZ egy­kor va­la­men­­nyi­re is ko­mo­lyan ve­he­tő vá­lasz­tá­si ígé­re­tét. Csakhogy… Csak­hogy őriz­zük meg hi­deg­vé­rün­ket, és még mi­e­lőtt pol­gá­ri kö­rös szim­pá­tia­tün­te­tést ren­dez­nénk a Gi­zel­la úton a párt szo­ci­á­lis ér­zé­keny­sé­gét él­te­ten­dő, te­gyük fel a kér­dést, hogy va­jon mely ré­te­gek­nek is szo­kott ked­vez­ni az adó­kulcs­ok csök­ken­té­se. Gra­tu­lá­lunk fi­a­tal já­té­ko­sunk­nak, he­lye­sen tip­pelt: va­ló­ban, az adó­kulcs­ok csök­ken­té­se leg­in­kább a jó­mó­dú­ak­nak szo­kott ked­vez­ni; a sza­bad de­mok­ra­ták te­hát mos­ta­ni ak­ci­ó­juk­kal – azon túl, hogy sa­ját ir­há­ju­kat akar­ják men­te­ni – törzs­kö­zön­ség­ük­nek ját­sza­nak.
S aki azt hit­te, hogy a pré­sen nem le­het még egyet csa­var­ni, sú­lyo­san té­ve­dett. Ked­ves fi­a­tal ott­hon­te­rem­tő ba­rá­ta­ink! Hát tény­leg azt hit­té­tek, hogy a szo­ci­a­lis­ták öl­be tett kéz­zel né­zik, amint ti csak úgy, éven­te akár 240 ezer fo­rin­tot – a la­kás­köl­csön­ből meg­ha­tá­ro­zott részt – le­von­tok az adó­tok­ból? Ja, hogy ezt a ked­vez­ményt be­le­kal­ku­lál­tá­tok, ami­kor úgy dön­töt­te­tek: be­le­vág­tok, és kín­nal-ke­serv­vel, akár év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül fi­ze­ti­tek a ha­vi 50-60-70-80 ezer fo­rin­tos rész­le­tet? Most pe­dig hoz­zá­tok szó­lunk, ked­ves magánnyugdíjpénztár-tagok! Ko­mo­lyan gon­dol­tá­tok, ami­kor Medgyessy Pé­ter még pénz­ügy­mi­nisz­ter­ként ar­ra buz­dí­tott ben­ne­te­ket: lép­je­tek csak be mi­nél töb­ben az al­ter­na­tív­nyug­díj-kép­ző pri­vát egy­le­tek­be, hi­szen az ide fi­ze­ten­dő ös­­sze­gek után ugyan­csak adó­ked­vez­mény­ben lesz ré­sze­tek? Egy frász­ban lesz ré­sze­tek, nem adó­ked­vez­mény­ben!

Be jó is len­ne, ha azok, aki­ket ta­valy 19 ezer fo­rin­ton meg le­he­tett vá­sá­rol­ni, egy élet­re meg­ta­nul­nák, hol la­kik a szo­ci­a­lis­ták Úr­is­te­ne!

Béki Gab­ri­el­la sza­bad de­mok­ra­ta po­li­ti­kus an­­nyi­ra fel­buz­dult a mos­ta­ni ter­ve­ken, hogy még azt is meg­ál­mod­ta: uc­cu ne­ki, e nagy len­dü­let­tel a gye­re­kek után já­ró adó­ked­vez­mény ös­­sze­gé­től is sza­ba­dít­suk meg a csa­lá­dok buk­szá­ját – Kuncze párt­el­nök ugyan a hír hal­la­tán azt dir­meg­te-dör­mög­te, hogy no, azt azért még­sem, de vé­gül is majd­nem mind­egy. Mert ahogy a la­kás­köl­csön adó­ked­vez­mény­ének meg­nyir­bá­lá­sa bi­zony so­kak ked­vét el fog­ja ven­ni at­tól, hogy újabb cse­me­ték­kel bő­vít­se csa­lád­ját, az is el­le­ne hat – hogy is mond­juk szé­pen, olyan szo­ci­a­lis­tá­san – a gye­rek­csi­ná­lá­si han­gu­lat­nak, ha csak le­beg­te­tik a ked­vez­mény meg­vo­ná­sát. Medgyessy Pé­ter pe­dig az­tán mon­do­gat­hat­ja, hogy akár az ör­dög­gel is cim­bo­rál­na az egy­re rom­ló de­mog­rá­fi­ai fo­lya­mat meg­ál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben; le­gyünk po­li­ti­ka­i­lag kor­rek­tek – va­gyis ra­gasz­kod­junk a té­nyek­hez –: igen-igen gö­rög, avagy ró­mai ka­to­li­kus­nak kell len­ni ah­hoz, hogy va­la­ki kel­lő anya­gi fel­té­te­lek hí­ján is büszkén sza­po­rá­ra ve­gye a fi­gu­rát.

