Nemrégiben hely­ha­tó­sá­gi vá­lasz­tá­sok zaj­lot­tak Ro­má­ni­á­ban, s ne­héz el­dön­te­ni, hogy van-e egy­ál­ta­lán ma­gyar szer­ve­zet, amely nyer­te­se a meg­mé­ret­te­tés­nek. Gon­do­lok itt az „egy­ség­hí­vők­re” és az „egy­ség­bon­tók­ra” egy­aránt.
– A ki­sebb­sé­gi po­li­ti­zá­lás pá­ro­sul egy sa­já­tos egy­ség­fel­fo­gás­sal és az et­ni­kai pár­tok­ra és vá­lasz­tá­si hely­ze­tek­re jel­lem­ző de­mok­rá­ciade­fi­cit­tel. A mai er­dé­lyi egy­ség­vi­ták­ban az egyik kulcs­kér­dés, hogy a ro­má­ni­ai ma­gyar eli­ten vagy tény­le­ge­sen az adott ma­gyar ki­sebb­sé­gi tár­sa­dal­mi cso­por­ton be­lül van­nak-e a sza­ka­dé­kok. Avagy az egyéb­ként is ré­teg­zett tár­sa­dal­mi ér­de­kek és vé­le­mé­nyek be­csa­tor­ná­zá­sát, az­az a de­mok­ra­ti­kus aka­rat­kép­ző­dés in­téz­mé­nye­sí­té­sét meg tud­ták-e az eli­ten be­lü­li cso­por­tok ol­da­ni? Te­hát 15 év után egy­re nyil­ván­va­lóbb, hogy a ma­gyar ki­sebb­sé­gi po­li­ti­kai pár­tok ma­guk­nak vin­di­kált kö­zös­sé­gi rep­re­zen­tá­ció (ön­kor­mány­za­ti sze­rep) és az or­szá­gos po­li­ti­kai ér­dek­vé­de­lem (párt­po­li­ti­ka) nem mű­köd­tet­he­tő együtt – az egyen­súly sze­mé­lyi ve­ze­tői ala­pon nem tart­ha­tó fent. Ro­má­ni­á­ban le­het azon vi­tat­koz­ni, hogy győ­zött/nem győ­zött/hol győz­he­tett vol­na az RMDSZ, de szá­mom­ra in­kább az a nagy kér­dés, hogy ké­pes-e a párt szű­kebb ve­ze­té­se szem­be­néz­ni az új je­len­sé­gek­kel. Az MPSZ kö­rü­li vá­lasz­tó­jo­gi vi­ta so­rán tel­je­sen meg­fe­led­kez­tek ar­ról, hogy az új hely­zet­nek a leg­na­gyobb vesz­te­se a ro­má­ni­ai he­lyi tár­sa­dal­mak ön­szer­ve­ző­dé­se, a ci­vil tár­sa­dal­mi szfé­ra. Új je­len­ség, hogy egy­re több he­lyen in­dí­tot­tak ma­gyar je­löl­te­te­ket a ro­mán pár­tok, és az elő­ző vá­lasz­tá­sok­hoz ké­pest több­szö­rö­sé­re nőtt a rá­juk adott sza­va­za­tok szá­ma. Nem tud­juk, hogy men­­nyi le­he­tett az előb­bi­től füg­get­le­nül a nem et­ni­kai ala­pon sza­va­zók szá­ma, de min­den bi­zon­­nyal ez is meg­nőtt. Ahogy Ro­má­ni­á­ban, a Partiumban kéz­zel­fog­ha­tó­vá vált a ro­mán nem­ze­ti­sé­gű RMDSZ-es pol­gár­mes­ter-je­lölt­re adott sza­va­zói kör is. Fon­tos jel­zés ugyan­ek­kor, hogy az RMDSZ po­li­ti­ká­já­val szem­ben ál­lók kö­zül csak Szász Je­nő volt ké­pes nyer­ni Székelyudvarhelyen. De ő is jó­részt a gyen­gécs­ke, messzi­ről – Verestóy At­ti­la ál­tal Bu­ka­rest­ből – irá­nyí­tott RMDSZ-kampánynak és a haj­rá­ban meg­je­le­nő – és a vá­rost le­nyű­gö­ző – Or­bán Vik­tor­nak kö­szön­he­tő­en. Per­sze ci­ni­ku­san azt is mond­hat­nám, hogy ez­zel is Markó Bé­la járt jól, hisz Szász sa­ját elv­ba­rá­tai kö­ré­ben