OFFLINE | téma |
Felesleges az álmodozás a focifeltámadásról
Ébresztő
(2004. július)
Mi­köz­ben né­zett­sé­gi csú­cso­kat dön­tött ide­ha­za is a lab­da­rú­gó Eu­ró­pa-baj­nok­ság, a ma­gyar fut­ball már hos­­szú évek óta egy hely­ben to­pog. Az időn­kén­ti vá­rat­lan si­ke­rek (ami­lyen idén a né­met csa­pat vá­rat­lan és va­ló­ban pa­rá­dés le­győ­zé­se volt) sem­mit nem vál­toz­tat­nak a vi­lág­szer­te egy­re nép­sze­rűbb és ki­vá­ló be­fek­te­té­si le­he­tő­sé­get je­len­tő já­ték ho­ni hely­ze­tén. A té­nyek ma­kacs dol­gok: idehaza egy­re ke­ve­sebb iga­zolt já­té­kos ját­szik egy­re ke­ve­sebb pá­lyán, az után­pót­lás-ne­ve­lés nem meg­ol­dott, hi­ány­zik az át­gon­dolt stra­té­gia.

A Ká­dár-rend­szer­től ver­seny­spor­tunk egy szov­jet tí­pu­sú, köz­pon­to­sí­tott, de fej­lett és jól mű­kö­dő is­ko­lai rend­szer­rel meg­erő­sí­tett után­pót­lás­kép­zést örö­költ. Kön­­nyű le­he­tett – mond­hat­nánk, mert ak­kor még nem mű­köd­tek azok az el­szí­vó ha­tá­sok, ame­lye­ket a sza­bad­ság és a ka­pi­ta­liz­mus je­len­t. Ha­gyo­má­nyos si­ker­sport­ága­ink jól ké­szül­tek fel a vál­to­zás­ra. És mi tör­tént a fut­bal­lal?
A ka­jak-ke­nu­tól a ví­vá­son át a ví­zi­lab­dá­ig na­gyon ala­pos sport­ág­fej­lesz­té­si kon­cep­ci­ó­juk volt a szak­szö­vet­sé­gek­nek. Kezd­ve on­nan, hogy a gye­re­kek ho­gyan ke­rül­je­nek a sport von­zás­kör­ze­té­be, ho­gyan kell őket ki­ké­pez­ni, mi­re kell meg­ta­ní­ta­ni őket elő­ször, és ho­gyan kell őket a na­gyobb egye­sü­le­tek­hez kül­de­ni. Hi­á­ba volt kor­szak­vál­tás pél­dá­ul a ka­jak-ke­nu­ban, a kor­osz­tá­lyos ver­se­nye­ken is ugyan­úgy ta­rol­nak a mi­e­ink, sőt az olim­pi­án is érem­esőt vár­ha­tunk. Per­sze a ka­ja­ko­sok­nál egy el­nök­he­lyet­tes csak az után­pót­lás­sal fog­lal­ko­zik.
A fo­ci más, szok­ták mon­da­ni. De mi­ért is?
Pénz­kér­dés?
Rész­ben. De nem a pénz meny­­nyi­sé­gé­vel van a baj. Mert pénz ugyan van a ma­gyar lab­da­rú­gás­ban – elég csak né­hány kö­ze­pes ké­pes­sé­gű fo­cis­ta bank­ve­ze­tő­ket meg­szé­gye­ní­tő ha­vi appanázsára gon­dol­nunk, vagy ar­ra, hogy a lab­da­rú­gó­li­ga el­nö­ke a mi­nisz­ter­el­nö­ki fi­ze­tés több­szö­rö­sét vi­heti ha­za. Azon­ban a be­folyt szpon­zo­ri és ál­la­mi be­vé­te­lek nem oda áram­la­nak, ahol szük­ség len­ne rá­juk. Az ál­lam köz­pon­ti­lag csak cse­kély mér­ték­ben tá­mo­gat­ja az után­pót­lás-ne­ve­lést, gyak­ran ar­ra hi­vat­koz­va, hogy az ál­la­mi pén­zen fel­ne­velt gye­re­ke­ket 12-13 éve­sen 60–80 ezer fo­rin­tért már ad­ják-ve­szik egy­más közt a klu­bok. Eb­ben per­sze van igaz­ság. Szük­ség len­ne a pro­fi klubok kö­rül egy ki­épí­tett ne­ve­lő rend­szer­re, ezt azon­ban csak né­hány nagy egyesület en­ged­he­ti meg ma­gá­nak (FTC, UTE, Va­sas, MTK). Az azért ne­he­zen vár­ha­tó el egy BLASZ I.-es csa­pat­tól, ahol öl­tö­ző- és zu­hanypénzt kell össze­dob­ni, hogy fog­lal­koz­zon a gye­re­kek­kel is. Itt min­den­kép­pen szük­ség van ál­la­mi be­avat­ko­zás­ra.
