Láng Benedek: A Da Vinci-kód
BUKSZ, 2005. tavasz, 58-62. oldal.

Ellenünkre van, hogy ún. szerzőket ún. sztárol-junk, de ez az az eset, amikor viszszatérünk a BUKSZ-hoz és Láng professzor személyéhez, mert utóbbi végre megmutatja, hogy a tudomány igenis való valamire. A Da Vinci-kód c. műről nevezett kimondja azt, amit mindenki tud, aki olvasta a Kincskereső kisködmönt: Dan Brown könyve egy félművelt volt nyelvtanár (kertész, úszómester, idegenvezető, pincér, ilyesmi) összefércelte vacak, amely ráadásul erős plágiumgyanúkkal küszködik, s vannak kissé okkultista-szélsőjobboldalista (n. b. francia szélsőjobboldalista) áthallásai. Láng írása elegáns, tömör, mintegy mellékesen tágabb metafizikai dimenziókat nyit. Lelkesedésünket látva a szerző bizonnyal zavartan söpri le a szivarhamut düftinzakója röverjéről, de mi fáradhatatlanul rázzuk a kezét. Most ezután Gy. F. mit kapkod ki Dobrev Klára kezéből? Ha nem olvassuk a cikket, akkor is tudjunk róla: szimbológia nevű tudomány nincs.

A tésasszony kalapja – interjú Majdán János történésszel
szoc. reál, 2005. április, 4-5. oldal.

A pécsi egyetemen szerkesztett folyóirat szerkesztői láthatóan küzdenek azzal, amit Maximilien Robespierre „érzékenységnek” nevezett: sok a monogrammal jelölt, vélhetően nőnemű lény a szépírások szereplői között, a belevalóbbak egyenesen ajánlást is kapnak, és az utolsó oldalon közölt apokrif négyesmetró-avató beszédeknél még mi is viccesebbek vagyunk. De félre aljasság. A szám a vasútnak van szentelve, és ez nagyon is jó. Majdán János a hazai vasúttörténet-írás egyik atyja, színesen és érzékletesen beszél szenvedélye tárgyáról. Mert itt már nemcsak szakmáról van szó, ez üstöllést látszik. A vasútnak köszönhetjük a bécsi szeletet, a csapolt sört és a málnaszörpöt. Valamint az indóházak eleibe kipakolt virágosládákat, amelyekben a muskátli mifelénk áll, az osztrákoknál meg konyul: ezt a két államvasút szerződése szabályozta. További tanulságok: Baross Gábor nagy ember volt, a legjobb vasutakat a helyi közösségek építették, azért olyan kanyargósak. Olvassunk még a lapban a magyar vasutak helyzetéről, az LGT-albumok borítóiról és a Transzszibériairól. A honlapot meg tessék frissíteni (www.szocrealnet.hu).

Németh István: A goebbelsi kísérlet
Rubicon, 2005/4-5. szám, 59-69. oldal.

Az egész szám a náci Németország örökségének van szentelve, és egyik írás jobb, mint a másik. A goebbelsi propaganda analízise meg egyenesen parádés. A birodalmi propaganda strukturális és ideológiai (illetve személyi) szerkezetének elképesztően összefogott és adatgazdag ismertetése a cikk. A népszórakoztatás, -boldogítás, a könyörtelen megalománia és a modernitás fantasztikus elegye, Leni Riefenstahl és Rökk Marika tálalásában. Mindez egy meggyőződés nélküli krakéler irányítása alatt, aki egyáltalán nem mellékesen hat saját – rendkívül szép – gyermekét is megmérgezte Berlin ostromának végnapjaiban. Egy ember, aki az ördögi felé tendál. Kötelező.