Marketingterületen egyszeregynek számít a tétel, mely szerint kiskutyával meg kisgyerekkel mindent el lehet adni. Odateszed Horváth Csaba kezébe, azt’ menten megválasztja a legmegátalkodottabb konzervatív kerület is, ugye. Siker. Kutya dettó. Vakargatod a hátát, integetsz a fülével. A legkomolyabb hatás persze úgy érhető el, ha az iskolából hazatérő kópé ölébe felugrik a házi kedvenc, hogy elcsenje az iskolatáskából előkerülő csokit vagy valakinek a ruhájára borítson egy kancsó vegyrépalét. Hogy végül jól megegyék / kimossák stb.
Tapasztalataink szerint ez a párosítás olyan mélyen beleivódott való világunk egyedeibe, hogy kezdenek elmosódni a különbségek állat és gyerek között. Ezért nem meglepő, hogy élemedettebb korú karrierépítő hölgyek életmód-kiegészítőként néha gyereket is akarnak partnerüktől. Kis aranyosat, amelyik vidám sírással üdvözli anyukát, amikor az hazaér a munkából. Olyan tündéri kiskölyköt, aki cuki ruhákba öltöztethető, jól mutat a fullos Passat hátsó ülésén, és rá lehet fogni, hogy pukizott, ha valaki a társaságban elengedte a galambot.
Vizsgálatunk alanya és tárgya a szolicica anyuka lényegesen ritkábban, összeszorított foggal mégis néha leereszkedik a számára mind emocionálisan, mind közegészségügyileg veszélyesnek számító közegbe, a játszótérre is. Mint Pistinek Pesten, szemmel láthatóan tök idegen neki a terep. Plusz a stressz. Mert a kicsi belemegy a homokba, elesik a kerület legnagyobb villanymotoros játékrobogójával, sír, és a mobilon bonyolított ügykezelés idején rejtekhelyre bújással teszteli anyu figyelemmegosztási képességét. Anyu különös ismertetőjele, hogy sosem ül le a játszótér padjára. Fel-alá járkál, és ha véletlenül nem telefonál, akkor meredten néz. A kiakasztott nő konkrét történeteken keresztül tárul fel előttünk a maga valójában. Vegyük a legutóbbi esetet. Az anyukákat 97,5 %-os valószínűséggel kiborító akciók során mérhető le a hamisítatlan gyermeki szolidaritás. Tíz éves kor alatt minden kiscsávó haverja a környezetében mászkáló másik kiscsávónak, a hülyeség-projektekben elsőrangú a partnerség. A mieink a piros halakat magában foglaló dísztó meglátogatása programpont keretében például soha nem látott egyetértésben kezdték kitépdesni a köré ültetett sást (vagy nádast, tudja a franc). Egy arra kószáló kolléga – mutatós mamikáját hátrahagyva – azonmód csatlakozott, így már hárman dolgoztak az általuk horgászbotozásnak nevezett ügyön. Tíz másodperc nádlógatás után persze panaszkodni kezdtek, hogy nincs kapás. Közülük a legtapasztaltabb gyerek rájött, hogy azért, mert nincs rajta csali. Nosza, irány a közeli kuka. Volt is benne valami ételmaradék, azt szúrták a „horgászbot” végére. Sose hittem volna, hogy az életben egy platformra kerülünk szolimamával, itt most ezt történt. Ki-ki a maga stílusában jelezte, hogy mit gondol az efféle akciókról. Ifjabbik gyermekünknek ezentúl nyomatékkal jeleztük, hogy ne álljon a műtó szélére, mert a kis pajtásával együtt belecsúszhatnak a vízbe. Talán téves volt felszólításunk címzése, mert az idősebb srác lépett a halak közé fél perccel később. Másik anyuka konstatálva a korpa közé keveredés tényét, gyerekkel együtt azonnal távozott a tett színhelyéről. Arról a mozgássorról már lemaradt, amint vizes cipőjétől és zoknijától a maga keresetlen egyszerűségével megszabaduló fiunk fél lábon ugrálva tér vissza a tópartra botja mellé.
Mint arról lapunk előző számában beszámoltunk, aki az élet naposabbik oldalát választotta hosszabb tartózkodása helyszínéül, annak bizony alapkövetelmény az 5-ös BMW, a napszemüveg és az extrém sportok mímelt űzése. E kelléktárba nem illeszkedik szervesen a gyermek, de mint elvétve látható, azért elő-előfordul. Nem mindennapi jelenetsort tűzhettünk gombostűhegyre, amikor egy motorkerékpár-márka kizárólagos importőrének szalonjába léptünk. Velünk jól érzékelhetően nem volt törődve, hiszen felékszerezett vállalkozó volt a kereskedő számára az érdekes ügyfél. Nekünk már az elején valami azt súgta, izomtól duzzadó apuka néhány perc múlva eldörög egy böszme nagy kétkerekűn, de szimatunk ezúttal csalt. Feszült monotóniában köröztek nyolcéves forma gyerekükkel a krómozott, csillogó gépcsodák között aztán a mamánál elszakadta a cérna és ráüvöltött a gyerekre: most már döntsd el, hogy quadot akarsz vagy motort.
Szóval ideje ezt a toronyóra-meg-lánc metaforát kicsit aktualizálni.