OFFLINE | téma |
Kapósak – kellenek?
(2004. július)
A jú­ni­us ele­ji, né­me­tek el­le­ni nem várt győ­ze­lem nyo­mán még na­gyobb az ér­dek­lő­dés a ma­gyar fut­bal­lis­ták iránt. Na de jó-e ne­künk, ha nem a ma­gyar csa­pa­to­kat erő­sí­tik?

Elő­ször ejt­sünk szót egy kö­zel­múlt­be­li vál­to­zás­ról, amely vi­szont va­la­hogy el­ke­rül­te a szé­le­sebb fut­ball­kö­zön­ség fi­gyel­mét. Ta­lán em­lék­szünk még, a ta­va­lyi év­ben a Man­ches­ter United egy ame­ri­kai ka­pust iga­zolt. Több le­he­tő­ség kö­zül vá­lasz­tot­ták őt, és az egyik leg­nyo­mó­sabb érv Tim Howard mel­lett az volt, hogy ma­gyar szár­ma­zá­sú édes­any­ja ré­vén sze­rez­het ma­gyar út­le­ve­let. De mi­ért volt ez fon­tos az an­gol csa­pat­nak? Azért, mert több nyu­ga­ti baj­nok­ság (az an­gol mel­lett pél­dá­ul a spa­nyol is) kor­lá­toz­za az egy csa­pat ál­tal pá­lyá­ra küld­he­tő, nem EU-tag or­szág­ból szár­ma­zó já­té­ko­sok szá­mát. Ez a szám vál­to­zó, ál­ta­lá­ban há­rom-négy szo­kott len­ni. Mi­vel tud­ták, hogy Ma­gyar­or­szág má­jus el­se­jé­től az Eu­ró­pai Unió tag­ja lesz, bát­ran iga­zol­ták, hi­szen a ka­pus így nem szo­rít ki még egy já­té­kost a meg­adott ke­ret­ből. Az eu­ró­pai klu­bok elő­sze­re­tet­tel vá­sá­rol­nak be Dél-Ame­ri­ká­ban, és ha vá­lasz­ta­ni le­he­tett egy ot­ta­ni vagy egy ma­gyar já­té­kos le­iga­zo­lá­sa kö­zül, bi­zony mi húz­tuk a rö­vi­deb­bet. Má­jus el­se­je óta a kér­dés nem kér­dés. És mi­vel a ma­gyar klu­bok (nyu­ga­ti mér­cé­vel mér­ve) nem kér­nek so­kat egy-egy fut­bal­lis­tá­ért, a nyu­ga­ti klu­bok a mos­ta­ni át­iga­zo­lá­si sze­zon­ban már job­ban ér­dek­lőd­nek irán­tunk.

