OFFLINE | puncs | arc
Hol a bunkóság határa?
Lovasi Tusnádon
(2003. augusztus)
Vegyük alapnak a liberalizmust. Vegyük, mert annak alapértelmezésével nincs baj. Hogy nekünk az jutott belőle, ami jutott, azért max. reklamálhatunk. Liberálisnak vélt, de igazából erőpozícióból, a tusnádfürdői koncertszínpad mikrofonjának végéről Lovasi „Bandi a hegyről” András a következő szólamot intézte a néphez: „A leszakadt országrész-nyalást a többi zenekarra bízzuk. Mi a magyar vagyok és turista feliratú pólót kedveljük inkább…” Hol sérül a liberalizmus? De jure nem sérül. Elmondta a véleményét, aztán elhúzott haza az övéihez, a liberalizmusnak nem kutyája, nem macskája, hogy a (szabadon nyilvánított) vélemény sért-e másokat.

Ak­kor most kép­zel­jünk el egy ko­lozs­vá­ri egye­te­mis­tát, aki Lovasi (sze­rin­tem: vélt) el­vei sze­rint min­ta­éle­tet él. Ta­nul (jó pont), nem ro­má­no­zik (jó pont), interneten fi­gye­lem­mel kö­ve­ti az anya­or­szá­gi saj­tót (jó pont), a mancs.hu-t (két jó pont), nem hasz­nál­ja az anya­or­szág ki­fe­je­zést, hi­szen de jure ro­mán, és aki anyaországizik, az militáns jobbosbunkó. Tu­do­má­sul vet­te, hogy nem biz­tos, hogy az uno­kái tud­nak majd ma­gya­rul (jó pont – saj­nos Tus­nád óta nem tu­dok más­ra gon­dol­ni, mint hogy Lovasi el­vár­ja, hogy em­be­rek ezt ké­pe­sek le­gye­nek tu­do­má­sul ven­ni), és imád­ja a Kispál és a Bor­zot.
Te­gyük fel, nem tet­szik ne­ki a rö­vid­nad­rá­gos po­li­ti­zá­lás, sem Tus­ná­don, sem Vá­sár­he­lyen, aho­va kimondva-kimondatlanul ellentusnádot szer­vez­tek, ze­ne­ka­ri nyel­vek azt be­szé­lik, hogy a MEH-ből hív­ták fel a Tus­ná­don fel­lé­pő­ket, hogy át­csá­bít­sák őket, más nyel­vek meg azt, hogy Lovasiék ki­fe­je­zett ké­ré­se volt, hogy a kon­cert Ban­di a hegy­ről né­ven fus­son, hi­szen mint Kispál Vá­sár­he­lyen lép­nek fel. Nincs az­zal sem­mi baj, ha va­la­ki va­la­mit nem sze­ret.

Lovasi bun­kó volt. Kő­bun­kó, trenditahó, aki egy vélt vo­nal vélt vé­le­mé­nyét ki­mond­ta, nem vé­ve szá­mí­tás­ba azt, hogy hol van, mi­ért fi­ze­tik