sem a ko­ope­ra­tív-de­mok­ra­ti­kus mun­ka­stí­lu­sá­ról hí­res. Nagy kér­dés, hogy va­jon a ma­gyar­or­szá­gi jobb­ol­dal to­vább­ra sa­ját ér­ték­rend­jé­nek er­dé­lyi in­téz­mé­nye­sü­lé­sét lát­ja-e eb­ben a (protest-gyűjtő jel­le­gű) moz­ga­lom­ban. De a leg­sú­lyo­sabb kér­dés, hogy egy sa­já­tos mo­der­ni­zá­ci­ós pá­lyá­ra lé­pett kis­vá­ros köz­in­téz­mé­nye­i­nek sú­lyos prob­lé­má­it, a pol­gá­ri okos­ko­dó kö­zös­sé­gek prob­lé­má­it sen­ki meg se pa­rit­­tyáz­za. Ud­var­hely amúgy is egy kü­lön ma­gyar vi­lág, ahol a le­hal­kí­tott Du­na Te­le­ví­zió mel­lett szól a ro­mán la­ko­dal­mas, a manele, de en­nek el­le­né­re min­den­ki bu­da­pes­ti min­ták sze­rint igyek­szik be­ren­dez­ni a ma­ga éle­tét.
– Men­­nyi­ben tér­nek el egy­más­tól a ha­tá­ron tú­li ma­gyar eli­tek jö­vő­ké­pei?
– A jö­vő­képkon­szen­zust fon­to­sabb­nak tar­tom az úgy­mond „egy­ség­bon­tás” hang­sú­lyo­zásá­nál. A stra­té­gi­ai jö­vő­ké­pek most je­len­tő­sen el­tér­nek, de nem­csak az eli­tek, ha­nem az egyé­nek szint­jén is. A két na­pi­ren­den lé­vő po­li­ti­kai kulcs­prob­lé­ma a ki­sebb­sé­gi ma­gyar­ság fo­gyá­sa (asszi­mi­lá­ció, mig­rá­ció, de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok) és az in­teg­rá­ci­ós prob­lé­mák (vi­szony a több­sé­gi tár­sa­da­lom­hoz, az anya­or­szág­hoz, a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom ön­szer­ve­ző­dé­sé­hez), be­le­gyö­mö­szö­lé­se az au­to­nó­miaaka­rá­sok­ba. A ki­sebb­ség­po­li­ti­kai elit szö­ve­gei ar­ra kon­cent­rál­nak, hogy mi­ként si­ke­rül­het le­bon­ta­ni a kö­zép-eu­ró­pai nem­zet­ál­la­mi ke­re­te­ket. Szlo­vá­ki­á­ban, a fel­vi­dé­ki ma­gyar kö­zös­ség­ben pél­dá­ul két fő kon­cep­ció él egy­más mel­lett, az egyi­ket Duray Mik­lós kép­vi­se­li. Le­egy­sze­rű­sít­ve: sze­rin­te a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság egy tíz és fél ­mil­li­ós kö­zös­ség re­gi­o­ná­lis cso­port­ja, egy­ér­tel­mű anya­or­szá­gi ori­en­tá­ci­ó­val, egyik fő fel­ada­ta pe­dig a na­gyobb ma­gyar kö­zös­ség ál­tal tá­mo­gat­va a szlo­vák nem­zet­ál­la­mi tö­rek­vé­sek vis­­sza­ve­ré­se és az­zal szem­ben re­gi­o­ná­lis in­téz­mé­nyes po­zí­ci­ók ki­épí­té­se. A má­sik el­kép­ze­lés Bugár Bé­la és Szi­ge­ti Lász­ló ne­vé­hez köt­he­tő: sze­rin­tük a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom­nak és ki­sebb­sé­gi elit­nek az adott or­szág mo­der­ni­zá­ci­ó­já­ban ér­de­kelt eli­tek­kel kell ki­egyez­nie. Ma­gá­é­vá kell ten­ni a mo­der­ni­zá­ci­ós stra­té­gi­á­kat és ezek­kel az erők­kel ös­­sze­fog­va kell há­rí­ta­nia a na­ci­o­na­lis­ta tá­ma­dá­so­kat. Mind­két ál­lás­pont­ban van