Rendszeres vá­sár­ló­ja va­gyok az ut­cánk vé­gén ál­ló kis­bolt­nak. A zsem­le, a saj­tos kif­li és ese­ten­ként a light (di­é­tás) kó­la (nem bam­bi) meg­vá­sár­lá­sa mel­lett pi­he­nés­kép­pen – és szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­rést vég­zen­dő – né­ha be­ál­lok a sö­röspa­lac­ko­kat szo­ron­ga­tó szom­széd­ja­im kö­zé – hall­ga­tóz­ni. So­ká­ig nem fog­lal­koz­tak ve­lem, míg­nem az egyi­kő­jük – aki min­dig drá­ga Pis­ta bá­csi­ként em­le­ge­ti a MIÉP el­nö­két – el nem me­sél­te, hogy lá­tott a té­vé­ben, s hogy va­la­hol azt is ol­vas­ta, részt vet­tem A kom­mu­niz­mus fe­ke­te köny­ve ma­gyar ki­adá­sá­nak mun­ká­la­ta­i­ban. A Pis­ta bá­csi­zó vis­­sza­té­rő di­csé­re­te­i­nek kö­szön­he­tő­en az ön­ma­gu­kat saj­ná­ló, és a ci­ga­ret­ta árá­nak fo­lya­ma­tos emel­ke­dé­se mi­att a min­den­ko­ri kor­má­nyo­kat gya­lá­zó szom­széd­ja­im jobb­ol­da­li el­haj­ló­nak ki­ál­tot­tak ki, mert aki bár­mi­lyen mó­don hoz­zá­já­rult a kom­mu­niz­mus (az ő ol­va­sa­tuk­ban a biz­tos meg­él­he­tést és nyu­gal­mat nyúj­tó
rend­szer) – sze­rin­tük nem lé­te­ző, vagy a jó dol­gok mel­lett el­ha­nya­gol­ha­tó – bű­ne­i­nek nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­lá­hoz, az biz­to­san jobb­ol­da­li. Mos­ta­ni szó­hasz­ná­lat­ban fideszes, s ezt – bi­zo­nyos he­lye­ken – ma már úgy mond­ják, mint pár éve a miépest. Ezek után nem meg­le­pő, hogy ta­vas­­szal, ami­kor már a szom­szé­dok­nak is fel­tűnt fe­le­sé­gem har­ma­dik gyer­me­künk­től dom­bo­ro­dó ha­sa, a bolt­ban (pon­to­sab­ban előt­te) va­la­ki le­saj­ná­ló­an meg­je­gyez­te: „lá­tom, kö­ve­ted a fő­nö­köt”. Csak nem jöt­tem rá, mi­re gon­dol, majd a Pis­ta bá-csizós úri­em­ber – aki eb­ben a ne­héz hely­zet­ben igye­ke­zett a szö­vet­sé­ge­sem­nek fel­tün­tet­ni ma­gát – fel­vi­lá­go­sí­tott: „tu­dod, a gye­re­kek, ke­re­kek, szo­bák”. Tény­leg nem ér­tet­tem, de hát vi­ta nél­kül el­fo­gad­tam az ér­ve­i­ket, me­lyek sze­rint aki­nek ma há­rom vagy több gye­re­ke van, az vagy ci­gány, vagy fideszes, eset­leg hü­lye, aki nem tud vé­de­kez­ni (de ez az ő ol­va­sa­tuk­ban egy­be­esik a má­so­dik ka­te­gó­ri­á­val).
Pár he­te azt is meg­kér­dez­ték tő­lem, lesz-e ne­gye­dik is, de már a kér­dés­nek olyan volt a han­gu­la­ta (én is kez­dek pa­ra­no­i­ás len­ni), mint­ha azt mond­ták vol­na, a négy gyer­me­ket vál­la­lók nem is jobb­ol­da­li el­haj­lók, ha­nem egye­ne­sen fa­sisz­ták (ne tes­sék ezen cso­dál­koz­ni, a mi­nap Ma­gyar Bá­lint is ki­de­rí­tet­te, hogy a ban­kár­kor­mány ki­fe­je­zés­nek an­ti­sze­mi­ta konnotációja van, akkor én, aki valóban szeretnék negyedik gyereket, s állandó verbális atrocitásoknak vagyok kitéve a sarki kisboltnak álcázott kocsma környékén, talán joggal félek a lefasisztázástól).
Itt tar­tunk. Mi­köz­ben Sze­ke­res Im­re ve­ze­té­sé­vel a kor­mány a nem­zet­fo­gyást meg­ál­lí­tó stra­té­gi­át dol­goz ki, aköz­ben szin­te min­de­nütt hü­lyé­nek né­zik az em­bert, ha ket­tő­nél több gye­re­ket vál­lal, s az sen­ki­nek sem jut eszé­be, hogy olyan csa­lád­mo­dellt ál­lít­son a tár­sa­da­lom elé po­zi­tív min­ta­ként, amely se­gít­het – a kor­mány ál­tal is ked­ve­zőt­len­nek ítélt – nem­zet­fo­gyás las­sí­tá­sá­ban, eset­leg meg­ál­lí­tá­sá­ban (jó,jó, tud­juk, ez diszk­ri­mi­na­tív len­ne, mert az el­vált anyu­ka egy gye­rek­kel szin­tén család…).
Per­sze a nor­má­lis em­be­rek nem a nem­zet meg­men­té­se ér­de­ké­ben vál­lal­nak gye­re­ket, még ak­kor sem, ha nem kö­zöm­bös ne­kik ez a szem­pont. Ne­kem sem ez ju­tott az eszem­be, ami­kor két na­gyob­bik lá­nyom köz­re­fog­ta új­szü­lött kis­hú­guk kis­ágyát a kór­ház­ban; nem gon­dol­tam én sem­mi­re, csak néz­tem őket, egy­re nö­vek­vő cso­dá­lat­tal és öröm­mel.