Csó­ko­lom, meg­sza­kad­ha­tok?
Ej­nye, La­jos! Már kezd­tük azt hin­ni, hogy nem kö­szön vis­­sza a szel­le­med. Hogy nem ug­rasz elő a bo­kor­ból. Hogy ügye­le­tes szo­ci­a­lis­tá­ink töb­bé nem vág­ják a sze­münk­be – mi­ként 1995–96-ban tet­ték: ide­je „igaz­sá­go­sab­bá ten­ni a rend­szert” meg „vé­get vet­ni a rá­szo­ru­lók ki­szol­gál­ta­tott­sá­gá­nak”. Még ide­cseng, pont a fü­lünk közepibe a jó­lé­ti rend­szer­vál­tás­ról szó­ló 2002-es ígé­ret – s er­re: most új­ra meg­kap­juk a mű­vész­kö­rök­ben csak ne­ga­tív szo­ci­ál­de­mok­rá­ci­á­nak ne­ve­zett va­la­mit. Megint ki­de­rül: az MSZP–SZDSZ-koalíció úgy hó­dol a szabadság–egyenlőség–igazságosság már­ka­né­ven for­gal­ma­zott ide­o­ló­gi­á­nak, hogy a rá­szo­ru­lók­kal együtt min­den­kit – egyen­lő­en, igaz­sá­go­san – meg­szí­vat.
Hogy volt a Bok­ros-idők­ben? A gyed és a gyer­me­kek utá­ni adó­ked­vez­mény meg­szün­te­té­se (amit – mit ad Is­ten – ak­ko­ri­ban is Béki Gab­ri­el­la mó­do­sí­tó in­dít­vá­nya nyo­mán fo­ga­dott el az Or­szág­gyű­lés) a kö­zép- és fel­ső ré­te­ge­ket súj­tot­ta. A csa­lá­di pót­lék jö­ve­de­lem­kor­lá­tos­sá té­te­le szin­tén a ke­vés­bé le­csú­szot­ta­kat csúsz­tat­ta lej­jebb. No meg azo­kat – véletlenül (?) épp az ala­csony iskolázottságú ré­te­ge­ket –, akik­nek be­le­tö­rött a tol­la a kín­ke­ser­ves, köz­gaz­da­sá­gi má­sod­dip­lo­mát igény­lő jö­ve­de­lem­be­val­lá­si pro­ce­dú­rá­ba. (Ami a leg­szá­nal­ma­sabb: az ala­nyi jo­gú csa­lá­di pót­lék rászorultsági el­vű­vé si­lá­nyí­tá­sán egyet­len ka­nyit nem ke­re­sett a rút­ba­ju­szú állambácsi. A jö­ve­de­lem­teszt be­ve­ze­té­sé­vel já­ró ad­mi­niszt­rá­ci­ós költ­sé­gek ugyan­is min­den kép­ze­le­tet fe­lül­mú­ló­ra si­ke­red­tek.) A fel­épí­tett la­kás épí­tő­anya­ga­it ter­he­lő áfa vis­­sza­igé­nyel­he­tet­len­né té­te­le is meg­hoz­ta az „ered­ményt”: a szám­la­gyűj­tö­ge­tő fa­mí­li­ák­nak 300 ezer fo­rint­nyi zse­ton­tól si­ke­rült el­es­ni­ük. A gyer­me­kes csa­lá­dok ugyan – 1994 őszén – ala­nyi jo­gon kezd­ték kap­ni az új la­kás épí­té­sét, vá­sár­lá­sát bá­to­rí­tó „szocpolt”, de a csúcs­ra já­ra­tott Bok­ros-ad­mi­niszt­rá­ció né­hány hó­nap múl­va már szá­zez­re­ket fosz­tott meg az igény­be­vé­tel le­he­tő­sé­gé­től. Az egye­te­mi tan­díj be­ve­ze­té­se egye­tem­le­ge­sen szeg­te ked­vét a fel­tö­rek­vő if­jú­ság­nak – ez az ál­lí­tás ak­kor is igaz, ha tud­juk: a fel­ső­ok­ta­tás hall­ga­tó­i­nak zö­me nem épp leg­alul­ról jött. A táp­pénz­szi­go­rí­tá­sok elv­ben min­den­kit érin­tet­tek – itt vi­szont azt kell