rá­ció, azon­ban az RMDSZ pél­dá­ja fi­gyel­mez­tet­he­tő le­het. Mi tör­té­nik ak­kor, ami­kor egy adott ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom elit­je az elő­re­lé­pés­hez szük­sé­ges for­rá­sok elő­te­rem­té­se mi­att túl­sá­go­san oda­lán­col­ja ma­gát egyik vagy má­sik több­sé­gi ér­dek­cso­port­hoz? A „kény­sze­rű ön­cé­lú­ság” Markó Bé­la kép­vi­sel­te po­li­ti­ká­ja ak­kor le­het ered­mé­nyes, ha mond­juk az RMDSZ el tud­ja ját­sza­ni a finn­or­szá­gi Svéd Nép­párt sze­re­pét, amely gya­kor­la­ti­lag min­dig a kor­mány­zó ­párt­tal kö­tött ko­a­lí­ci­ós szö­vet­sé­get. Je­len pil­la­nat­ban még nem tud­juk, hogy hos­­szú ­tá­von si­ke­res le­het-e az RMDSZ stra­té­gi­á­ja, a ve­szé­lyek azon­ban lát­sza­nak.
– Ho­gyan lát­ja a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kai eli­tek­nek a ki­sebb­sé­gi ma­gyar tár­sa­dal­mak plu­ra­li­zá­ló­dá­sá­hoz, ön­szer­ve­zé­si kí­sér­le­te­i­hez va­ló hoz­zá­ál­lá­sát?
– Mi­vel az MSZP-nek a kér­dés nem törzs­té­má­ja és nem is igen hoz sza­va­za­to­kat szá­má­ra a ma­gyar­ság­po­li­ti­ka, nem lép fel kez­de­mé­nye­ző­en a párt és a kor­mány­zat. A má­sik vi­szo­nyu­lás a Fi­de­szé, ame­lyet a nem­ze­ti reintegráció stra­té­gi­á­já­nak szo­kás ne­vez­ni. Eb­ben a meg­fon­to­lás­ban az összmagyar nem­ze­ti ér­dek köz­pont­ja egy­ér­tel­mű­en Bu­da­pest. S dön­tő­en Duray Mik­lós nem­zet­po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­ját kép­vi­se­lik. Ez a két­faj­ta ál­lás­pont meg­ha­tá­roz­za a kor­mány­za­ti cik­lu­sok magyarságpolitkáját. Csak­hogy az utób­bi évek­ben itt ma­gyar­ság­po­li­ti­ka alatt nemcsak biz­ton­ság­po­li­ti­kai, il­let­ve tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai kér­dé­sek­ről, ha­nem egy­re in­kább párt­po­li­ti­kai vi­szo­nyok­ról van szó. Az MSZP ér­de­ke­it már szó­ba ­hoz­tam. A Fi­de­szen be­lül je­len­leg az le­het fon­tos di­lem­ma, hogy az ál­ta­la lét­re­ho­zott ked­vez­mény­tör­vény és le­ány­ko­ri ne­vén: stá­tusz ­iro­dák fon­to­sak-e most. Ez a – gép­ko­csik­kal, iro­dák­kal fel­sze­relt, ma­gyar ál­lam ál­tal fi­ze­tett al­kal­ma­zot­tak­kal mű­köd­te­tett – rend­szer ugyan­is az RMDSZ ön­kor­mány­za­ti kam­pá­nyát, és nem a Fi­desszel szö­vet­sé­ges po­li­ti­kai erők szer­ve­zé­sét se­gí­tet­te. To­vább bo­nyo­lít­ja a hely­ze­tet, hogy az utób­bi két év­ben mind­két nagy párt meg­pró­bál­ja erő­tel­je­sen be­fo­lyá­sol­ni az er­dé­lyi ma­gyar kö­zé­le­tet és a nyil­vá­nos­sá­got. Az utób­bi pe­dig lé­nye­gé­ben nem tu­dott a bu­da­pes­ti vé­le­ke­dé­sek­kel, meg­mon­dók­kal szem­ben ha­té­kony he­lyi vá­la­szo­kat meg­je­le­ní­te­ni.
