OFFLINE | puncs | yo-hely
1700 éves falak között
Split
(2005. szeptember)
Dalmácia fővárosában a római építészet és a Sztálin-barokk rajongói egyaránt megtalálják számításaikat. A strandokon a bennszülöttek az árnyékból figyelik a bőrrákért komoly áldozatokat hozó külföldieket, a sikátorok barátságos kávézókat rejtenek, és mindenhonnan a Hajduk Split emblémája köszön vissza ránk.

Horvátország második legnagyobb települése Budapestről autóval (menetidő: 9-11 óra), repülővel (1 óra + bohóckodás a reptereken + transzfer) és vonattal (16 óra) is megközelíthető. A vonatozást jó szívvel ajánljuk, nem mindenhol ejtenek az emberre fémvázas hátizsákot hét nyelven beszélő orosz világutazók. A vasútállomás egyben a sínpár végét is jelenti – a városból tulajdonképpen csak Zágráb irányába indulnak vonatok.
Az állomástól mintegy kétpercnyire található a város legszigorúbban vett központja, a Világörökséghez tartozó Diocletianus-palota, ami tulajdonképpen egy magas falakkal körülvett, nagyjából négyzet alaprajzú erődítmény. A közelben született császár öreg napjaira építtette a monumentális építményt, tíz évig folytak a munkálatok, mire 304-re elkészült a nagy mű (erre emlékeztetnek a városszerte kiaggatott “Split 1700” fényfüzérek is). A falakon belül szűk sikátorok hálózzák be a palotát, amelyek csak néhol szélesednek terekké és utcákká. Itt nem merül fel a kérdés, hogy beengedjék-e az autóforgalmat a történelmi belvárosba, mivel még egy Smart számára sem lenne elegendő élettér.

Szfinxek és templomok
Az Arany-, Ezüst-, Bronz- és Vaskapuk a palota északi, keleti, déli és nyugati bejáratai. Eredeti anyaguk már a múlté, csak a nevük maradt. Az évszázadok során a város újabb és újabb lakói (a római uralkodók és udvartartásuk után először egy közeli település barbárok elől menekülő lakosai találtak menedéket itt) sok mindent hozzáadtak a palotához – és vettek is el belőle bőven. Számos épület teljesen átalakult, az Ezüstkaput például sokáig egy pékség torlaszolta el, csak a XX. század során rekonstruálták az eredeti bejáratot. A különféle korszakok érdekes építészeti egyveleget hoztak létre, a főtéren jól megférnek egymás mellett a két kisebbfajta szfinx, a római vízvezeték, a korinthoszi oszlopfők és a Jézus életéről mesélő, XIII. századi faragványok.
A zegzugos utcácskákat ma is lakják, az udvarok és erkélyek fölé kifeszített köteleken ruhák száradnak.
Split története nem szerénykedik ironikus fordulatokban sem: a legnagyobb keresztényüldöző császár mauzóleumát a középkorban katedrálissá alakították, egyik lakosztályából Szent András temploma lett, a dalmát uralkodók keresztelő-kápolnája pedig egykor Jupiter-szentély volt. A múzeumokat bordó zászlók jelzik, közülük több is a palotán belül található. Érdemes ellátogatni például a Városi Múzeumba, ahol a szomszédos országokban kevés helyen tapasztalható meleg szavakkal emlékeznek meg a dalmáciai magyar uralom évszázadairól. A kis néprajzi múzeum modern építészeti megoldásai jól harmonizálnak az évezredes falakkal, a tárlatot végigjárva megismerhetjük a dalmát öltözködés történetét.

