Castro nevére akkor figyelt fel a világ, amikor 1959 januárjában a fiatal ügyvéd és társainak forradalma elsöpörte az USA-párti Fulgencio Batista diktatúráját. A felkelők államosítani kezdték a szomszédos nagyhatalom kubai érdekeltségeit, az Egyesült Államok nem tűrhette, hogy floridai partjaitól mindössze 180 kilométerre kommunista állam vesse meg a lábát. De 1961 áprilisában kudarcot vallott addig jól bevált módszere, az ún. furkósbot-diplomácia alkalmazása, mert félresikerült az elsősorban kubai emigránsokból toborzott amerikai expedíciós csapatok partraszállási kísérlete. Castro 1962 októberében hajszál híján kirobbantotta az atomháborút is, mert a hidegháború ezen forró pillanataiban elmérgesedett a vita a Kubában elrejtett rakétákról az akkori szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov és az amerikai elnök, John F. Kennedy között. Azóta a szomszédos nagyhatalom taktikát váltott: gazdasági blokádot vezetett be a sziget ellen, mert arra számított, hogy ezzel majd biztosabban eléri célját.
Castro azonban szovjet mintájú diktatúrát vezetett be, és hatalmának három pillére – a hadsereg, a pártapparátus és a titkosrendőrség – segítségével biztosan tartja kezében a lakosságot. A szovjet minta átvétele természetesen itt is katasztrofális hatást gyakorolt a gazdaságra. Castro előrelátóan és látványosan szabadult meg a nemkívánatos, és a rendszerre veszélyes csoportoktól: valahányszor mozgolódásra került volna sor az életszínvonal folyamatos rosszabbodása miatt, a kubai pártfőtitkár megnyitotta a határokat, és mehetett, aki akart. Elsősorban a közeli Florida fogadta be a nyomor elől menekülőket, ahol csaknem egymillió kubai él.
A szovjet tábor gazdasági segítsége végig életben tartotta az itteni kommunizmust, de 1991 után – a Szovjetunió és szövetségi rendszerének felbomlása miatt – Castro Kubájának újabb és nagyobb nehézségekkel kellett szembenéznie. Castro azonban feltalálta magát, beengedte a külföldi tőkét, és bizonyos ellenőrzött gazdasági mozgásteret adott állampolgárainak az idegenforgalomban, hogy így pótolja a kieső dollárbevételeket. De az energia-fogyasztás mindig is kiemelt feladatnak számított, ezért nagy nehézségeket okozott a rendszeres nyersolaj-ellátás akadozása, hiszen egész iparágak függtek tőle. Olykor az is előfordult, hogy be kellett zárni üzemeket.
A kubai kommunizmus fennmaradásában Venezuela 1999-ben megválasztott új és populista elnöke, a nyíltan USA-ellenes Hugo Chávez különleges szerepet játszik. Az egymás magasztalásával nem takarékoskodó két népvezér kölcsönös megszólítása – az államérdekek egybeesésén túl – ideológiai közelségre utal, és önmagáért beszél: Fidel Castro „Amerika legnagyobb demokratájának” nevezi Chávezt, a venéz államfő viszont nemes egyszerűséggel „a szabadság bajnokának” titulálja Fidelt. Venezuela elsősorban olajjal és politikai támogatással segíti ki Fidelt, Castro pedig orvosokat, sportedzőket, oktatási szakembereket exportál Chávez országába.
Bill Clinton és az ifjabbik Bush mindig is gyanakodva figyelte a két baloldali államfő barátságát, mert mindketten potenciális veszélyt láttak szövetségükben. Bush ezért akart tavaly nyáron tovább szorítani a blokádon – sikertelenül –, hogy Castro esetleges megbuktatásával megszerezze a kubai emigránsok szavazatait újraválasztásához. November végén Hu Csing-tao, Kína államfője járt Havannában, és a megkötött gazdasági szerződésekből ítélve át fogja venni a néhai Szovjetunió szerepét. Castro karácsonykor jócskán lehűtötte a másodszor is megválasztott Bush reményeit: a nyolcadik évtizedéhez közeledő főtitkár bejelentette, hogy megoldódtak Kuba energia-ellátásának gondjai, mert olajmezőt találtak Havannától száz kilométerre. Ez a tény az USA szemében egyet jelent Kuba kommunista rendszerének továbbélésével, amiről hallani sem akarnak Washingtonban. Chávez azonnal megjelent Havannában, hogy még szorosabbra fűzze a két állam kapcsolatait. Hugo Chávez és Castro együttműködése még veszedelmesebbé vált az Egyesült Államok szemében, mert nemrég a venezuelai elnök egy rádióműsorban bejelentette: országa békés célú atomprogram végrehajtására készül Argentínával.
A világ tehát jól teszi, ha figyel a Kubában történtekre.