– Mi­lyen gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai erő­cso­por­tok­kal szá­mol­ha­tunk a ha­tá­ron tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek­nél?
– Afe­let­ti örö­münk­ben, hogy Bu­da­pest­től két, öt vagy ép­pen tíz óra uta­zás után is ma­gyar nyel­vű, ma­gyar kul­tú­rá­jú kö­zeg­ben va­gyunk, haj­la­mo­sak va­gyunk fi­gyel­men kí­vül hagy­ni az adott or­szág min­den­na­pi re­a­li­tá­sa­it. A ha­tá­ron tú­li kö­zös­sé­gek – ha már önál­ló tár­sa­dal­mi szer­ke­zet­ként fog­juk fel azo­kat – al­rend­sze­rek­ből áll­nak: a po­li­ti­kai ér­dek­vé­de­lem in­téz­mé­nyei, az ön­kor­mány­za­ti po­zí­ci­ók, az egy­há­zi in­téz­mény­rend­szer, a ma­gyar nyel­vű mé­dia, a ci­vil tár­sa­da­lom kö­zös­sé­gei, mi­köz­ben meg­al­kot­ják a ma­gya­rul be­szé­lők in­téz­mé­nyes szfé­rá­ját, ezer szál­lal kö­tőd­nek a több­sé­gi tár­sa­da­lom kü­lön­fé­le cso­port­ja­i­hoz, és mű­kö­dé­sü­ket az ún. ma­gyar ha­gyo­má­nyok­nál job­ban meg­ha­tá­roz­za az adott or­szág jo­gi, po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi, prob­lé­ma­meg­ol­dó min­ta­rend­sze­re. Az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek és az ún. ma­gyar gaz­da­sá­gi-vál­lal­ko­zói cso­por­tok ese­té­ben pe­dig ezek an­­nyi­ra meg­ha­tá­ro­zó­ak, hogy fél­ve te­kin­te­ném egy ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lommo­dell­ben eze­ket is önál­ló ki­sebb­sé­gi intézményalrendsze-reknek.
A 21. szá­zad­ban bi­zo­nyos fo­kig ér­tel­met­len a ma­gyar/nem ma­gyar vál­la­lat, vagy ép­pen tő­ke­ex­port fé­nyé­ben szem­lél­ni eze­ket az or­szá­go­kat. Hi­szen a tér­ség kapitalizációjában egye­dül­ál­ló sze­re­pe van a mul­ti­na­ci­o­ná­lis cso­por­tok tő­ke­be­fek­te­té­se­i­nek. Et­től füg­get­le­nül sok múl­hat a he­lyi ma­gyar eli­te­ken. Ha a négy na­gyobb – még ma­gát ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom­nak te­kin­tő – ma­gyar ki­sebb­sé­gi elit szer­ve­ző­dé­sét át­te­kint­jük, na­gyon le­egy­sze­rű­sít­ve a kü­lön­bö­ző nem­zet­kö­zi szak­ér­tői anya­gok­ból, a kö­vet­ke­zőt lát­juk: Kár­pát­al­ján önál­ló, he­lyi, ma­gyar gaz­da­sá­gi ér­dek­cso­por­tok­ról nem be­szél­he­tünk, ott a ki­je­vi il­let­ve ung­vá­ri po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi cso­por­tok kis ma­gyar vo­nás­sal szí­ne­sí­tett he­lyi har­cát fi­gyel­het­jük meg. A Vaj­da­ság­ban szin­tén nem ala­kult ki önál­ló ma­gyar vál­lal­ko­zói ér­dek­cso­port-szö­vet­ség és in­kább nyu­ga­ti be­fek­te­tők he­lyi el­osz­tó­i­ként vagy a szerb üz­le­ti élet hely­tar­tó­i­ként lá­tunk ma­gyar vál­lal­ko­zá­so­kat. Önál­ló és egy­re