A nyu­gat-eu­ró­pai klu­bok rend­sze­ré­ben nyolcéves kor­tól egé­szen a pro­fi kar­ri­er vé­gé­ig min­den meg van ter­vez­ve. Sőt: mi­vel nem min­den ificsapatból ke­rül ki egy Ra­ul-ké­pes­sé­gű já­té­kos, egy­re több nagy klub te­le­pít ki­he­lye­zett is­ko­lá­kat Af­ri­ká­ba, il­let­ve sze­ren­csénk­re az ér­dek­lő­dés újab­ban a most csatlakozott or­szá­gok fe­lé fordult.
Nem a pénz­ről szól az sem, hogy az MLSZ-nek nincs olyan át­fo­gó pá­lyá­za­ti tá­mo­ga­tá­sa, amel­­lyel az után­pót­lás-ne­ve­lést ösz­tö­nöz­né. A li­ga egy kö­zel­múlt­be­li ál­lás­fog­la­lá­sa sze­rint az egye­sü­le­tek költ­ség­ve­tés­ének 10%-át után­pót­lás­ra kell köl­te­ni. Egy má­sik ha­tá­ro­zat ar­ra kö­te­le­zi a li­gatag (te­hát el­ső- és má­sod­osz­tá­lyú) klu­bo­kat, hogy min­den baj­no­ki mér­kő­zés min­den per­cé­ben a pá­lyán tart­son meg­ha­tá­ro­zott szá­mú 21 év alat­ti já­té­kost. Ezek­nek (kü­lö­nö­sen az előb­bi­nek) meg­va­ló­su­lá­sát ne­héz ugyan el­kép­zel­ni, de hos­­szú évek óta ez az el­ső do­log, ami elő­re mu­tat­hat a ma­gyar után­pót­lás-ne­ve­lés­ben.
Köz­ben az ál­lam és a fo­ci­tár­sa­da­lom pénz dol­gá­ban egy­más­ra mu­to­gat. Az ál­lam a tel­je­sít­mény nél­kü­li pro­fi fo­cit em­le­ge­ti, amely­re úgy­mond így is túl so­kat költ, míg a má­sik ol­da­lon azt ki­fo­gá­sol­ják, hogy az után­pót­lás-ne­ve­lés­re ké­ne ko­mo­lyabb ös­­sze­get for­dí­ta­ni, il­let­ve azt, hogy a tizenkétmillió fo­rin­tos ál­la­mi tá­mo­ga­tott­sá­gú MLSZ-nek mi­ért kell mec­­csen­ként bér­le­ti díj­ként tízmillió fo­rin­tot fi­zet­nie az állam­nak egy-egy vá­lo­ga­tott mér­kő­zé­sért.

Szak­mai kér­dés?
Után­pót­lás­sal fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek la­punk­nak el­mond­ták, hogy nem­csak a pénz, ha­nem a szak­mai hát­tér és a kon­cep­cióhi­á­nya is gondja a ma­gyar után­pót­lás-ne­ve­lés­nek. („Mi a ter­ved?” – te­het­nénk fel a kér­dést az­zal az el­ke­se­re­dett Ha­la­dás-szur­ko­ló­val együtt, aki Il­lés Bé­la egyik cél­ta­lan cse­le­zé­sét kom­men­tál­ta ekképpen.) A szak­mai vi­ta tár­gya, hogy hol cél­sze­rűbb kon­cent­rál­ni az erő­ket: az is­ko­lá­ban vagy az egye­sü­le­tek­nél.