meg­je­gyez­nünk: a leg­jobb hely­ze­tű­ek rit­káb­ban vesz­nek igény­be táp­pénzt, mint a töb­bi­ek. A se­gé­lyek fel­tét­ele­i­nek ne­he­zí­té­se, il­let­ve re­ál­ér­té­kük le­ron­tá­sa azon­ban már egy­ér­tel­mű­en a sze­gé­nye­ket érin­tet­te. S ta­lán mon­da­nunk sem kell: a null­kul­csos szja-sáv meg­szün­te­té­se, az el­ső fo­rint­tól be­ve­ze­tett húsz szá­za­lé­kos adó ugyan­csak a kis­jö­ve­del­mű­ek bü­dzsé­jét kur­tít­gat­ta. Fá­jó a sum­má­zat: nem­től, faj­tól, val­lá­si meg­győ­ző­dés­től, lé­lek­ál­la­pot­tól és jö­ve­del­mi vi­szo­nyok­tól füg­get­le­nül min­den­ki­re le­súj­tott az ök­lök ök­le. (Azok a drá­ga ki­vé­te­lek – ki­vé­te­le­zet­tek – meg erő­sít­sék csak nyu­god­tan a sza­bályt!)
Ug­runk, s itt va­gyunk: 2003–2004, meg­szo­rí­tás. A sza­badde­mok­ra­ták­kal ter­helt szo­ci­a­lis­ta ka­bi­net új­ra az ál­lam­ház­tar­tás be­vé­te­le­i­nek erő­tel­jes nö­ve­lé­sé­vel – és a ki­adás­gya­ra­po­dás fé­ke­zé­sé­vel – pró­bál túl­jut­ni az úton-út­szé­len le­ta­ga­dott gaz­da­sá­gi vál­sá­gon. Egyet már biz­to­san tu­dunk: a kor­mány a ki­lá­tás­ba he­lye­zett – összes­sé­gé­ben 550 mil­li­ár­dos – adó­te­her-nö­ve­lés fe­lét a sze­mé­lyi jö­ve­de­lem­adó­zás rend­sze­rén pör­ge­ti majd át. A ko­a­lí­ci­ós pár­tok te­hát – ép­pen úgy, mint a Bok­ros-érá­ban – azon (ál)balhézgatnak, hogy a ké­szü­lő szi­go­rí­tás az ál­ta­lá­nos, min­den adó­zót érin­tő sza­bá­lyok­ra vo­nat­koz­zék, vagy csak az adó­ked­vez­mé­nyek­re. Va­gyis, hogy mi az „üd­vö­zí­tőbb”: több em­bert ke­vés­bé, vagy ke­ve­sebb em­bert job­ban le­so­vá­nyí­ta­ni. A vi­ta ed­di­gi ál­lá­sa: mi­nél töb­bet, mi­nél job­ban. Más­kép­pen: 2004-ben nem ve­ze­tik be a tör­vény­ben rög­zí­tett 18–26–38 szá­za­lé­kos adó­kulcs­ská­lát, leg­fel­jebb 19–29–40-ig men­nek el (ez vón’ az MSZP szán­dé­ka), és a 380 ezer adó­zót érin­tő la­kás­hi­tel-ked­vez­ményt is – rész­ben vagy egész­ben – el­tör­lik. (S ugye, itt van még ta­lon­ban a Béki-féle adó­ked­vez­mény-ron­gá­lás.) Az SZDSZ eköz­ben el­is­mé­tel­ge­ti – ép­pen ezt tet­te az 1995-ös par­la­men­ti vi­ta so­rán is –, hogy „a kor­mány­nak ez az el­ső és re­mél­he­tő­leg egyet­len adó­po­li­ti­kai lé­pé­se, amely nincs össz­hang­ban a kor­mány­prog­ram­mal”, s ke­re­si (ke­re­si?) az szja-kulcsok csök­ken­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét. (Em­lé­ke­ze­tes: az 1995-ben reg­ná­ló MSZP–SZDSZ-kormány 44-ről 48 szá­za­lék­ra tol­ta a fel­ső adó­kul­csot – csak azért, hogy le­he­tő­leg a „gaz­da­gok­tól” hajt­sa be a sta­bi­li­zá­ció árát.)