Az éjszaka
Diocletianus palotájának déli fala mentén húzódik a város tengerpartos-pálmafás sétánya, a Riva. Az aszfaltra ráférne ugyan némi felújítás, de ez nem zavarja az esténként erre áramló tömegeket – az egymást érő kávéházak, éttermek és szállodák teljes kihasználtsággal pörögnek. Az idő előrehaladtával elcsendesedik a sétány és beindul az élet a zenés, rendszerint tengerparti szórakozóhelyeken. A legnagyobb szórakoztató-központ, a Bacvice a városközponttól keletre található, kellemes séta-távolságban. Három szinten tíz-tizenkét kávézó, bár és diszkó várja a fiatalokat. A Stellon fonott-bútoros kávézója éjjel egyig nyújtja holdfénynézős szolgáltatását, a Fibrában élő szintizenés dalmát dallamokra mulatnak a lokálpatrióták, a Hawaii az elektronikus zenék és a permanens stroboszkóp otthona, a teljes komplexumhoz hasonló nevet viselő klub szigorúan csak külföldi slágerekkel operál, a helyi aranyifjak törzshelyének tűnő Tropic Club Equador lokális és internacionális muzsikát egyaránt játszik.
A Hajduk-stadion környékén egy nagyobb (Tribu) és egy kisebb klub (Vanilla) működik, és a palotán belül is akadnak kisebb zenés bárok. Az Aranykaputól északra elterülő park és a közeli bazársor éjszaka a helyi bérhölgyek bevetési területe (csak szociológiai érdekességként jegyezzük fel, hogy informátoraink jelentése szerint egy, a lehető legteljesebb mértékben leharcolt vállalkozónő hétezer forintnak megfelelő kunáért kínálta szerelmét egy nappal cipőpultként szolgáló alkalmatosságon). Szivárványos szórakozóhelyet hiába is keresne az érdeklődő, Dalmácia nem a pezsgő meleg-életéről híres, házigazdánk szerint Horvátországban csak Zágrábban találni efféle műintézményt.

Napfény
Splithez sokkilométernyi tengerpart tartozik, strandok és vitorláskikötők sorával. A város nyugati félszigetét elfoglaló Marjan parkerdő északi és déli részén sziklás a part, a már említett Bacvice partszakasza részben homokos, részben köves. Közvetlenül a vízparton, a tűző napon egymást érik a külföldiek, a dalmátok dél és délután 5 között ritkán hagyják el az árnyékot, leginkább valamelyik bár székeiben olvasgatják a helyi lapokat.
Ami az ismerkedési lehetőségeket illeti, a dalmáciai lányok magasak és szépek, ugyanakkor meglehetősen konzervatívok. Előbb meg kell ismerni a baráti körüket, a testvéreiket, a szüleiket és a nagyszüleiket, s csak aztán lehet szó bármiféle közelebbi kapcsolatról (a helyi fiatalemberek jóval rugalmasabban viszonyulnak a kérdéshez). Így a strandok és szórakozóhelyek fiataljai közül inkább a külföldiek (a magyaroktól a japánokig bezárólag) és a Horvátország más részeiről (különösen a horvát viszonyok között kozmopolitának mondható Zágrábból) érkező nők nyitottak a futó nyári ismeretségekre.
A kulturálódás és a strandolás mellett vásárlással is elüthetjük a nappali órákat. A központban egymást érik az utcai árusok, az Ezüstkapunál egész bazársor települt a városfalhoz. A legnépszerűbb, majd’ minden árusnál fellelhető termékek a kétes eredetű Gucci, Armani napszemüvegek, valamint a Hajduk és a horvát válogatott mezeinek, sáljainak, sapkáinak és napszemüvegeinek széles arzenálja. A palotában számos kis divat- és szuvenírüzlet található, utóbbiak közül a főtértől északra eső Nautical Gift lopta be magát szívünkbe a maga reprint velencei térképeivel, levendula-készítményeivel és tengerész-cuccaival.