En­nek a vi­tá­nak szép pél­dá­ja volt a Bozsik-program. Itt kez­det­ben az is­ko­lai te­het­ség­gon­do­zást tá­mo­gat­ták – az is­ko­lán ke­resz­tül több gye­re­ket le­he­tett el­ér­ni. A cél az volt, hogy a gye­re­kek mo­zog­ja­nak, fo­ciz­za­nak, te­het­sé­geket fedez-zenek fel és vigyék is el őket az egye­sü­le­tek. A klubok és az edzők még­is tá­mad­ták az el­kép­ze­lést, mond­ván: az is­ko­lák­ban nincs meg­fe­le­lő szak­mai hát­tér. Pe­dig eh­hez a prog­ram­hoz se­gít­sé­get adott a gye­rek­fo­cit tá­mo­ga­tó Gó­li­át-prog­ram, amely egyéb­ként ré­sze a McDonald's sa­ját pr-kampányának. Er­ről – egy mul­ti­na­ci­o­ná­lis cég­gel szem­be­ni min­den kincs­tá­ri fenn­tar­tás el­le­né­re – el­mond­ha­tó, hogy jól mű­kö­dő prog­ram, im­már év­ti­ze­des hát­tér­rel. Leg­utóbb negy­ven­ezer (!) gye­rek vett részt az általuk szervezett tornán.
Vé­gül egy jól kö­rül­ír­ha­tó lob­bi nyo­má­sá­ra, a szak­mai fe­szült­sé­ge­ket eny­hí­ten­dő, el­kez­dő­dött a Bozsik II. prog­ram, amely már az egye­sü­le­te­ket is tá­mo­gat­ta. Az ezt kri­ti­zá­lók azon­ban azt ve­tet­ték fel, hogy eb­ben ke­vés gye­rek vesz részt, il­let­ve nincs jól do­ku­men­tál­ha­tó szak­mai koncepciója.
Az egész Bozsik-prog­ram költ­ség­ve­té­se 5,2 mil­li­árd fo­rint lett vol­na, er­re az elő­ző kor­mány­zat ötszázmil­li­ót át­utalt, il­let­ve a kor­mány­vál­tás ide­jén még ötszázmil­lió ke­rült az után­pót­lás-ne­ve­lés szám­lá­já­ra. A töb­bi a meg­szo­rí­tá­sok és a szak­mai vi­ták ál­do­za­ta lett.
A Bozsik-prog­ram lé­nye­ge: az or­szá­got ap­ró kör­ze­tek­re oszt­va, min­den­hol kor­osz­tá­lyos baj­nok­sá­go­kat ír­ja­nak ki, oda az egye­sü­le­tek küld­je­nek szak­em­be­re­ket, akik ös­­sze­gyűj­te­nék az el­hi­va­tot­ta­kat. A tehetségeseket a na­gyobb kör­ze­ti baj­nok­ság­ban, majd me­gyei küz­del­mek­ben ját­szat­nák, a legjobbak így ke­rül­hetnének az után­pót­lás-vá­lo­ga­tott kö­ze­lé­be.
Má­ra mind­két prog­ram át­ala­kult, vagy a rossz nyel­vek sze­rint meg­szűnt. Je­len­leg az után­pót­lás-ne­ve­lést a Sport XXI. prog­ram alatt egy­sé­ge­sí­tet­ték, amely­nek köz­pon­ti ko­or­di­ná­to­ra a Nem­ze­ti Után­pót­lá­si In­té­zet. A tervekbe hos­­szas hu­za­vo­na után be­von­ták a lab­da­rú­gást, il­let­ve az MLSZ-t is. En­nek kö­szön­he­tő­en a NUPI vég­zi a pén­zek fel­hasz­ná­lá­sá­nak fel­ügye­let­ét és a kül­ső kont­rollt, a szak­mai mun­ka pe­dig az MLSZ-re vár. Ez min­den­kép­pen elő­re­lé­pést je­lent. Ezek után ta­lán szá­mon kér­he­tő lesz, hogy hány gye­rek vesz részt a prog­ram­ban, kik fog­lal­koz­nak ve­lük, mi­lyen edzés­mód­sze­re­ket al­kal­maz­nak. De ahogy a Bozsik-prog­ram­nak, en­nek is az le­het a hi­bá­ja, hogy az után­pót­lás­kép­zés csak 14 éves ko­rig van ki­épít­ve, utá­na a te­het­sé­ge­ket fel­szív­ják a nagy egye­sü­le­tek. Ez az az idő­szak, ami­kor a ka­ma­szok már ke­vés­bé to­le­rál­ják a „szólíthatlak bo­ga­ram­nak, te te­tű?” kez­de­tű öl­tö­zői be­szó­lá­so­kat. Vagy ha to­le­rál­ják, azért te­szik, hogy fel­nő­ve ők le­gye­nek a jö­vő Torghelle Sándorai. Mert saj­nos más ma­gyar ikont ne­héz most találni… Per­sze az is se­gít­ség le­het, hogy leg­alább lát­hat­nak ma­gyar fut­bal­lis­tát a tévén ke­resz­tül a gye­re­kek. Ezért ör­ven­de­tes, hogy bár az MTV lát­ha­tó­an le­tö­röl­te a ma­gyar fo­cit a kép­er­nyő­ről, az RTL Klub még­is mű­so­rá­ra tűz­te a ma­gyar baj­nok­sá­got, sőt a plety­kák sze­rint ők fog­ják köz­ve­tí­te­ni a VB-se­lej­te­ző­ket is. Raj­tuk nem mú­lik.