A ko­a­lí­ci­ós ös­­sze­ve­szé­sek­nek ter­mé­sze­te­sen meg­van a ma­guk hasz­na. A mos­ta­ni­nak pél­dá­ul az, hogy a vi­ta lep­le alatt – a mé­dia­fo­gyasz­tók in­ger­kü­szöb­ét nem bi­riz­gál­va – szé­pen, óva­to­san csúsz­tat­hat­ja fel a kor­mány az élet­fenn­tar­tás­hoz szük­sé­ges élel­mi­sze­rek áfá-ját; 12-ről 15 szá­za­lék­ra. Ez új­ra csak min­den­kit érint: gaz­da­got, s fő­leg a sze­gényt. A jö­vő év­től 12-es he­lyett 23-as lesz a vil­lany­áram áfa-kul­csa, ami ugyebár… A súly­adót pe­dig 20%-kal kí­ván­ja nö­vel­ni a kor­mány, ami egy Su­zu­ki Swift ese­té­ben fél­éven­te mint­egy 3 ezer, egy Opel Astránál pe­dig 4 ezer fo­rint több­let­ki­adást je­lent. To­vább is van, mond­juk még? A Bok­ros-ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en „be­ér­nek” a szol­gál­ta­tá­so­kat ter­he­lő új kvá­zi-adók. Pél­dá­ul: da­col­va a já­ru­lék­csök­ken­té­si ígé­re­tek­kel ja­nu­ár­tól új te­her­rel, a brut­tó ke­re­set­ből le­vont egy­szá­za­lé­kos ápo­lá­si biz­to­sí­tá­si já­ru­lék­kal bő­vül a kény­szer-hoz­zá­já­ru­lá­sok kö­re. A kör bő­vül – de per­sze nem jár ér­te plusz­ szol­gál­ta­tás. S mit lát a pol­gár az Ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um internetes hon­lap­ján? A Fel­ső­ok­ta­tá­si Tu­do­má­nyos Ta­nács re­form­bi­zott­sá­ga ál­tal ké­szí­tett do­ku­men­tum sze­rint „a fel­ső­ok­ta­tás pénz­ügyi prob­lé­má­it csak úgy le­het fel­szá­mol­ni, ha a fel­ső­ok­ta­tás­ban ta­nu­ló di­á­kok is részt vál­lal­nak sa­ját ta­nít­ta­tá­suk költ­sé­ge­i­ből, az­az tan­dí­jat fi­zet­nek”. Is­me­rős?
Is­me­rős. Há­la­telt szív­vel kell azon­ban a mun­ka­anyag­nak ti­tu­lált hi­va­ta­los mi­nisz­té­ri­u­mi do­ku­men­tum szer­ző­i­re gon­dol­nunk. Az urak ígé­rik: nem az egye­te­mi évek alatt kell majd meg­fi­zet­nünk a ta­nu­ló­pénzt, csak ha már vé­gez­tünk. Az­az: az ere­de­ti tő­ke­fel­hal­mo­zás ide­jén. Kö­szön­jük.