A politikai uborkaszezonban úgy tűnt, Te énekelted legszívhezszorítóbban miniszterelnökünk ázsiai utazását. És lám-lám, a cicaszimat nem csalt. Most Te küldted el nekem egy igen figyelemreméltó cikkedet, amelyben az ex-miniszterelnökhöz Orbán Viktorhoz és családjához látogattál. (Blikk 2005. szeptember 3. Orbán rántottával várta a Blikket) Gondolhatod, milyen önfeledten doromboltam. Neked, nekünk, mindannyiunknak. Főleg azok a mondataid tetszettek, hogy „házigazda saját készítésű kolbásszal készült rántottával lepte meg az egybegyűlteket” vagy a „Miközben a papa a nyári élményekről beszélt, a gyerekek alig bírtak magukkal jókedvükben, amit tovább fokozott, hogy zárásként túrós és káposztás rétessel lepte meg őket a családfő.” Persze belekerül a cikkbe a Fidesz főhorgászának, Áder Jánosnak is a keszege. Tényleg kár szaporítani a szót, sok jobboldali bulvárlap tenné össze a kezét, hogy legalább ilyet írhasson a szeretett Viktorról.
No, de a mai feszült belpolitikai helyzetben még egy macskának is a helyén kell, hogy legyen az esze. Nem bízhatja magát csak a szimatára, meg az érzéseire. Meg ugye, régi macska, nem vasmacska! Így hát én se voltam röst, kinyaltam a bajuszom, kinyújtóztam és nesztelen macskatalpon beosontam a Blikk szerkesztőségébe. Hátha itt valami fortélyos nagy provokációnak vagyunk az áldozatai. No, macskaszívem megnyugodott, amikor beletúrtam a papírkosárba és bájos cikket találtam Tőled. Szívmelengetően írsz például a fáradt miniszterelnökről, aki esténként könyvet ír magáról, miközben a könny
cseppek összemaszatolják a kalviatúrát. (Blikk 2005. augusztus 31. Gyurcsány éjszakánként írt)
Nos, kedves Bori, néhány megfáradt pillanatomban, amikor macskaszívemre teszem koszos kis tappancsomat, azt kívánom, hogy ragadd ki a tollat az összes megsavanyodott kolléga kezéből és írd Te az összes újságot!
Szóval, továbbra is mosolyogni, kacagni, nevetni!
Üdvözlettel: Cica bácsi