Bajok a képzésben
Megoldatlan az edzőképzés, a vi­lág el­ro­hant mel­let­tünk. Ví­zi­lab­dá­ban hi­á­ba ke­res­nénk kül­föl­di edző­ket vagy já­té­ko­so­kat: nin­cse­nek, sőt in­kább a kül­föl­di sztár­klu­bok­ból jön­nek ha­za vá­lo­ga­tott­ja­ink. An­nak el­le­né­re, hogy mind a ma­gyar edzők, mind a já­té­ko­sok drá­ga kincs­nek szá­mí­ta­nak bár­hol a vi­lá­gon. De a fo­ci­ban ez is más­képp van. Mert ma­gyar edző kül­föld­re csak nya­ral­ni megy. Baj van te­hát a ha­zai szak­em­ber­kép­zés­sel, eb­ben se­gít­het, se­gít­he­tett vol­na az UEFA li­cencrend­szer. Ez egy­sé­ges edző­kép­zést je­lent, eu­ró­pai szak­mai hát­tér­rel, és ar­ra szol­gál, hogy az edzők – min­den kü­lön pa­pír nél­kül – mun­kát vál­lal­has­sa­nak az uni­ó­ban. Vé­gül ná­lunk is be­ve­zet­ték a li­cencrend­szert. Jó szo­kás sze­rint ez is azon­nal meg­osz­tot­ta a fut­ball­tár­sa­dal­mat. A bí­rá­lók szerint gondot jelent, hogy a rendszer nem szakmai továbbképzést biztosít, hanem az egyedüli értékmérője lett az edzői hozzáértésnek. So­kak vé­le­mé­nye sze­rint né­hány hó­nap alatt csak a bu­sás tan­fo­lyami dí­jat le­het be­szed­ni, ko­moly tu­dást nem le­het szerezni. Még­is, e pa­pír nél­kül sen­ki sem ül­het a „pro­fi li­ga” kis­pad­ja­in. Rá­adá­sul ab­ban az év­ben, ami­kor a licenckérdést elő­ször elő­vet­te Mezey mes­ter, egy pa­pír nél­kü­li fi­a­tal edző, Bozsik Pé­ter vit­te a baj­no­ki cí­mig a csa­pa­tát. (Hogy a do­log még pi­kán­sabb le­gyen: Bozsik a leg­el­ső edzői idé­nyé­ben ép­pen Mezeytől vet­te át a ki­esés szé­lé­re ke­rü­lő Va­sast, hogy fél sze­zon alatt a do­bo­gó­ra jus­son ve­le. És hogy még min­dig szol­gál­junk ér­de­kes­ség­gel: idén szin­te ugyan­ez tör­tént meg. A sze­zon meg­le­pe­téscsa­pa­ta, az Új­pest, há­rom hó­nap alatt a ki­len­ce­dik hely­ről kis híján baj­no­ki cí­met nyert az él­vo­nal­ban most de­bü­tá­ló edző, Mé­szöly Gé­za ve­ze­té­sé­vel. Ki­ta­lál­ják ugye, hogy ki­től vet­te át a csa­pa­tot februárban?)
A li­cencrend­szer tá­mo­ga­tói vi­szont az­zal ér­vel­nek, hogy a három hó­na­pos kép­zés az alap­ve­tő­en fon­tos dol­gok­ra kon­cent­rál­va pro­fi szem­lé­le­tet ad, a kép­zé­sen nem­zet­kö­zi szak­te­kin­té­lyek ta­ní­ta­nak. Emel­lett az ál­la­mi kép­zés­sel szem­ben itt éven­te kö­te­le­ző to­vább­kép­zé­se­ken kell részt ven­ni­ük a ké­pe­sí­tést meg­szer­zők­nek. Sőt egyes elem­zők sze­rint ugyan­nyi úgy­ne­ve­zett hasz­nos órát töl­te­nek el az is­ko­la­pad­ban három hó­nap alatt a li­cen­ce­sek, mint a négyéves TF-kép­zé­sen részt­ve­vők.