erő­sö­dő sze­rep­lő­nek az ön­kor­mány­za­ti po­zí­ci­ók­kal is ren­del­ke­ző po­li­ti­ku­sok tűn­nek. A Fel­vi­dé­ken vi­szont meg­je­lent egy fi­a­tal tech­nok­ra­ta ré­teg, amely gaz­da­sá­gi be­fo­lyá­sát né­ha po­li­ti­kai ha­ta­lom­ra kon­ver­tál­ja; őket leg­in­kább Vi­lá­gi Osz­kár ne­vé­hez köt­het­jük, az MKP Or­szá­gos Ta­ná­csán be­lül és a ma­gyar ön­kor­mány­zat­ok­nál azon­ban egy­ér­tel­mű­en nincs több­sé­gük, de az MKP kor­mány­za­ti po­zí­ci­ó­i­ban a kap­cso­ló­dó gaz­da­sá­gi pro­jek­te­ket ez a há­ló­zat ha­tá­roz­za meg. Jó­val struk­tu­rál­tabb a hely­zet Er­dély­ben, több­faj­ta tö­mö­rü­lés lé­te­zik az RMDSZ-en be­lül és kö­rül, ame­lyek egy­ben más-más ro­mán po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi cso­port­hoz van­nak be­csa­tor­náz­va. A Verestóy At­ti­la ne­vé­vel fém­je­lez­he­tő lob­bi Har­gi­ta és Kovászna me­gyé­ben erős, el­ső­sor­ban a fa- és szí­nes­fém­ipar­ban, va­la­mint in­gat­lan­ban és a mé­di­á­ban is ér­de­kelt, emel­lett erő­sek a po­zí­ci­ói a he­lyi köz­igaz­ga­tás­ban. Verestóy szo­ros kap­cso­la­to­kat ápol a kor­mány­zó PSD mold­vai lob­bi­já­nak erős em­be­ré­vel, az RMDSZ-kapcsolatokért is fe­le­lős Viorel Hrebrenciuc-kal. Bor­bély Lász­ló, az RMDSZ kor­mány­za­ti ügye­kért fe­le­lős ügy­ve­ze­tő al­el­nö­ke erős gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ók­kal ren­del­ke­zik Ma­ros­vá­sár­he­lyen, és a me­gyé­ben szo­ros az együtt­mű­kö­dé­se a ro­mán kor­mány­párt Viorel Chiriac ve­zet­te Bras­só me­gyei szer­ve­ze­té­vel, va­la­mint ki­tű­nő a kap­cso­lat­rend­sze­re a ro­mán mé­di­á­ban. Nagy­vá­ra­don, a Partiumban a szo­ros ma­gyar­or­szá­gi kor­mány- és párt­kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­ző Mudura-csoport a meg­ha­tá­ro­zó, a Szö­vet­ség ap­pa­rá­tu­sá­ból töb­bek kö­zött Kiss Sán­dor Bi­har me­gyei RMDSZ-elnököt le­het ide­szá­mí­ta­ni. Az előbb fel­so­rolt cso­por­tok több tíz­mil­lió dol­lár ér­té­kű be­fek­te­té­sek­ben ér­de­kel­tek, hoz­zá­juk ké­pest jó­val ki­sebb és la­zább a Ta­kács Csa­ba ügy­ve­ze­tő al­el­nök ne­vé­vel is fém­jel­zett ko­lozs­vá­ri lob­bi, amely a ké­szü­lő észak-er­dé­lyi au­tó­pá­lya kö­rü­li be­fek­te­té­sek­ben, in­for­ma­ti­kai vál­lal­ko­zá­sok­ban, az in­gat­lan­pi­a­con stb. ér­de­kelt. A ma­gyar­or­szá­gi jobb­ol­dal­hoz kap­cso­ló­dó gaz­da­sá­gi ér­dek­cso­por­tok ere­je jó­val ki­sebb, né­hány Szász Je­nő kö­rül cso­por­to­su­ló szé­kely­föl­di vál­lal­ko­zót szá­mít­ha­tunk ide, a gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­juk azon­ban csak né­hány mil­lió dol­lár­ra te­he­tő.