A környék
A közelben több olyan kisváros is található, ami megéri a legfeljebb egyórányi autóutat. A legközelebbi Solin, római nevén Salona. Római kori romjain kívül érdemes végigsétálni a zöldellő parkon, amit a Split édesvíz-ellátását már 1700 éves is biztosító folyó keresztez. A parkban álló templom plébánosa a horvát miniszterelnök testvére. Ugyanebben az irányban fekszik Trogir, szigetszerű óvárosával és a kikötőjében álló impozáns jachtokkal. A trogiri strand tele van fiatalokkal, de ha valaki fürdeni szeretne, a durván sziklás part komoly kihívást állít elé.
Splittől délre, mintegy 60 kilométernyire található Makarska. Az odavezető kacskaringós úton hol a szépségtől, hol a félelemtől áll el a lélegzete a mélyben elterülő tengert bámulva. A kis Makarska éjjel legalább annyira pezseg, mint a nagyvárosok, tengerparti bárok sorából lehet válogatni – a leghangulatosabb ezek közül az öböl melletti félsziget végében található.


Helyek

Fast Food Cvarak: A Rokova úton, a piac közelében található intézmény azoknak, akik szeretik a gyorséttermi ételeket, de utálnak rohanni. Az átlagos elkészítési idő ugyan 40-50 perc, viszont az étel finom, és a fésületlen fogsorú személyzet is rendkívül barátságos.

Stellon: A Bacvice tengerparti komplexumban található étterem és kávézó teraszáról a közeli strandra és a kikötőbe érkező, nagy hajókra látni. Dalmácia specialitása, a füstölt sonkával egybesütött hússzelet nem hagyott mély nyomokat bennünk, a tengergyümölcsei-pizzájuk ellenben fenséges. Rossz pont, hogy elfelejtettek étvágygerjesztő falatkákat felszolgálni.

Tropic Club Equador: Szintén a Bacvice része ez a napközben üldögélős, este táncolós bár, félkör alakú terasszal és trópusi hangulatot csak módjával árasztó műpálmafákkal. A bejáratnál a portások nem egészen transzparens szempontok alapján szűrik a környék legnépszerűbb szórakozóhelyének közönségét. A bár rendszerint zsúfolt, horvát és nemzetközi sláger-blokkok váltják egymást.

Teak Caffe: Kávézó a Diocle-tianus-palota északi fala mentén, nem messze az Aranykaputól. A helyi legendárium szerint már a római időkben is taverna állt ezen a helyen. A rendkívül hangulatos kis kávézó nevét a berendezést domináló fáról kapta, a kiszolgálás kifogástalan, s a környezethez illeszkedő képkeretbe rejtették még a plazma-tévét is.

Club Tribu: Vízparti szórakozóhely a Hajduk-stadion mellett. Terjedelmes fedett rész, tekintélyes méretű terasz (elsősorban látvány-elemként szolgáló) pezsgőfürdővel és kikötési lehetőséggel. A zene nemzetközi és jónak mondható. Kedvencünk az őrült pultos: mutogat, a szájában szállítja a számlát és kiakad, mert szóvá tesszük, hogy egy pohárral kevesebb helyi lórúgást kaptunk.

Stari mornar: Az öreg tengerészről elnevezett tengerparti étterem a spinuti városrészben. Az álnépies berendezés és a fülbevalós szintetizátor-művészek a Balaton legrosszabb arcát idezik, a konyha azonban nagyon jó. Különösen ízletes a Scampi Cardinale, lehetőség szerint fehér Graševina Krauthakerrel kísérve. A hallevesben viszont nyoma sincs a becsületes magyar halászlében megszokott haldaraboknak, a halat teljesen szétfőzik.

Stella: Szórakozóhely Split egyik külvárosának határában. Ha vasárnap este sehol sincs buli, itt akkor is zajlik az élet, elsősorban helyi arcok látogatják, turisták csak elvétve tévednek be. Ízléses berendezés, dalmát zene.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2005. szeptember (1130 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #1: _Stofi (2005. -1. 1-. 29: 2)  

Nem csak a Hajduk Split embléma köszön vissza, hanem a szurkolók is bőszen integetnek a magyar autósoknak!Nagyon kedves népek...!

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”