Pe­dig az edző­kép­zés re­form­ja so­kat hoz­hat­na a kony­há­ra. A 80-as évek­ben, ami­kor mi új­ra és új­ra szá­mol­tuk a szov­je­tek­től ka­pott gó­lo­kat, Csehszlová-kiában el­in­dult a kép­zé­si prog­ram, egy bi­zo­nyos Vaclav Jira ne­vű úri­em­ber irá­nyí­tá­sa alatt. Ma lé­te­zik Jira-bi­zott­ság az UEFA-ban, és so­kan en­nek a prog­ram­nak tud­ják be a 1996-os EB-ezüs­töt és a mostani sikereket is. Matthäus ka­pi­tá­nyi ki­ne­ve­zé­se az MLSZ és a Li­ga ve­zér­ka­rá­nak a túl­élé­sét szol­gál­ja, hi­szen az el­múlt öt év­ben sem­milyen ér­té­kel­he­tő ered­ményt nem ér­t el sem klub­csa­pa­tunk, sem vá­lo­ga­tot­tunk. A nem­ze­ti baj­nok­ság ala­ku­lá­sa és az idő­köz­ben ki­rob­ba­nó vi­ták pe­dig in­kább egy rosszul szer­ve­zett kö­zép­is­ko­lai baj­nok­ság­ra ha­son­lí­ta­nak. Ame­lyet min­dig a b-sek nyer­nek meg, mert ők jó­ban van­nak a tor­na­ta­nár­ral.
A ma­gyar fo­ci­ban te­hát nin­csen meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len hi­te­les­sé­gű szak­mai szer­ve­zet, sen­ki nem ta­lál­ko­zott még ko­mo­lyan át­gon­dolt hosszú tá­vú prog­ram­mal, amely az egész ma­gyar lab­da­rú­gás át­ala­kí­tá­sát tűz­te vol­na ki célul.

Po­li­ti­kai
kér­dés?
A po­li­ti­ka is fan­tá­zi­át lát és lá­tott a fo­ci­ban. Hi­szen ha 2002-ben ki­ju­tott vol­na a ma­gyar vá­lo­ga­tott a vb-re, ak­kor tíz ki­csi Ron Werber sem tud­ta vol­na meg­ver­ni a Lisztesékkel fényképezkedő Or­bán Vik­tort. Per­sze igaz ez a má­sik ol­dal­ra is. So­kan a sza­va­zó­fül­ke ma­gá­nyá­ban meg­bo­csá­ta­nák Med-gyessynek az ügy­nök­múl­tat meg a kor­mány­mun­kát, ha el­mon­da­na né­hány ööö-t 2006-ban a né­met­or­szá­gi vi­lág­baj­nok­ság­ra ké­szü­lő ma­gyar vá­lo­ga­tott edző­tá­bo­rá­ban.
Az Or­bán-kor­mány a Bozsik-prog­ra­mot hir­det­te meg, so­kak sze­rint túl ké­sőn. Most er­re kont­ráz­tak rá a má­sik ol­da­lon, és lét­re­hoz­ták az egy­sé­ges Sport XXI. prog­ra­mot. Per­sze a po­li­ti­kai szél­já­rás ha­mar meg­osz­tot­ta a sport­tár­sa­dal­mat is. Je­len­leg so­kan a po­li­ti­ku­sok há­ta mö­gé búj­va, az ő ne­ve­ik­kel re­vol­ve­re­zik el­len­fe­le­i­ket. Az amúgy is ka­o­ti­kus hely­zet­nek ez saj­nos nem hasz­nál. Hi­szen ilyen kör­nye­zet­ben szü­let­nek a talp­nya­lók, a mé­reg­ke­ve­rők és a pá­lya­el­ha­gyók.