– Hol hú­zó­dik a ha­tár az ér­dek­ki­já­rás és az ér­dek­ér­vé­nye­sí­tés kö­zött? Nem fe­nye­get-e az a ve­szély, hogy a Beth­len Gá­bor­ra hi­vat­ko­zó, komp­ro­misz­­szumcent­ri­kus po­li­ti­ka el­zül­lik, kor­rum­pá­ló­dik?
– Az em­lí­tett er­dé­lyi kap­cso­lat­rend­sze­rek már a ro­mán po­li­ti­kai vi­lá­gon be­lü­li kép­ződ­mé­nyek, de nem len­ne sze­ren­csés őket él­ből el­ítél­ni, hi­szen Ma­gyar­or­szág ha­son­ló­kép­pen át van sző­ve ha­son­ló lobbiérdekekkel, bár ös­­sze­ha­son­lít­ha­tat­la­nul na­gyobb po­li­ti­kai és in­téz­mé­nyes kont­rol­lal pá­ro­sul­va. Prob­lé­ma ott van, ha a tár­sa­dal­mi „köz­jó” meg­ne­ve­zé­se is ezen cso­por­tok ki­zá­ró­la­gos mo­no­pó­li­u­ma. Er­ről azon­ban nincs szó, in­kább az ér­dek­cso­por­tok, a ré­gi­ók, az anya­or­szá­gi pár­tok és a ro­má­ni­ai pár­tok köz­ti la­ví­ro­zás a jel­lem­ző. Eze­ket a fo­lya­ma­to­kat Markó Bé­la in­teg­rál­ja, lé­nye­gi, in­téz­mé­nye­sí­tett kont­roll nél­kül – min­den­eset­re ez lát­szik az én kül­ső és tá­vo­li po­zí­ci­óm­ból. Tör­té­ne­ti­sé­gé­ben – ahol azért biz­to­sab­ban moz­gok – azon­ban a mai vi­szo­nyo­kat alap­ve­tő­en át­ala­kí­tó fo­lya­ma­tok lát­sza­nak. A né­met és ma­gyar ki­sebb­ség­tör­té­net­ből lát­juk, hogy ha a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom elit­jét meg­ha­tá­ro­zó ér­dek­cso­por­tok gá­tol­ják a tár­sa­dal­mi al­rend­sze­rek ön­ma­guk lo­gi­ká­ja sze­rin­ti mun­ká­ját, vagy ha a kö­zös­ség po­li­ti­kai ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sét vég­ző párt rá­te­lep­szik a tár­sa­da­lom­ra, ak­kor an­nak a bel­ső kont­roll­me­cha­niz­mu­sai, ve­ze­tőki­vá­lasz­tá­sa és leg­fő­képp va­ló­ság­ké­pe is el­tor­zul. Pél­dá­ul a po­li­ti­ka­men­tes ci­vil szer­ve­ző­dés, mond­juk a cser­ké­szek mun­ká­ját csak ak­kor haj­lan­dó fi­nan­szí­roz­ni a po­li­ti­kai párt, ha azok cse­ré­be tá­mo­gat­ják őt. Ha nem, ak­kor a ki­sebb­sé­gi kö­zös­ség­nek szánt for­rá­sok­hoz sem jut­hat­nak hoz­zá. S ha az if­jú­sá­gi moz­gal­mak­ban már ele­ve fel­sőbb po­li­ti­kai for­rás­el­osz­tó el­vá­rá­sok sze­rint tör­té­nik a ve­ze­tőki­vá­lasz­tás, ho­gyan foly­ta­tó­dik