Délvidéki problémák • Merjünk kicsik lenni!
Kovács László állampolgársága (2003. augusztus) Az elmúlt évben Kovács László minden egyes alkalommal letolt szemüvegben, aggódó tekintettel hozta tudomásunkra, hogy az európai kötelezettségek és különösképpen pedig a szomszéd országok érzékenysége éppen akkor miért tette szükségessé Magyarország diplomáciai győzelemként értékelt menetrendszerinti totális vereségét. Most nem várt irányból kapott torpedót az MSZP–SZDSZ-kormány e külpolitikai „krédója”. Medgyessy Péter június eleji szabadkai látogatásakor a tárgyalást követő sajtótájékoztatón Zoran Zsivkovics szerb miniszterelnök bejelentette: Belgrád a maga részéről semmilyen akadályát nem látja a vajdasági magyarok kettős állampolgárságának. Szegény Zsivkovics, ha tudta volna, milyen fejfájást okoz ezzel a Köztársaság téren, minden bizonnyal hagyta volna a fenébe az egészet. Csak gesztust akart gyakorolni, hiszen Szerbia nemrég vette át a vezetést az egy évtized alatt elszenvedett legtöbb háborús vereség kategóriában, s ilyen helyzetben a partnerek számára tett gesztusok viszonzásban részesülhetnek. Sőt, a határ átjárhatósága – a magyar útlevél birtoklása – épp, hogy a szülőföldön maradásra ösztönözhetné a délvidékieket | De nem a mai Magyarországon. Medgyessy Péter ugyan meglepő módon nem tudta értékelni a helyzetet, Kovács László viszont annál inkább: szó sem lehet róla, mert az diszkriminálná a többi határon túli magyar közösséget – nyilatkozta a külügyminiszter, mintha nem tudná, miért éppen a vajdasági magyarok relációjában vetődött fel a kérdés. Merthogy az útlevél itt a lényeg, kérem. Romániával, és különösen Szlovákiával akadálytalan marad a kapcsolattartás, Szerbiával szemben viszont novembertől a schengeni követelmények miatt életbe lép a vízumkényszer, gyakorlatilag elvágva az ottani magyarokat az anyaországtól. Az elmúlt tizenkét évben a természetes fogyás, de különösen a háborús cselekmények miatti elvándorlás következtében egyötödével csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, s ma már alig haladja meg a 250 ezret. Az áttelepülést megállítani nem lehet, az elszántak amúgy is jönnek: az állampolgárság ezen nem oszt, nem szoroz. Sőt, a határ átjárhatósága – a magyar útlevél birtoklása – épp, hogy a szülőföldön maradásra ösztönözhetné a délvidékieket. Így viszont az ottani magyarok szegedi rokonaik meglátogatása előtt hosszú sorokban fognak kígyózni a szabadkai főkonzulátus előtt, miközben a német állampolgársággal (is) rendelkező szerb vendégmunkás BMW-jének ablakán kiröhögve épp, hogy lassít majd Röszkénél. Én bármely ország helyében megadnám Kovács Lászlónak a kettős állampolgárságot. Bár úgy tűnik, még ez az egy is sok neki.
|