A Kispál és a Bor­zot le­het imád­ni. Mél­tán imád­ni, igen, ál­ló­csil­lag, le­me­ze­i­ket szin­te csak az elő­ző­höz le­het mér­ni, hadd ne ra­goz­zam, a do­log nem er­ről szól. Sok­kal in­kább ar­ról, hogy ez a mon­dott, fik­tív fiú, aki nem is an­­nyi­ra fik­tív, mert­hogy kön­­nyen le­het, hogy tíz da­rab csá­polt Ban­di né­ző­te­rén belőlük… ez a fiú meg­bán­tó­dott az­nap es­te. Nem li­be­rá­lis ka­te­gó­ria, ne sér­tőd­jön meg, nyal­ja ki, ugye. De nem a vi­tat­ha­tó el­ve­i­ben, ha­nem a sze­mé­lyé­ben lett meg­bánt­va. Úgy, mint ahogy Lovasi len­ne, ha va­la­ki a li­be­ra­liz­mus el­ve­i­re áll­va azt mon­da­ná ne­ki: ron­da a gye­re­ked. Mi­ért, nem sza­bad mon­da­ni? De sza­bad. Ron­da? Meg­íté­lés kér­dé­se.
Lovasi és az együt­tes (amely­nek vé­le­mé­nyét nem is­mer­jük, hi­szen nem volt ná­luk mik­ro­fon): ven­dég volt egy adott hely­szí­nen. Az idei me­ző­tú­ri fesz­ti­vá­lon mi­ért nem mond­ta a kö­zön­ség sze­mé­be, hogy ro­hadt rossz le­het itt lak­ni, hi­szen a vi­lág vé­gén van, mes­­sze van a ve­gyes­bolt, és rá­adá­sul min­den­ki hü­lye? Mi­ért nem? Hi­szen meg­íté­lés kér­dé­se. És vall­juk be, Me­ző­túr­ról ne­héz mást gon­dol­ni, ha va­la­ki csak a szín­pad mö­göt­ti bü­fét is­me­ri.
Szó­val Lovasi ven­dég volt. Fi­ze­tett ven­dég, spe­ci­á­lis és tel­je­sí­tett ké­rés­sel, aki­ért a szer­ve­zők nyil­ván tar­tot­ták a há­tu­kat. Hi­szen nem ti­tok, hogy min­den ol­da­lon lé­te­zik az a szo­mo­rú je­len­ség, hogy az egyéb ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zó meg­nyil­vá­nu­lá­sok ha­tás­sal van­nak a vég­zett mun­ka meg­íté­lé­sé­re: igen, va­ló­szí­nű­leg a szer­ve­zők sok­szor hal­lot­ták azt a mon­da­tot, hogy nem kel­le­ne Lovasi Tus­nád­ra. A szer­ve­zők még­is ki­tar­tot­tak a mi­nő­sé­gi el­vek mel­lett. És most, hogy meg­tör­tént, ami leg­rosszabb ál­ma­ik­ban sem for­dult vol­na elő, hó­na­po­kig hall­hat­ják, hogy ugye meg­mond­tuk.
Ne szé­pít­sük, Lovasi bun­kó volt. Kő­bun­kó, trenditahó, aki egy vélt vo­nal vélt vé­le­mé­nyét ki­mond­ta, nem vé­ve szá­mí­tás­ba azt, hogy hol van, mi­ért fi­ze­tik, hogy a kö­zön­ség tisz­te­li, és hogy nem ké­pes vá­la­szol­ni. Amit föl­ve­tett, egy sza­lon­ké­pes vi­ta tár­gya (kár, hogy így van, de is­mer­jük el), de rossz he­lyen és rossz idő­ben ve­tet­te fel, va­la­mint sen­ki nem kér­dez­te. Azt is meg­koc­káz­ta­tom: bán­tó szán­dék­kal mond­ta, amit mon­dott. Mert fa­sza­gye­rek­nek gon­dol­ja ma­gát. Re­mé­lem, el­lá­to­gat az index.hu Kispál-topikjára, és meg­né­zi, hogy ra­jon­gó­i­nak több­sé­ge mi­lyen ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dett az ügy­ben. Ap­ro­pó: a Tus­nád­ra ki­szállt in­dex-em­ber­kék mi­ért tud­tak nor­má­li­san vi­sel­ked­ni, és mi­ért tud­tak nem ele­ve sze­mét­ke­dő ös­­sze­fog­la­lót ír­ni a tá­bor­ról?
Van sze­ren­csém úgy kép­zel­ni a dol­got, hogy egy nagy si­ke­rű kon­cert után az iz­zadt­ság­tól csö­pö­gő Ban­di le­jön a hegy­ről, el­iszo­gat egy asz­tal­nál a töb­bi­ek­kel, oda­jön az em­lí­tett egye­te­mis­tánk, és meg­kér­de­zi: te Ban­di, mi a vé­le­mé­nyed a Ma­gyar va­gyok, nem tu­ris­ta fel­ira­tú pó­ló­ról? És er­re vá­la­szol­hat­ná, amit vá­la­szolt. Er­re az egye­te­mis­ta: te Ban­di, én tisz­tel­lek té­ged, de sze­rin­tem nincs iga­zad.
Ezt a mon­da­tot, és fő­képp az el­ső tag­mon­da­tát nem hagy­ta Lovasi ki­mon­dat­ni. A sa­ját, ez eset­ben, mi­vel nem te­het ró­la, (er­dé­lyi) kö­zön­sé­gé­vel.

- M.M. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”