ez a po­li­ti­kai párt­ban? De ez már el­ve­zet min­ket ah­hoz a kér­dés­hez, hogy ma­ga a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom mi­ként mű­köd­het a több­sé­gi tár­sa­da­lom nor­mái sze­rint. Csak egy pél­da: Ro­má­ni­á­ban ál­ta­lá­ban „rá­se­gí­te­nek” az érett­sé­gi vizs­gá­kon (s ezt min­den­ki tud­ja). Ha egy ma­gyar gim­ná­zi­um­ban szi­go­rú­an ra­gasz­kod­nak a tel­je­sít­mé­nyek­hez és szi­go­rú­an kö­ve­tel­nek a ta­ná­rok, ak­kor sa­ját di­ák­ja­i­kat hoz­zák ne­héz hely­zet­be, hi­szen má­sutt a ros­­szabb tel­je­sít­mény­re is jobb je­gyet ad­nak. Ha vi­szont a ta­ná­rok azt mond­ják, hogy „nem buk­ta­tom meg ezt a ma­gyar di­á­kot, mert szo­li­dá­ris va­gyok ve­le”, azon­nal egy nem tel­je­sít­mény­elv alap­ján mű­kö­dő habituális vi­lá­got szol­gál­nak ki, s nem egy tel­je­sít­mény­köz­pon­tú, a pol­gá­ri ér­té­ke­ket bel­ső­vé te­vő szem­lé­le­tet ho­no­sí­ta­nak meg. S ez foly­ta­tó­dik az egye­te­men, le­gyen az ál­la­mi, ma­gán- vagy épp ma­gyar ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sú ala­pít­vá­nyi ke­re­tek kö­zött. Ahogy a po­li­ti­ká­ban nem mű­köd­nek a di­rekt kont­roll­me­cha­niz­mu­sok, úgy a ki­sebb­sé­gi tár­sa­da­lom­ban sem erős a szak­mai, köz­éle­ti kri­ti­ka in­téz­mé­nyes­sé­ge. Ez leg­fel­jebb a saj­tó­vi­ták­ban csa­pong, kü­lö­nö­sebb kö­vet­kez­mé­nyek nél­kül. Mi­e­lőtt még rá­kér­dez­ne a bűn­bak­ok­ra, tisz­táz­nom kell: pusz­tán azt gon­do­lom, hogy a je­len ki­sebb­ség­po­li­ti­ka és köz­éle­ti kons­tel­lá­ci­ói egy­ál­ta­lán nem néz­nek szem­be ezek­kel a fo­lya­ma­tok­kal. A tar­ta­lom nél­kü­li for­mák vi­lá­ga el­le­ni küz­de­lem még az ér­tel­mi­sé­gi köz­be­széd­ből is hi­ány­zik. Az er­dé­lyi szel­le­mi élet kon­cep­ci­ó­zus alak­jai el­tűn­tek a köz­élet­ből, pél­dá­ul Szil­ágyi N. Sán­dor vagy Bakk Mik­lós elem­zé­sei vissz­hang­ta­la­nok. A Ma­gyar­or­szá­gon gyak­ran tár­sa­da­lom­men­tő pél­da­ként em­le­ge­tett Böjthe Csa­ba, Ka­tó Bé­la, Ger­gely Ist­ván, Ve­té­si Lász­ló gya­kor­la­ti­lag az er­dé­lyi köz­szel­lem pe­ri­fé­ri­á­ján van mind a mai na­pig, bel­ső tár­sa­dal­mi el­is­mert­sé­gük ala­csony.
