OFFLINE | téma | gazdaság
A pénzügyminiszter ámokfutása • László Csaba, a szerepjátékos
A jó­fiú, a szak­ér­tõ és a dur­va
(2003. augusztus)
Té­te­lez­zük fel, hogy egy kis kö­zép-eu­ró­pai or­szág pénz­ügy­mi­nisz­te­re a hi­va­tal­ba lé­pé­sét kö­ve­tő egy év­ben so­ro­zat­ban kö­vet el szak­mai és po­li­ti­kai hi­bá­kat. Té­te­lez­zük fel, hogy mind­ezek ellenére a mi­nisz­ter­el­nök bi­zal­ma tö­ret­len az irá­nyá­ban. Té­te­lez­zük fel, hogy ezt a pénz­ügy­mi­nisz­tert Lász­ló Csa­bá­nak hív­ják.

1. A jó­fiú
2002 feb­ru­ár­já­ban Lász­ló Csa­ba,a K&H Bank ak­ko­ri ve­zér­igaz­ga­tó-he­lyet­te­se és egy­ben az MSZP pénz­ügy­mi­nisz­ter-je­lölt­je meg­le­he­tő­sen önk­ri­ti­ku­san nyi­lat­ko­zott sa­ját múlt­bé­li mű­kö­dé­sét il­le­tő­en a Fi­gye­lő gaz­da­sá­gi he­ti­lap­ban. „Hang­sú­lyoz­ni sze­ret­ném: mi az ál­lam­ház­tar­tá­si tör­vény (áht.) elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en kí­vá­nunk dol­goz­ni. Az el­múlt két-há­rom év­ben tör­tén­tek olyan tör­vény­sér­té­sek, ame­lye­ket utó­lag a zár­szám­adás­ban vagy az áht. mó­do­sí­tá­sá­val leg­ali­zál­tak. (…) Nem fe­lel meg a tör­vény szel­le­mé­nek a költ­ség­ve­tés év vé­gi, utó­la­gos mó­do­sí­tá­sa sem – ez saj­nos az én ál­lam­tit­kár­sá­gom alatt is meg­tör­tént, nem is volt jó a lel­ki­is­me­re­tem ak­kor.”
Mi ak­kor na­gyon szur­kol­tunk, hogy a kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en jobb lel­ki­is­me­ret­tel tud­jon alud­ni. Saj­nos azon­ban az ese­mé­nyek új­ra el­so­dor­ták őt – mint ki­de­rült, Lász­ló Csa­bá­nak nincs sze­ren­csé­je a költ­ség­ve­tés év vé­gi, utó­la­gos mó­do­sí­tá­sá­val, hi­szen er­re ta­valy de­cem­ber 29-én is­mét sor került. Mind­ezt azért, hogy az ál­lam­ház­tar­tá­si tör­vény­ben meg­sza­bott, 5%-ot meg­ha­la­dó hi­ány ese­té­ben kö­te­le­ző pót­költ­ség­ve­tést a kor­mány­nak ne kell­jen be­ter­jesz­te­nie. A pót­költ­ség­ve­tés ugyan­is vi­lá­go­san meg­mu­tat­ta vol­na, hogy a száz­na­pos prog­ram osz­to­ga­tá­sa­i­nak nem volt meg a pénz­ügyi fe­de­ze­te. A PM sze­rint er­re meg­volt a jo­go­sít­vá­nyuk, ugyan­ak­kor a már idé­zett Fi­gye­lő sze­rint „egy­ér­tel­mű­en túl­lé­pés tör­tént, pót­költ­ség­ve­tés nél­kül duz­zadt fel meg­en­ged­he­tet­len mér­ték­ben a de­fi­cit.”
Ad­va van te­hát a Jó­fiú, aki min­dig a leg­job­bat akar­ja, csak azok a frá­nya kö­rül­mé­nyek min­dig a kis­ka­puk­hoz szo­rít­ják. És még a lel­ki­is­me­re­té­vel is ha­da­koz­nia kell. Vi­szont a hi­va­ta­li rang­lét­rán eköz­ben fo­lya­ma­to­san emel­ke­dik.

2. A szak­ér­tő
Ami­kor Lász­ló Csa­ba átvette a Pénzügyminisztérium irá­nyí­tá­sát, ak­kor so­kan fel­fo­ko­zott vá­ra­ko­zás­sal te­kin­tet­tek mű­kö­dé­se fe­lé, hi­szen olyan em­ber­ről volt szó, aki egész éle­tét az ap­pa­rá­tus­ban töl­töt­te (a rö­vid K&H af­fért le­szá­mít­va), így ma­gas szin­tű szak­mai mun­kát vár­tak a tár­cá­tól. Ezért szin­te sok­kol­ta a ha­zai és nem­zet­kö­zi pénz­ügyi pi­a­co­kat a kor­mány­za­ti kez­de­mé­nye­zés­ként meg­szü­le­tett ár­fo­lyamsáv-el­to­lás, mi­vel ez el­len­ke­zett min­den szak­mai lo­gi­ká­val. A pi­ac nem is ta­lált ilyen ma­gya­rá­za­tot, és úgy ér­té­kel­te a lé­pést, hogy a kor­mány a fo­rint gyen­gí­té­sé­vel, az inf­lá­ció eb­ből kö­vet­ke­ző nö­ve­lé­sé­vel igyek­szik ki­me­ne­kül­ni ab­ból a csap­dá­ból, amely­be rész­ben sa­ját kon­cep­ci­ót­lan­sá­ga, költ­ség­ve­té­si fe­gyel­me­zet­len­sé­ge, rész­ben a va­ló­ban ked­ve­zőt­le­nül ala­ku­ló kül­gaz­da­sá­gi kör­nye­zet ker­get­te – volt ol­vas­ha­tó a Bu­da­pest Analysis je­len­té­sé­ben. A dön­tést a CEU egyik közgazdász pro­fes­­szo­ra a kor­má­nyon be­lü­li ipa­ri lob­bi nyo­má­sá­nak tud­ja be. Ugyan­ak­kor má­ig nem vi­lá­gos, hogy a jegy­bank, mely­nek füg­get­len­sé­gét az al­kot­mány sza­va­tol­ja, mi­ért egye­zett be­le eb­be az in­téz­ke­dés­be.
Min­den eset­re az in­téz­ke­dést kö­ve­tő­en a fo­rint drá­ma­i­an meg­gyön­gült, a pénz­ügy­mi­nisz­ter szak­mai al­kal­mas­sá­gá­ról szó­ló mí­tosz szer­te­fosz­lott, a jegy­ban­ki árfolyampolitika hi­te­les­sé­ge pe­dig de­val­vá­ló­dott, hi­szen nem volt ké­pes az önál­ló­sá­gát biz­to­sí­ta­ni a kor­mány­za­ti nyo­más­sal szem­ben.