Rek­lám
Él­het a köz­be­széd­ben az a fel­té­te­lez­he­tő­en igaz hír, hogy szö­vet­sé­gi ka­pi­tá­nyunk csa­pat­ösz­­sze­ál­lí­tá­si el­ve­it be­fo­lyá­sol­ja a sa­ját vagy egy kö­ze­li is­me­rő­sé­nek anya­gi ér­de­kei – azon­ban az­zal nem le­het vi­tat­koz­ni, hogy Lothar Matthäus a ma­gyar fut­ball je­len pil­la­nat­ban leg­na­gyobb ha­tás­fo­kú rek­lám­hor­do­zó­ja. Mi­vel a rek­lám nem ma­ga a ter­mék, de fi­gyel­met irá­nyít a ter­mék­re – azt is mond­hat­juk, hogy a Wa­les el­le­ni, már­ci­u­si vá­lo­ga­tott meccs után, a ka­pi­tá­nyunk ál­tal ki­osz­tott pár po­fon is rek­lám volt, a bra­zi­lok el­le­ni meccs is rek­lám volt, és bi­zony rek­lám volt a he­te­kig tar­tó po­lé­mia, hogy megy vagy ma­rad a ka­pi­tány. Az­tán hogy a rek­lá­mo­zott pu­ding mi­lyen – an­nak a pró­bá­ja is­mert. Min­den­eset­re már a né­me­tek el­le­ni mér­kő­zés előtt is na­gyobb volt az ér­dek­lő­dés a ha­zai já­té­ko­sok iránt, mint ta­valy ilyen­kor, ami­kor az EB-se­lej­te­zők ak­kor biz­ta­tó­nak tűnt ered­mé­nye­it hoz­ta a vá­lo­ga­tott. Az­tán jött jú­ni­us 6-a és az EB-re ké­szü­lő, tel­jes fegy­ver­zet­ben fel­ál­ló né­met csa­pat csú­nyán ki­ka­pott ott­hon a rop­pant tar­ta­lé­kos ma­gyar vá­lo­ga­tot­tól. Matthäus edzői pá­lyá­já­nak ed­di­gi leg­na­gyobb si­ke­rét arat­ta (ter­mé­sze­te­sen a meccs után kö­zöl­te, hogy ma­rad), a mér­kő­zés után pe­dig tu­cat­já­val je­lent­kez­tek be a ma­gyar já­té­ko­so­kért a nyu­ga­ti klu­bok. Mi­lyen klu­bok ezek?
Hát, nem az eu­ró­pai fo­ci elit­je. Jó­részt a fel­ső­kö­zépszin­tű baj­nok­sá­gok el­ső osz­tá­lyá­nak kö­ze­pe. Te­hát egy né­met, hol­land vagy fran­cia nyol­ca­dik he­lye­zett. Torghelle Sán­do­rért és Gera Zol­tá­nért be­je­lent­ke­zett egy, Eu­ró­pa ta­lán leg­erő­sebb él­vo­na­lá­ba fris­sen fel­ke­rült csa­pat is, az an­gol Crystal Palace – de ez is csak egyet­len eset, rá­adá­sul a já­té­kos, ha­csak nem ugyan­any­­nyit kí­nál ér­te több klub, nem dönt­het ar­ról, hogy ho­va megy. Ilyen­kor a je­len­le­gi klub­ja vá­laszt­ja ki azt a csa­pa­tot, ame­lyik a leg­töb­bet ad­ja. Jó-e, ha az eu­ró­pai kö­zép­me­zőny­be küld­jük arany­lá­bú fi­a­in­kat? Azt hi­szem, köz­meg­egye­zés van ab­ban, hogy bár­ho­va is megy, jobb lesz ne­ki, mint itt­hon. Az edzés­mód­sze­rek még a nyu­ga­ti kö­zép­me­zőny­ben is fény­évek­kel a ha­za­i­ak előtt áll­nak, bár tény: egy­re több a fi­a­tal és si­ke­res edzőnk (lásd másik ke­re­tes írá­sun­kat). Rö­vid ­tá­von nyil­ván nem kel­le­mes, de hosz­­szú ­tá­von na­gyon so­kat je­lent, hogyha egy­ál­ta­lán van­nak bé­relt he­lyek, hit­bi­zo­mány­ok egy nyu­ga­ti csa­pat­ban, az sem­mi eset­ben sem a kül­föl­di já­té­ko­sé (Szabics Im­re az el­múlt sze­zon fe­lé­től a Stutt­gart kis­pad­ján ült, míg a ná­la je­len­tő­sen ros­­szabb gól­át­la­gú Kevin Kuranyi, mint a né­met vá­lo­ga­tott csa­tá­ra, min­den mec­­csen kez­dő le­he­tett – az utol­só for­du­lók­ban le is ke­rül­tek a do­bo­gó­ról). Ez óri­á­si ösz­tön­ző erő, amit ha­zai csa­pat nem „tud” meg­ad­ni.

A jövő;…?
Ha meg­néz­zük a vi­lág­ver­se­nye­ken sze­rep­lő, a mi jó eset­ben el­ér­he­tő jö­vőn­ket meg­tes­te­sí­tő csa­pa­to­kat (bol­gár, hor­vát, szlo­vén, lett), lát­juk, hogy az ő já­té­ko­sa­ik sem na­gyon ját­sza­nak az em­lí­tett fel­ső­kö­zép-szín­vo­nal­nál jobb baj­nok­sá­gok­ban. Vi­szont már hos­­szú évek óta vannak oda­kint, és mind­an­­nyi­uk­nál ki­ala­kult a lé­gi­ó­so­kat csa­pat­tá va­rá­zso­ló szö­vet­sé­gi ka­pi­tá­nyi at­ti­tűd. A mi­e­ink vi­szont csak most ke­rül­nek ki. En­­nyi az elő­nyük. A mi „elő­nyünk”, hogy fel­té­te­lez­he­tő­en hos­­szú ide­ig nem lesz EU-tag Hor­vát­or­szág, Ro­má­nia vagy Bul­gá­ria, így ha­son­ló ké­pes­sé­gű já­té­ko­sok ese­tén a ma­gyar mel­lett fog­nak dön­te­ni a nyu­ga­ti klu­bok. Az­tán per­sze ez csak amo­lyan köz­gaz­da­sá­gi „ha”, amely a töb­bi fak­tort moz­du­lat­lan­nak vé­lel­me­zi. A vá­lo­ga­tot­tat le­szá­mít­va, a ma­gyar fo­ci egé­sze, úgy mint után­pót­lás-ne­ve­lés, baj­nok­ság szín­vo­na­la, nézőszámok… nem ígér sok jót.

- S. H. -


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”