Te­hát nagy kér­dés az, hogy a mai Kár­pát–Bal­kán ré­gi­ó­ban ki­ala­ku­ló, két kü­lön­bö­ző, a nyu­ga­ti min­tá­kat kö­ve­tő, szer­ző­dés­sze­rű, tel­je­sít­mény­elv­re épü­lő politika-gazdaság-civiltársadalmi/szak­mai ér­dek­egyez­te­tő szer­ke­zet (Ma­gyar­or­szág, Szlo­vé­nia, Szlo­vá­kia) vagy az utób­bi té­nye­ző nél­kü­li, az ál­la­mi el­len­őr­zést és új­ra­el­osz­tást pre­fe­rá­ló, tel­je­sen más szer­ke­zet ré­sze lesz a ro­má­ni­ai ma­gyar­ság. Per­sze ne higy­­gyük el azt, hogy Ro­má­nia tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­sé­ben meg­ha­tá­ro­zó vol­na a ki­sebb­sé­gi ma­gyar­ság, pusz­tán azt kel­le­ne vé­gig­gon­dol­ni, hogy mi­ként le­het­ne az adott or­szá­gon be­lül kész­sé­gek­kel, tel­je­sít­mé­nyek­kel a mo­der­ni­zá­ci­ós fo­lya­ma­to­kon be­lül mi­nél jobb po­zí­ci­ót be­töl­te­ni. Al­kal­mi al­kuk­kal, el­ha­nya­golt kö­zös­sé­gi szo­li­da­ri­tás­sal, kor­sze­rűt­len ön­kor­mány­zat­ok­kal, funk­ci­o­ná­lis anal­fa­bé­ták és szak­kép­zet­len egye­te­mis­ták tö­me­ge­it ki­ter­me­lő in­téz­mé­nyek­kel ez nem si­ke­rül­het.
– Ho­gyan se­gít­he­ti Ma­gyar­or­szág a ha­tá­ron tú­li ki­sebb­sé­gek bol­do­gu­lá­sát?
– A tár­sa­da­lom mér­nö­ke sze­rep­ben tet­szel­gő fi­lo­ló­gus­ként az vol­na a szí­vem sze­rin­ti vá­lasz, hogy tes­sék ven­ni a fá­rad­sá­got és el­ol­vas­ni Szar­ka Lász­ló vagy jó­ma­gam köny­vecs­ké­jét. Az utób­bi­ban rö­vi­den – hogy a mé­dia­mun­kás és a po­li­ti­kus is meg­ért­se – ös­­sze van fog­lal­va több mint egy tu­cat­nyi, szak­ér­tők ál­tal el­in­dí­tott, kez­de­mé­nye­zett ki­sebb­sé­gitár­sa­da­lom­-épí­tő il­let­ve tu­dás­be­vi­te­li cél­prog­ram. De mit vár­junk a po­li­ti­ká­tól, ha a szak­új­ság­író­kat sem ér­dek­li? Hi­szen így nem le­het­ne a sen­ki ál­tal nem tisz­tá­zott nem­zet­stra­té­gia-hi­ány mi­att ag­gód­ni. Ko­moly­ra for­dít­va a szót, má­ra vi­lá­gos lett, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság jö­vő­je munkaerőpiaci po­zí­ci­ó­i­tól függ. Ezek pe­dig nem jók, de ko­moly tu­dás­be­vi­te­li prog­ra­mok­kal le­het vál­toz­tat­ni. A párt­po­li­ti­kai re­to­ri­ká­ból ki­lép­ve be kell val­la­nunk, hogy a de­mog­rá­fi­ai ten­den­ci­ák­kal, a ve­gyes há­zas­sá­gok­ból szin­te ma már tör­vény­sze­rű­en kö­vet­ke­ző as­­szi­mi­lá­ci­ó­val nincs mit kez­de­ni. Ta­lán az el­ső lé­pés a párt­po­li­ti­kai lo­gi­kák­ból va­ló ki­lé­pés le­het­ne, a Maért-szak­bi­zott­ság­ok be­in­dí­tá­sa és a tá­mo­ga­tá­si rend­szer EU-kompatíbilis re­form­ja. Ta­lán Ma­gyar­or­szág re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­já­nak ki­gon­do­lá­sa és en­nek in­téz­mé­nyes ki­épí­té­se az EU ke­re­te­in be­lül le­het most egy­faj­ta ka­pasz­ko­dó.