OFFLINE | háló és puding |
Egymillió lépés
(2005. május)
Programalkotással telt az MSZP és a kabinet hétvégéje. Szombaton a szocialista választmány szólított fel a vidéki Magyarország újrafelfedezésére, „tízezer lépés” megtételére. (Már tízezer lépés. Népszabadság, 2005. április 25.)

Az utóbbi hetek szocialista lépésinváziója láttán valószínűleg még azok is röhögőgörcsöt kaptak, akik amúgy feszes arc- és hasizmokkal követik a magyar politikát. Mert mi is történik? A Párt és Benjáminja egyszer csak elhatározza, hogy megreformálja a rendszerváltás óta úgymond tévútra kallódott magyar közéletet. Szakzsargonban fogalmazva: csinál egy jobb országot. De ne legyünk rosszmájúak. Bár a száz lépés mibenlétéről még semmit nem tudunk, az már biztos, hogy pártunk és kormányunk fogadalmat tett: egyszerre lépeget majd minden irányban. Az se rendít meg bizalmunkban, hogy a potentátok ódzkodnak reformnak nevezni a százlépéses projektet. Hiszen mérvadó médiumok „nyári reformországgyűlésről” rebesgetnek – erre a hírre még Metternich is összerezzent odafent Bécsben –, Simon Gábor választmányi elnök pedig figyelmeztet: a száz lépésből lesz még ezer is. Szekeres Imre egyenesen tízezer lépéssel térne vissza a vidékre és alkotná meg az Erdei Ferenc Programot a nemzeti vidékpolitikai tanáccsal egyetemben, mert az MSZP – figyelem! – „a városok és a vidék pártjaként alakult meg”. (Kíváncsiak vagyunk, hogy a lefikázott-fasisztázott Zorbáni Faluparlament milyen szerepet játszott a hirtelen ötletben.) Vagy itt a vállalkozói hitelprogram, amelyről még a Népszabadság is kénytelen volt megírni, hogy az igazából semmi új elemet nem tartalmaz és nem más, mint az MFB-nél már létező – részben sikertelen – konstrukciók összefoglaló, új neve. Jelzésértékű egyébként, hogy e téren a hírnök szerepét az a jobb sorsra érdemes Hiller István játszotta, aki az egyetemi katedrát adta fel a pártelnöki székért, hogy aztán szánalmas politikai vergődését honorálva az MSZP házi-újságírói röhögjék ki élő adásban, hazai terepen, a „közszolgálati” Nap-Kelte akolmelegében.
Az egész erőlködés a nyolcvanas évek izzadságszagú „Csináljunk már valamit, elvtársak” effektjét juttatja az ember eszébe. Nem is véletlenül, hiszen a vajúdó hegyek még mindig csak Gráf Józsefet képesek szülni, egy hajdani szigetvári városi első titkárt a maga 1984-es moszkvai társadalomtudományi oklevelével, meg a kis elprivatizált téeszcséjével. Az izzadságszag azonban egyre erősebb és büdösebb: hiába a szánalmas PR-akrobatika, a miniszteri kirugdosósdi, adóreform-bizottságok, száz lépések, ezerek. Pénz ugyanis semmire sincs, egy év pedig még hátravan. De a Fidesznek is.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. május (1493 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”