3. A dur­va
Ta­valy a kormánykoalíciónak si­ke­rült je­len­tő­sebb bi­za­lom­vesz­tés nél­kül ki­ke­rül­nie a nyá­ri adat­má­so­lá­si ügy­ből. Több he­lyen, több fó­ru­mon is el­mond­ták, hogy rutinjellegő te­vé­keny­ség­ről van szó, ami az Eu­ró­pai Unió több or­szá­gá­ban is be­vett gya­kor­lat, és mind­er­re az át­adás-át­vé­tel do­ku­men­tá­lá­sa mi­att volt szük­ség. Hogy konk­ré­tan me­lyik uni­ós or­szág gyakorlatára gon­dol­tak, az so­ha­sem de­rült ki. Az át­adás-át­vé­telt il­le­tő­en pe­dig az tűnt fur­csá­nak, hogy er­re mi­ért csak he­tek­kel a tény­le­ges át­adást kö­ve­tő­en ke­rült sor. Min­den­eset­re az ada­tok má­so­lá­sa rend­ben meg­tör­tént, majd ezt kö­ve­tő­en tört ki a bot­rány.
Ér­de­kes mel­lék­szál az ügy­ben, hogy az ál­la­mi szer­ve­ze­tek kö­zül egye­dül a PSZÁF nem haj­tot­ta vég­re a pénz­ügy­mi­nisz­ter uta­sí­tá­sát tör­vé­nyes­sé­gi ag­gá­lyok­ra hi­vat­koz­va. A Fel­ügye­let el­nö­ke, Szász Kár­oly ak­kor meg­le­he­tő­sen kri­ti­ku­san nyi­lat­ko­zott mind­er­ről. A két em­ber kö­zöt­ti jó kap­cso­lat az­óta csak to­vább mé­lyült, hi­szen a Pannonplast-ügy kap­csán új­ra csak szem­be­ta­lál­ko­zott a két ne­héz­sú­lyú ver­seny­ző.
De hogy mi is an­­nyi­ra dur­va az adat­má­so­lá­si ügy­ben? Leg­in­kább az, hogy az adó­zás és az adó­zás­sal kap­cso­la­tos ada­tok ke­ze­lé­se a mo­dern tár­sa­dal­mak egyik leg­kri­ti­ku­sabb ele­me – hi­szen va­la­mi ha­son­ló té­ma­kör­ben tört ki az ame­ri­kai füg­get­len­sé­gi há­bo­rú is. Kri­ti­ku­sak, mert az adó­zás ré­vén be­fo­lyó jö­ve­del­mek te­szik le­he­tő­vé, hogy az ál­lam el­lás­sa köz­fel­ada­ta­it, ugyan­ak­kor a be­fi­ze­tés ak­tu­sa az ál­lam­pol­gá­ri lo­ja­li­tás egyik meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ként is ér­tel­mez­he­tő.
Mind­ezt a bi­zal­mi vi­szonyt sér­tet­te meg Lász­ló Csa­ba uta­sí­tá­sa, hi­szen olyan ada­tok ke­rül­tek el­len­őriz­he­tet­len he­lyek­re, ame­lyek a ma­gán­szfé­ra leg­vé­det­tebb területéhez tar­toz­nak. Ép­pen ezért ezen ada­tok­nak meg­le­he­tő­sen nagy a sú­lya, szél­ső­sé­ges eset­ben akár zsa­ro­lás­ra is fel­hasz­nál­ha­tó­ak. Per­sze mind­ez csak dur­va okos­ko­dás.
Lász­ló Csa­ba né­hány nap­ja is­mer­tet­te a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um jö­vő év­re vo­nat­ko­zó el­kép­ze­lé­se­it. „Ke­ve­sebb pénzt az em­be­rek­nek!” – hir­det­te meg adó­nö­ve­lé­si prog­ram­ját az ál­lam­kas­­sza leg­főbb őre. A be­je­len­tést hisz­té­ri­kus re­ak­ció kö­vet­te mind az MSZP, mind az SZDSZ ol­da­lá­ról. Mind­két párt el­ha­tá­ro­ló­dott a ter­ve­zet­től, ke­ve­sebb adót és több ked­vez­ményt kö­ve­tel­tek. Lász­ló Csa­ba mind­ezt ér­ti, sőt át­ér­zi. Je­len­leg ép­pen va­la­hol egy ten­ger­par­ti üdü­lő­ben, ahol a sza­bad­sá­gát töl­ti.

- Brook -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”