A helyzetet nehezíti, hogy Ma­gyar­or­szág az egyet­len or­szág Eu­ró­pá­ban, ahol fo­lya­ma­to­san csök­ken az iga­zolt já­té­ko­sok szá­ma. Egy­sé­ges sta­tisz­ti­ka ugyan nincs, de meg­bíz­ha­tó for­rá­sok sze­rint je­len­leg 80 és 100 ezer kö­zött van az iga­zolt lab­da­rú­gók szá­ma. Ab­ban vi­szont egy­sé­ges az ál­lás­pont, hogy en­nek a szám­nak egy je­len­tős ré­sze 35 év fe­let­ti iga­zolt fo­cis­ta, aki­ből már csak a senior vb-n lesz gól­ki­rály. Po­ten­ci­á­lis vá­lo­ga­tott já­té­kos, az­az 18 év alat­ti iga­zolt lab­da­rú­gó harmincezer és ötvenezer fő le­het. Az eu­ró­pai sta­tisz­ti­kák azt mu­tat­ják, hogy ötvenezer gye­rek kö­zött van Baros- vagy Ballack-szin­tű te­het­ség. Míg Né­met­or­szág­ban har­minc­szor annyi iga­zolt já­té­kos van, mint ná­lunk, ad­dig az ugyan­csak tízmil­li­ós Cseh­or­szág is több mint egy­mil­lió iga­zolt fo­cis­tá­val büsz­kél­ked­het. Ez azt jelenti olyan mé­lyen va­gyunk, hogy az U17-es ma­gyar vá­lo­ga­tott­ban már hi­ány­posz­tok van­nak. Ami­ből az kö­vet­ke­zik, hogy öt-tíz év múl­va már nemhogy te­het­sé­ges, de egy ép­kéz­láb balbekk­je sem lesz a ma­gyar vá­lo­ga­tott­nak.

A pályák vége
De nem­csak az em­be­rek hi­á­nyoz­nak már a ma­gyar fo­ci­ból. Bu­da­pes­ten 1990 óta nyolc­van fo­ci­pá­lya szűnt meg. Friss hír, hogy a 6-os út fel­újí­tá­sa miatt leg­alább négy-öt pá­lyát fog­nak fel­szán­ta­ni a mun­ka­gé­pek. A lab­da­rú­gás­nak nincs te­hát ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő ere­je, az ön­kor­mány­zat­ok kü­lö­nö­sebb el­len­ál­lás nél­kül adhatják el vagy bérbe a zöld­ gye­pet. Há­la is­ten­nek azért vi­dé­ken job­ban a szem előtt van­nak a pá­lyák, nem eny­­nyi­re drasz­ti­kus a le­épü­lés. És per­sze mi­e­lőtt há­zi li­be­rá­li­sa­ink köz­be­vág­ná­nak, hogy nem ur­bá­nus szo­kás már a fo­ci, el­mond­hat­juk, hogy Lon­don­ban van­nak olyan fo­cipar­kok, ahol egy­más mel­lett 88 pá­lya található.
Ös­­sze­fog­lal­va el­mond­ha­tó:
a fo­ci­val fog­lal­ko­zó szak­em­be­rek sze­rint két le­het­sé­ges út van a ma­gyar lab­da­rú­gás előtt. Vagy sa­ját ere­jé­ből, gaz­da­sá­gi vál­lal­ko­zás mód­já­ra új­ra­é­pí­ti ön­ma­gát, és mint­egy Münchhausen bá­ró mód­já­ra a sa­ját ha­já­nál fog­va ki­húz­za ma­gát a mo­csár­ból, vagy pe­dig egy kül­ső – akár ál­la­mi, akár gaz­da­sá­gi ve­ze­té­sű – dik­ta­tú­ra tesz ren­det és teremt át­lát­ha­tó vi­szo­nyo­kat.
Vis­­sza­gon­dol­va az el­múlt
18 év­re, lát­va a leg­több pes­ti fo­ci­pá­lya he­lyén nőtt ben­zin­ku­ta­kat, la­kó­par­ko­kat és szu­per­mar­ke­te­ket, lát­va az iga­zolt fut­bal­lis­ták szá­má­nak drá­mai csök­ke­né­sét, lát­va a so­ro­za­tos nem­zet­kö­zi ku­dar­co­kat, és az una­lom­ba ful­ladt baj­nok­sá­go­kat, nyu­god­tan ki­je­lent­het­jük: most már biz­tos, hogy a gyak­ran em­le­ge­tett ala­pok­tól kell kez­de­ni, an­nál is in­kább, mert már csak azok ma­rad­tak. Né­hány ka­pu, meg né­hány labda.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”