Negyedévi folyóirat Közép-Európáról, identitásról
Lap a kisebbségekért (2003. augusztus) Aland-szigetek, dél-tiroli modell – robbantottak, de mégsem –, gagauzok (keleti modell!), Korzika, schleswigi németek és holsteini dánok, vagy fordítva? Európa Tanácsi határozatok, ajánlások, megjegyezhetetlen nevű rapportőrök, akik valakiknek jelentést tesznek arról, hogy a csángók talán mégsem románok. Ilyen és ehhez hasonló érvekkel, nevekkel és dátumokkal bombázzuk a jobb sorsra érdemes, általában udvariasan unatkozó turistákat és uniós tisztségviselőket, amikor kapunk három perc esélyt annak a kifejtésére, hogy akkor mostan miért ugrálunk annyit magyarul beszélő szlovákok és románok ügyében. Érezzük, hogy ez kevés, az Aland-szigetek pontos elhelyezkedésével sem vagyunk tisztában és egy-egy visszakérdezésnél bajba vagyunk az autonómia-fogalmakkal. Jó lenne a dolgoknak utánaolvasni, de a Széchenyi Könyvtár is zárva van. A Pro Minoritate című folyóiratot nekünk, időhiányban szenvedő, posztmodern kurucoknak találták ki. Nem véletlen, hogy mi, magyarok, már ha kényszerűségből a kisebbségi kérdés Európa-szerte unt élharcosai lettünk, megadjuk a dolgok módját. Csak úgy, folyóiratilag is. Majd’ minden komolyan vehető kulturális-szépirodalmi, szociológiai vagy éppen történelmi periodika közöl írásokat közép- és nyugat-európai kisebbségek, identitás, nacionalizmus témakörben. Ráadásul léteznek kizárólag a témával foglalkozó, kimondottan igényes lapok, például a Teleki László Intézet folyóirata, a Regio, a Kolozsváron szerkesztett Magyar Kisebbség vagy a somorjai Fórum. És létezik a bálványosi nyári egyetemet is szervező Pro Minoritate Alapítvány által kiadott Pro Minoritate: bár a negyedévi megjelenés természetesen nem biztosítja egy napilap frissességét, mégis haszonnal forgathatja mindenki a folyóiratot, aki naprakész szeretne lenni a kontinensünkön jelenleg is zajló, nemzetiségeket és kisebbségi csoportokat érintő folyamatokkal. A 2003/nyári számban olvashatjuk például a tusnádfürdői nyári egyetemen is előadó Christoph Pan professzornak, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatójának a tanulmányát, ő az oktatás szerepének fontosságát hangsúlyozza a veszélyeztetett kisebbségek fennmaradásában. A neves kolozsvári néprajzkutató Pozsony Ferenc, több, elsősorban a csángó folklórral foglalkozó tanulmány és monográfia után a lapban a csángó-magyar falvak társadalomszerkezetéről írt tanulmányt, friss kutatásokra támaszkodva. Figyelemreméltó következtetése szerint „A nagyfokú lokális és társadalmi mobilitás következtében Moldvában az 1989-es »forradalom« utáni évtizedben viszonylag rövid idő alatt és egyszerre hatnak olyan jelentős folyamatok, mint az erőltetett urbanizációt kísérő tömeges migráció, gyors polgárosodás, modernizáció, globalizálódás, kultúra- és identitásváltás. (…) A felsorolt folyamatok hatására ma nagyon sok moldvai faluközösség széthullóban van.” Elgondolkodtató látlelet, különösen ha a csíksomlyói búcsúra vonuló, színpompás moldvai keresztaljákat látva abban a hamis hitben ringatjuk magunkat, hogy a mi nagyobb mulattatásunkra a csángók még néhány évtizedet eléldegélnek a középkorban, s esténként balladát mesélve fonnak a mécses fényénél. Romsics Gergely A Közép-Európa: Mítosz, identitás, konstrukció című összeállításban A kánon és kihívói címmel veszi szemügyre az 1945 utáni francia történetírás reflektálását az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlására. Az izgalmas szellemi portyának is beillő tanulmányból kiderül, hogy a második világháború után a szlavista megközelítés marginálizálódott a francia tudományosságban s előtérbe kerültek a több szempontot figyelembe vevő kutatások; külön dimenziót jelentenek azonban továbbra is a tudományos-népszerűsítő munkák újra és újra megjelenő toposzai, illetve a romantizálási kísérletek. Szujer Katalin a különleges osztrák identitást mutatja be, Veresné Valentinyi Klára pedig a Veszélyeztetett kisebbségek rovatban Pan professzor és Pozsony Ferenc tanulmányait követően vizsgálja a sajnos egyre inkább asszimilálódó békési szlovákság nyelvhasználatát. Különösen hasznosnak érezzük az ENSZ nemzeti vagy etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatának kommentált közlését. Az előző számokban is megfigyelhető szerkesztői koncepció figyelembe veszi: sokszor úgy beszélünk alapdokumentumokról, hogy kézbe sem vettük őket. Széles kitekintésű, közérthetően tudományos lap tehát a Pro Minoritate, a bennünk mocorgó országimázs-építő legfeljebb az angol nyelvű rezüméket hiányolja: javítaná a lap idézettségét és ismertségét, ha a tanulmányokat követné egy-egy rövid összefoglaló a legfontosabb gondolatokkal.
|